Tudomány

Már megint feleslegesen pusztít az ember

Veszettséget terjeszt a denevér? Pusztítsuk hát, ahol érjük, bajunk attól nem lehet. De hasznunk se...

Ha pénzről van szó, az ember semmitől nem riad vissza. Főleg, ha állatok állnak az “ellenséges” oldalon, azonnal képes bevetni a legbrutálisabb módszereket. Azok úgysem reklamálnak…

Dél-Amerikában járunk, ahol a vérszopó denevérek három faja honos. Kettő kizárólag madarak vérével táplálkozik, míg a harmadik emlősöket csapol meg. E tulajdonsága tette az állattartók ellenségévé: nyálával veszettséget terjeszt. Embert csak a legritkább esetben szemel ki magának, a jószág elhullásából adódó évi 30 millió dolláros kárhoz viszont állítólag nagyban hozzájárul.

A farmerek és az egészségügyi hatóságok zsigeri válasza, hogy válogatás nélkül kezdték pusztítani a repülő emlősöket. Ha nincs denevér, nincs veszettség. Logikus, nem? Ezért hát évtizedek óta mérgeket helyeznek ki, és robbantásokkal tizedelik az állományt. A kis vámpírokat persze nem sikerült kiirtani, az állatvédők száját is befogó magyarázat tehát úgy szól, a pusztítás az állomány kordában tartása miatt indokolt.

Amikor azonban a tudósok is komolyan bekapcsolódtak a történetbe kiderült, hogy a veszettség az állomány nagyságától függetlenül ugyanúgy jelen van, az egy kolónián belüli fertőzött egyedek száma pedig nincs összefüggésben a csoport méretével. Magyarul bárhogy irtják is a denevéreket, annak nincs hatása a veszettség terjedésére.

Sőt. A rendszeresen pusztított közösségeken belül ugyan némileg visszaszorult a veszettség, ám ahol csak elszórtan irtottak, még nőtt is a beteg egyedek aránya. És ahogy az már lenni szokott, azok a kolóniák voltak a legegészségesebbek, amelyek valamilyen módon megúszták az emberi beavatkozást…

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik