A Szőlő utcai javítóintézet egykori lakójával készített interjút a Partizán szerdán, aki elmondta, nem tudott arról, hogy az intézmény volt igazgatója, a súlyos bűncselekményekkel vádolt Juhász Péter Pál prostitúcióval foglalkozott volna, de azt észrevették, hogy az egzisztenciája jóval magasabb, mint az a munkájából következne.
A magát Tamásnak nevező fiatal két alkalommal volt a Szőlő utcai javítóintézetben 2017 nyarától 9 hónapot, majd 2019 nyarától tíz hónapot. Elmondta, hogy Juhász Péter Pálnak volt az intézeten belül egy belső köre, például a nevelt lánya, valamint Kovács-Buna Károly, azon kívül dolgozott a többi nevelő.
Tamás első alkalommal a bátyjával együtt került be, ő 14 éves volt, testvére 16 éves.
Bevittek minket egy helyiségbe, ahol két rendész fogadott minket, és el is kezdődött a betörés. (…) Slaggal, nagy nyomású vízzel mosdattak le minket, megkérdeztem, hogy erre mi szükség van, azt mondták, hogy fogjam be a pofámat.
A mosdás közben a két legrégebbi növendék szintén ott volt és ők is „csúnyán beszéltek velünk, hozzánk vágták a ruhákat”. 2018-ban aztán ezt eltörölték, mert Tamás elmondása szerint a két növendék több esetben is visszaélt a hatalmával az új lakókkal szemben.
Volt egy nagy ebédlő, térden állva kellett felmosni. (…) Ha nem úgy mosott fel, akkor büntetésként az ő kocsiját kellett lemosni.
Arra a megjegyzésre, hogy egy nevelő szerint azért nem használtak felmosófát, mert azt a növendékek esetleg fegyverként használták volna, Tamás azt mondta, hogy egy villa vagy egy kés is veszélyes tud lenni, ha valaki arra akarja használni. Hozzátette: az ő térde annyira véresre dörzsölődött a térdeltetés miatt, hogy hegek maradtak utána.
Orrba verte a nevelő
Tamás elmondta, ő nem tapasztalt szexuális közeledést Juhász részéről, de több pletyka is keringett erről másokkal kapcsolatban. A fiatal ugyanakkor mesélt arról, hogy többször is érte őt fizikai bántalmazás.
Egy nevelő orron ütött engem, és amikor megkérdeztem, hogy ez miért történt, gúnyos mosolyt láttam rajta. Ez nagyon megérintett engem és a mai napig sokszor gondolok rá. (…) Ez adott nekem erőt arra, hogy itt legyek.
Elmondása szerint mentek reggelizni, és neki összetűzése volt egy gyerekkel a másik csoportból és dulakodni kezdtek. Próbálták őket szétszedni, mire a nevelő ököllel úgy megütötte az orrát Tamásnak, hogy eltört. A gyerek elmondta az egészségügyisnek, hogy mi történt, és aki Tamás szerint azt mondta, hogy ilyen nem történhet egy gyermekvédelmi intézményben, de a dolgozó másnaptól már nem volt az intézményben.
Tamás azt mondta, hogy Juhász személyesen is felkereste és arra presszionálta, hogy tussolják el az ügyet, Tamás azonban jelezte neki, hogy a gyámját is értesíteni fogja.
Megszokott volt a durvaság a nevelők részéről
Azzal kapcsolatban, hogy Kovács-Buna Károly a földre rángatott egy gyereket, Tamás kijelentette, hogy ezek a dolgok természetesnek számítottak. Elmesélt egy olyan esetet, hogy az egyik gyerek egy másik csoportban lévő társához beszélt, mire rászólt a nevelő, majd amikor a gyerek újra megszólalt, a nevelő elkezdte kergetni és próbálta megrúgni és megütni a gyereket.
Egy másik alkalommal azt látta, hogy Kovács-Buna utasítására a gyerekeknek este a mínuszokban egy szál fecskében kellett az udvaron fekvőtámaszoznia és futkoznia.
Arra a kérdésre, hogy a nevelők foglalkoztak-e a növendékek között felmerülő konfliktusokkal, Tamás elmondta, hogy igen, kezelték, de állítása szerint a helyzet kezelése sokszor durvább volt, mint a két gyerek egymás elleni támadása: ahelyett, hogy megpróbálták volna őket elkülöníteni és lenyugtatni,
bejönnek (a nevelők), megfogják a nyakamat, felraknak a falra.
Tamás úgy látta, hogy aki csendesebbek voltak, azoknak könnyebb lehetett, mert meg tudták húzni magukat. A napirend úgy nézett ki, hogy reggeli után volt, aki iskolába ment, volt, aki munkaterületre, de voltak kézműves foglalkozások is.
