Hollywood, amióta csak létezik, imád magával foglalkozni.
Ahogyan Chaplin mint kezdő burleszkszínész már befutott burleszksztárok forgatását teszi tönkre egy korai rövidfilmjében, vagy ahogyan az álmos mozigépészt alakító Buster Keaton felmászik a filmvászonra az Ifjabb Sherlock detektívben, annak a bizonyítéka, hogy színészt és szerepét mindig csak egy hajszál választja el egymástól. Pontosabban egy megegyezés, amit nézőként megkötünk a filmesekkel: most egy karaktert fogunk látni, nem azt, aki játssza. Ennek az alkunak a képlékenységére aztán kaján humorral vagy intellektuális körmönfontsággal lehet újra és újra rámutatni.
