Vignjevic elmondta, hogy a DVTK játékosai között akadt egy csoport, amelyből hiányzott a küzdőszellem. Róluk úgy nyilatkozott, hitt benne, hogy változtatni fognak a hozzáállásukon, ám ez nem történt meg.
„Olyan csapatot próbáltam összerakni, amely az utolsó pillanatig harcol. Volt egy játékoscsoport, amely ezt próbálta is megtenni, és meg is tette. De ahogy mondtam: ha nem vagyunk olyan csapat, amely 11 emberrel hal meg a pályán, akkor ilyen helyzetben lehetetlen eredményt elérni – ez az én véleményem. Futball szempontból ez rendben van, de ebben a helyzetben többet kell adni.
Sok játékossal beszéltem, különösen olyanokkal, akikről láttam, hogy megvan a futballtudásuk, de többet kellene nyújtaniuk bizonyos pillanatokban – és ezt ők is megértették. Viszont a meccseken ezt nem láttam viszont. Ez volt a fő probléma. Ezért volt az, hogy amikor gólt kaptunk, sok minden megváltozott: már nem néztünk ki igazi csapatnak. Amikor jöttek a nehézségek, szétestünk. Egyfajta komfortzónába kerültek egyes futballisták, és nem a csapatért játszottak. Ez ellen küzdöttem végig.
Vignjevic elárulta, hogy szerinte több is lehetett volna ebben a keretben játéktudás alapján, de ez a hozzáállás miatt nem mutatkozott meg. Azt is elmesélte, hogy páran óva intették, hogy elvállalja a feladatot, de annyira jó klubnak tartja a Diósgyőrt, hogy meg akarta próbálni, hogy bent tartsa az élvonalban.
„Azt gondoltam, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy megváltoztassam a dolgokat. Viszont nem volt sok idő, különösen az első két meccs esetében. Utána végig küzdöttünk, de mindig hiányzott valami a játékunkból. Ahogy mondtam, voltak, akik figyelmeztettek, hogy ez nem jó pillanat, de én akkor is hittem abban, hogy meg tudom oldani” – mesélte Vignjevic.
A beszélgetés viszont sokatmondó, hogy ezzel a gondolattal zárult:
Nem tudom, mit hoz a jövő, de biztos, hogy legközelebb kétszer is meggondolom, mit és milyen helyzetet vállalok el.
