Egyre több gazdaságpolitikai szakértő hangsúlyozza: a monetáris unióba történő belépést megfontoltan kell végrehajtani, a fiskális és a monetáris politika együttműködése mellett. Legutóbb Surányi György korábbi jegybankelnök szólt erről. A gyors valutauniós tagsággal szemben fontosabb, hogy a magyar gazdaság hosszú távon maximálisan ki tudja használni fejlődési lehetőségeit. Ehhez be kell látni, hogy a monetáris politika hatóköre korlátozott – fogalmazott a volt jegybankelnök pénteken, a Magyarország átalakulása és a nemzetközi pénzvilág címmel rendezett konferencián.
Súlyos károsodást okozhat a gazdaságban, ha a laza fiskális és jövedelempolitikát a jegybank egyre szorosabb monetáris politikával próbálja meg ellensúlyozni. A maastrichti kritériumok gyors elérése Magyarország átalakuló gazdasága számára hátrányokat jelenthet, hiszen a relatív árak, a jövedelmek, valamint a növekedési potenciál ütemében jelentős eltérés van Magyarország és a tagországok között – hangsúlyozta Surányi.
Költséges forint
A forintárfolyam helyben maradásához a jegybank nyílt piaci beavatkozásokra, állandó euróvásárlásra kényszerülhet. Az euró tartása a mostani időszakban pedig komoly és folyamatos költségeket jelenthet, hiszen nemzetközi viszonylatban a kamatlábak jelentősen alatta maradnak a forintkamatlábaknak.
Járai Zsigmond nyilatkozataiban mutatkozott meg a jegybank hármas elhatározása: nem változtatja az árfolyamsávot, nem változtatja az irányadó kamatlábat, és békén hagyja legerősebb elkötelezettségét, az inflációs célkitűzést.
A forint erős ugyan, de nincs szükség a sáv eltolására, a sávon belüli árfolyammal is kényelmesen el lehet érni, hogy az éves infláció jövő év végére 4,3-4,4 százalék legyen – nyugtatta meg az érdeklődőket pénteki beszédében Járai. A jegybanknak esze ágában sincs saját maga alatt vágni a fát: az erős forint jó, hiszen csökken vele az importált infláció.
A mostani kritikus helyzetben még inkább szükség van minden, az inflációt féken tartó eszközre, hiszen kétségessé vált, hogy a jövő év végére teljesíteni tudjuk célt. Az infláció nagy valószínűséggel a sáv felső határa felett, 4,6 százalékon landol – a jegybank legalábbis ezzel az indoklással készítette elő a terepet a keddi inflációs jelentés számára.
Megbomlott harmónia
A központi bank ugyanakkor komoly hitelességi problémákkal és a fiskális oldal rosszallásával nézhet szembe, ha az infláció mellett nem veszi figyelembe a gazdasági növekedést. Magyarország is abba a hibába eshet, amely két évvel ezelőtt Lengyelországnak okozott fejfájást: óriási növekedési áldozatok árán érték el a gyors dezinflációt. A status quo politika a lavírozásra utal: az erős forint jó a jegybanknak, de addig nem merészkedik, hogy feljebb engedje a nemzeti valuta árfolyamát.
Most már Medgyessy Péter is elismerni látszik a jegybanki árfolyampolitika szándékát. Pénteken Varsóban a miniszterelnök úgy nyilatkozott: Magyarországnak nem áll szándékában a forint középárfolyamának elmozdítása, az intervenciós sávot nem kell módosítani.
A hármas elkötelezettségből a jegybank vélhetőleg a kamatlábak tartásán lazít majd, bár Járai Zsigmond pénteken azt is határozottan kijelentette, hogy a rossz fiskális politika nem indokolja a monetáris politika lazítását. Nem gondolom, hogy a magyar gazdaság növekedését pillanatnyilag ösztönözni kellene, a hazai növekedés így is túl gyors nemzetközi összehasonlításban, a gond inkább a növekedés szerkezetében rejlik – jegyezte meg a jegybank elnök. A növekedést a belső kereslet bővülése, a termelékenységgel alá nem támasztott bérkiáramlás és a költségvetési deficit generálja.
