Cin-cin. Hát ez lett a hegyek vajúdásából. A kórháztörvény még odáig sem jutott el, hogy kiderülhessen: leveri-e a lécet, vagy kecses főhajtással átbújik alatta, mert már a nekifutásnál elbotlott. Ketten félreszavaztak az egészségügyi és szociális bizottságban, és kész, borult az egész. Lehet, persze, hogy ettől még az országgyűlés elé kerül a törvényjavaslat, de hát a szeplőtlenség, az elveszett.
Kár, hogy a vita tétje a kórházak ügye helyett valójában megint csak a hatalom. Az ellenzék, ugye, reflexből elutasít. Az orvoskamara azt mondja: mi az, hogy ő nem döntheti el, hogyan legyen? A szakszervezet gyorsan rákontráz, nehogy az legyen a látszat, hogy ő nem is látszik. Erre egy közigazgatási államtitkár kitűnő érzékkel azt találja válaszolni, hogy „a tűzoltózenekarról szóló törvény összeállítását sem szokták a tűzoltókra bízni”. Nyilván ő csodálkozik a legjobban, hogy ekkora szellemességtől a többiek nem szégyellik el magukat, amiért olyan oktalanul viselkedtek, és nem borulnak a keblére jóváhagyólag.
A miniszter meg kerek perec kijelenti, hogy a törvényjavaslatot csak vele együtt lehet visszavonni. Mire a bázison, melyre támaszkodnia kell, a Fidesz-MPP frakciójában többen hevesen bólogatni kezdenek: lám, megvan a megoldás, mely szolgálná a közjót.
Az egyszer hosszabb elemzést érdemelne, hogy mi a baj Mikola doktorral. Persze azon túl, hogy néha kitünteti az öccsét. Mert valami baj van vele, attól függetlenül, hogy éppen kik vannak felül. Legyen kórház vagy vérellátás, neki mindegy, rendet teremt. Láthatóan határozott elképzelései vannak most is. De mindig sietnie kell, mert szűkre van szabva az ideje. Akik körülveszik, egyszer csak azon kapják magukat, hogy nem szeretik ezt az embert. Innen már hamar következik, hogy ellenszenvesnek is tartsák, mert nem rendül meg ettől, tudniillik nem is ambicionálja, hogy szeressék.
Mondom: nem érzelmekről van szó, hanem hatalomról. Azért kár, mert megvan az esély arra, hogy nem derül ki, működőképes lett volna-e a közhasznú társaságokra alapozott kórházi modell, elhozta volna-e az áhított gyógyulást az egészségügynek erre a krónikus bajára.
