A Frankfurter Allgemeine Zeitung Büszke önfelszabadítók címmel közölt kommentárt a 2004 óta az EU-hoz csatlakozott népek és a nyugat-európaiak közti feszültségekről. Georg Paul Hefty, a FAZ Kelet-Közép-Európával rendszeresen foglalkozó szerzője írásában kifejtette: a nyugat-európai demokratikus országok közösségét “meglepte az 1989-90-es rendszerváltás. A (közösség) jövőképében nem szerepeltek a Szovjetunió fogságában lévő közép- és kelet-európai országok”. Az EU bővítési folyamata így a nagy fordulat előtt kialakított menetrend szerint folytatódott; tag lett Finnország, Ausztria és Svédország, a rendszerváltó országok azonban – a volt NDK-t leszámítva – kimaradtak. “A szabad Európa nem szellemi közösségnek, hanem gazdasági közösségnek bizonyult. Ebből fakadtak a megértési és egyéb nehézségek, amelyek a jelenlegi EU két földrajzi régiója között fennállnak”. A kelet-európaiak, akik 1989-ben “saját magukat szabadították fel” – ellentétben a nyugat-európai országokkal, amelyeket az amerikaiak és a britek szabadítottak fel a náci uralom alól -, ma is önállóan kívánják meghatározni sorsukat, és úgy érzik, hogy nyugaton nem értik meg őket, “a közösségi konszenzusra felesküdött nyugat-európai elit” pedig nem is fogadja el ezt a hozzáállást, egyebek között a magyar kormányoktól sem. “Különösen a keresztény értékek képviselete zavarja a balliberális véleményvezéreket Berlintől Madridig” – írta Georg Paul Hefty.
A Berliner Zeitung a visegrádi országok helyzetét elemezte azzal összefüggésben, hogy az új uniós kormányközi szerződéssel kapcsolatban felmerült az az igény, hogy az euróövezeten kívüli tagországok is részt vehessenek az övezet ügyeinek eldöntésében. Frank Herold a Tusk nem akar potyavendég lenni című írásában megjegyezte: Orbán Viktornak most “más problémái vannak”. Amikor a fiskális unió ötlete felmerült, akkor David Cameron brit miniszterelnökkel egy oldalra sorolták néhányan a magyar miniszterelnököt, de időközben Magyarország az “EU rendkívül erős nyomása alá került”, így arra lehet számítani, hogy Orbán mindent aláír, nehogy még inkább elmérgesedjék a helyzet.
A zöldek varázsának megszűnése címmel közölt beszámolót a Lehet Más a Politika (LMP) hétvégi kongresszusáról a Die Presse című konzervatív osztrák napilap. Nem olyan régen történt, hogy az LMP friss szelet hozott a magyar politikába. Azóta a párt “saját maga varázstalanította magát” és felőrlődött a belső vitákban – írta a lap. Az LMP tájékozódását veszti, mert nem tud megegyezni abban a központi kérdésben, hogy együttműködjön-e a két baloldali ellenzéki párttal, a szocialistákkal (MSZP) és a volt kormányfő, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójával (DK). A stratégiai irány feletti huzavona személyi következményekkel is járt – írta a lap, felidézve, hogy Schiffer András lemondott a frakcióvezetői tisztségről, Kaufer Virág pedig parlamenti mandátumáról. A kongresszuson az LMP új frakcióvezetőt választott és “új politikai út” mellett döntött, elhatározva, hogy a baloldali ellenzék helyett a civil társadalommal működik együtt. Hogy az utóbbi együttműködés milyen lesz majd, egyelőre nem tudni – írta a lap. A Die Presse szerint “a zöldek” többé nem jelentenek politikai tényezőt a magyar politikában.
“Teljes fordulaton pörög a Magyarország imázsának megvédését szolgáló kampány” – írta Paul Lendvai a liberális Der Standardban megjelent vendégkommentárjában. Felidézte többek között, hogy Semjén Zsolt egy rádióinterjúban azt mondta, sokkal erőteljesebben kell fellépni a “gyalázkodások és rágalmazások” ellen, és úgy fogalmazott, “ha kell, ugyanúgy, ahogy az ellenfeleink és ellenségeink megfizetnek újságírókat, nekünk is cikkeket kellene elhelyeztetni”. “A magyar szempontból fontos fővárosok nagykövetei az elmúlt két hétben több felháborodott olvasói levelet írtak, mint elődeik húsz év alatt. Martonyi János európai kollégáinak küldött inkább baráti levelet január 9-én” – írta Lendvai, aki “kötelező olvasmányként” ajánlotta az európai külügyminiszterek és főszerkesztők számára a Német Kelet-európai Tanulmányok Társasága (DGO) tanulmánykötetét. Ebben – írta – magyar és német szakértők esszéi olvashatók a magyar válságról, amelyért – mint fogalmaz – “minden párt felelős”. A kötet szerkesztőinek megállapítása szerint “a Fidesz olyan berendezkedést hozott létre, amely pártrendszerre emlékeztet”, és ahol a “korlátlan hatalomkoncentráció” a vezérelv – állt a cikkben. Lendvai rámutatott, hogy a DGO elnöknője Rita Süssmuth volt parlamenti elnök (Bundestag), és a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) nagyra becsült politikusaként jellemezte őt. “Legfőbb ideje, hogy a magyarok és az européerek elbúcsúzzanak az összeesküvés-elméletektől és a pártpolitikai alapú barát-ellenség gondolkodásmódtól” – írta Lendvai.
