Tegye a szívére a kezét és mondja meg, gondolta volna, hogy háromezret, azaz minden negyedórában egyet? Döbbenetes, nem? Ahogy Japánban, úgy az Egyesült Államokban és Európában is az öt legnépszerűbb otthoni állat: a zöld leguán, a leopárd gekkó, a szárazföldi teknős, a királypiton és a tokee. Akinek nem volt, nem érti, mit lehet bennük szeretni. Akinek van, az valószínűleg újabbakat is vesz. Pedig azért nem csak „dal-móka-kacagás” egy ilyen állat. Akinek egy egyszerű igénytelen leopárd gekkója van, annak is érdemes a konyhájában körülnézni. Keressen cipődobozt vagy lyuggatott tetejű befőttes üveget, s ezekben tartsa a tücsköket. Ha azt akarja, hogy az állatkája hosszú életű legyen, akkor 4-5 naponként a következő rítusnak hódoljon: óvatos nyitás (mert ki szeretne tücskökre vadászni a nappaliban?); egy tücsök elő, hogy a többi ne ugorjon ki; szigorúan darabonként vitaminporba hempergetés, majd terráriumig szállítás (ami azért egy ugró rovarnál nem túl egyszerű); s mindezt úgy, hogy bántódása ne essék, mert a gekkó csak élő tücsökre vadászik. Varánusszal könnyebb, az egeret eszik, de a moloknak már marékszám kell hangyát vásárolni, mert szerencsére nagy az isten állatkertje.
Általában ez is ártatlanul kezdődik. Atya megunja a nyivákolást, vesz a gyereknek egy békés kis hüllőt. Aztán újabb és újabb szerzeménnyel növeli az egy négyzetméterre jutó hüllők számát, mert addigra a család is beléjük szeret. Akárcsak a Bíró testvéreknél, akik a rendszerváltás idején több mint harminc állatot tartottak otthon, számos hidegvérűt. Itt adózhatunk a szülők hidegvérének is, akik jobbnak látták, ha engednek. Így történt, hogy az akkor 14, illetve 15 éves fiúk állatkereskedést nyitottak Káposztásmegyeren. Délelőtt alkalmazott dolgozott az üzletben, de kicsengetés után, a hétvégeken és minden szünet idején kizárólag ők, akik már maguk tenyésztették az állataikat. Hamarosan pedig interneten felvették a kapcsolatot Kelet- és Nyugat-Afrikával, s importáltak. Ma négy üzletük van, övék a hazai hüllőpiac 40 százaléka, azaz évente körülbelül 14 ezer hüllőt adnak el.
Bíró László most is ugyanolyan lelkesen mutatja a Madagaszkárból hozott kaméleonokat, a nyugat-afrikai varánuszokat és királypitonokat, a zanzibári nappali gekkókat, a baziliszkuszokat, a lovag anoliszt és a szavanna varánuszt, mintha mindhez személyes kapcsolat fűzné. Egész nap közöttük él, otthon csak 40 gekkót tart a szobájában. Ja, és el ne felejtsem: 2 ezer madárpókot. De azt mondja, a 2 ezer nem olyan sok, mert bár vannak 20 centisek, akadnak közöttük kicsik is.
Egy szép terrárium szerényebb méretekkel is egzotikus világot varázsol a lakásba. Egy kaméleon Kelet-Afrikát, egy varánusz a nyugat őserdeit, egy aranyporos gekkó Madagaszkár tengerpartját idézi. Ugyanakkor egy ínyenc gyűjtő arcára nem varázsol mosolyt egy szalagos varánusz birtoklásának híre, hiába kerül 60 ezerbe. Indonéziában érkező cargóval bármikor landolhat Ferihegyen, csak annak nincs, aki nem akar. De egy 5 ezer forintos szudáni agáma terráriumi kincs, irigyelt ritkaság, Szudánban ugyanis 1985 óta polgárháború van, oda senki sem mer elmenni érte, szinte beszerezhetetlen. Ugyan értékelendő erőfeszítés egy háromszarvú kaméleon hazaszállítása is, mégsem lehetetlen, csak tudni kell, hogy kizárólag a tanzániai magashegyek egyes völgyeiben él. Megsimogatom a 4-5 kilós, igazán kezes, méteres szavannai varánuszt: tekintélyt parancsoló külső, érdes tapintás. És miután a brutál méretű víziagáma is leginkább a Jurassic Parkot idézi, élek a gyanúperrel, hogy csak a pitbull-lelkűek hajtanak krokodilra, vagy az egyszerűen csak agresszív rohadéknak becézett szikla pitonra.
Mondhatnám, hogy nyugi, nyugi, a szomszédból nem sétálhat elő se egy krokodil, se egy szikla piton, mert veszélyes állatokat úgyis csak engedéllyel lehet tartani, de a törvényalkotóknak hosszú fáradozás eredményeként sikerült felállítaniuk a 22-es csapdáját. Így ha valaki szeretne egy veszélyes hüllőt, vásárlás előtt logikusan megkérdezné a hatóságot, hogy engedélyezi-e. Csakhogy engedélyt előre nem lehet kérni. Ezért az ember megveszi a hüllőt, benyújtja a kérvényt, és ha nem kap engedélyt, akkor – nem kevés meglepetésre – csak nem húzza le az állatot a klotyón. Persze ritkán van félnivaló, hiszen az eladott hüllők 99 százaléka szelíd. Azt nem mondom, hogy a légynek sem ártanak, de többnyire csak a légynek.