Termékeny fiskális politika
Magyarország versenyképessége jelentősen romlott az elmúlt két évben, a visszaesés mégsem drámai – állította Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója a társaság előző heti konferenciáján. Az elkövetkező időszakban óvatos árfolyampolitikára van szükség, és összhangba kell hozni a bérkiáramlást a GDP növekedésével. A versenyképesség javításához elengedhetetlen, hogy javuljon a termelékenység, az állami beruházások lassítása ezért nem mutat jó irányba.
A fiskális politika őrei ezzel párhuzamosan azt hangsúlyozzák, hogy az infláció letörése közös cél, az együttműködés megvan. Példaértékű, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank közös inflációs célt határozott meg, és a tekintetben is egyetértés alakult ki közöttünk, hogy ezt milyen eszközökkel lehet megvalósítani – nyilatkozta László Csaba, az Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottságának. A miniszteri beszédekben ugyanakkor fel-felbukkan az érv, hogy a fiskális politikában ügyelni kell a növekedést javító hazai versenyképességre.
A húsz évvel ezelőtt jellemző világversenyhez képest komoly változások következtek be a nemzetközi porondon, ma már a versenyvilág diktálta magatartásformákat kell követnie a nemzeti gazdaságpolitikáknak is – kezdte beszédét Csillag István, a Nemzetközi Valutaalapba lépés évfodulója alkalmából rendezett pénteki konferencián. A magyar kormányzat a „nemzetek versenyében” vállalja azt az elkötelezettséget, hogy a felzárkóztatási programot végrehajtja és megteremti a gazdaság stabilitását. A fegyelmezett fiskális politika azért szükséges, hogy a csatlakozás igényelte fejlesztéseket finanszírozni lehessen. A jövő évi költségvetés tervezetében már látszik: a kormány betartja stabilizációs elkötelezettségét – mondta el a gazdasági miniszter. A fiskális politika nem lesz expanzív, de a versenyképességet a költségvetési politikának elő kell segítenie – tette hozzá.
Fekete lyuk
Az államháztartási hiány visszafogását irányzó törekvéseknek izgalmasan ellentmondanak az idei tények és a jövő évi várakozások is. Az államháztartás helyi önkormányzatok nélküli hiánya október végéig 801,9 milliárd forintot ért el, ami az éves előirányzat 158,6 százaléka. Novemberben és decemberben újabb 50-50 milliárd forint tetézi majd a deficitet, és decemberben vezetnek át 500 milliárd forint adósságátvállalásból és egyéb tételekből adódó összeget. Az államháztartás hiánya év végén összesen 1400 milliárd forint lesz, ami az európai normák szerint számolva a GDP 8,7 százalékát jelenti majd.
„Ha már lúd, legyen kövér” – gondolhatja egy kívülálló a fiskális politika idei évre hagyott hiányából. A tervezett mértéktől egyszeri tételek miatt tér el jelentősen a kormányzat, az időzítést azonban nem indokolja. Az MFB feltőkésítése még érthető, hiszen most rendezik át a bank régi portfolióját, ugyanakkor a MÁV-konszolidáció gyors elszámolása mellett a pénzügyminiszter sem hozott fel explicit érveket.
Bizonytalan alap
Jövőre minden másként alakul – ígéri a kormány. A kiadási oldal racionalizálásának hála, az államháztartási hiány 4,5 százalékra szorul vissza – jelentette ki több ízben László Csaba az előző hetek során. A költségvetési tervezetben is ez a szám szerepel, igaz a kormány a jövő évi keretszámok javaslatba foglalásakor 4,4 százalékos növekedéssel számolt.
Az elemzők többsége állítja, hogy a kiadási oldal komoly megszorításokat tartalmaz, de tartható lesz. A problémák a bevételeknél jelentkezhetnek: félő ugyanis, hogy a növekedési előrejelzés nem lesz tartható, így az adóbevételek a cél alatt maradhatnak, míg a kiadási oldalon már nem lehet tovább kurtítani.
A kutatóintézetek prognózisaiban pedig 5-5,5 százalékos deficittel találkozunk, ami közel sem nevezhető visszafogott fiskális politikának. A költségvetésnek persze jól jöhet a tervezettnél magasabb infláció.