Édesapjuk meghalt, az édesanyjuk magukra hagyta őket
A fiatal elmesélte, hogy 2004-ben két testvérével került be a gyermekvédelmi rendszerbe, majd 2007-ben, három éves korában egy harmadik testvérük is. Az édesapjuk halála után kerültek be intézetbe, az édesanyjuk egy ideig még járt hozzájuk, de aztán lett egy új párja, és többet nem látogatta a gyerekeket.
A legidősebb bátyja 2015-ben betöltötte a 18. életévét, akkor kikerült a gyermekotthonból és Tamás szerint ugyan voltak vele problémák, de az segített volna neki, ha kap valamilyen támogatást és nem engedik el a kezét. Ehelyett hajléktalan lett.
Engem ez nagyon megviselt, hogy őt kirakták. (…) Apánk helyett apánk volt,
mesélte. Tamásban ez törést okozott, mert úgy érezte, hogy nem törődnek velük, ezért elkezdett romlani a viselkedése. A másik bátyja a viselkedése miatt a gyerekotthonból nevelőintézetbe került és mivel a jogszabályok szerint testvéreket nem lehet szétszakítani, ezért Tamásnak is mennie kellett vele.
Te nyomsz el, vagy téged nyomnak el
Az akkor 13 éves Tamást többször is megverték a gyerekek és nem volt senki, akitől segítséget kérhetett volna, ezért megszökött és az utcán, meg éjjel-nappal nyitva tartó mosodákban aludt. Pénzt úgy próbált szerezni, hogy a BKK-automatáknál eltömítette a rést, ahol kijön a visszajáró. Ebből naponta 5-6000 forint gyűlt össze.
Ugyan ezzel elkapták, de nem volt akkora dolog, hogy azonnal javítóintézetbe kerüljön. Viszont bekerült egy nagyon rossz társaságba, összeismerkedett például egy 25 éves férfival, aki több intézetet végig járt, például a tököli fiatalkorúak börtönét. A férfi kirabolta Tamás barátait és ugyan Tamás elmondása szerint nem volt benne a támadásban, hanem visszaadta az elrabolt telefont a barátainak. Tamás előbb a Szőlő utcába került, majd az orrtöréses eset után, 15 évesen ő is Tökölre került.
24 órából 23 órában egy szobába voltam bezárva, egy olyan srác mellett, akit folyamatosan gyógyszereztek a legerősebb nyugtatókkal, egész nap aludt. (…) Ez a tököli rendszer beszippantott engem és úgy éreztem, hogy te nyomsz el, vagy téged nyomnak el. (…) Egy vadállat lettem.
Olyan cellatársa is volt, aki embert ölt, vagy egy másik bedrogozva verte meg a tolókocsis nagybátyját – velük kapcsolatban Tamás úgy érezte, hogy neki „ezt a gyereket rendbe kell tenni”.
Amikor kikerültem Tökölről, úgy éreztem, hogy enyém a világ. Nagyon agresszívan viselkedtem.
Vissza a Szőlő utcába
2019-ben, 17 évesen került vissza a Szőlő utcába, betöréses lopás miatt, ahol úgy érezte, hogy mivel megjárta Tökölt, ő már egy másik ember, ezért megteheti, hogy visszabeszélt a nevelőknek. Tamás ma már rendezett életet él, az Utcáról Lakásba Egyesület révén otthona is van, és munkahelye, ezért Gulyás Márton megkérdezte, hogy hogyan lehetett ide eljutni. Tamás azt mondta, hogy amikor kikerült Tökölről, akkor megismerkedett egy lánnyal, akivel két és fél hónapig együtt voltak.
Ekkor éreztem először szerelmet. Azt, hogy valakinek fontos vagyok, és nem csak az van, hogy ki akarnak használni. (…) A nevelők jöttek-mentek, akit megszerettem, az egy idő után már nem volt ott.
Tamás szerint a BKK-automatás rablást nem tartotta normálisnak, ez a fajta életvitelt akkor kezdte normálisnak tekinteni, miután bekerült Tökölre. Amikor másodszor került vissza a Szőlő utcába, akkor azt tapasztalta, a nevelők figyeltek arra, hogy „ne baszakodjanak vele”, mert a társai is hallgattak rá.
Mesélt arról is, hogy egy alkalommal szóváltásába került egy társával, és ugyan szétválasztották őket, de nem tudott mit kezdeni a benne lakozó feszültséggel, ezért beleütött egyet a falba. „Az egész el volt csúszva, szanaszét volt törve”, de a kórházban azt mondták, hogy nincs nagy gond. Később elvitték fizikoterapeutához, ahol kapott lézeres kezelést, és egy labdát, hogy azzal folytassa a gyakorlatokat, de az intézményben elvették tőle.
Arra a kérdésre, hogy foglalkoztak-e azzal, hogy ne csak a fizikai agresszió legyen az, amivel levezeti az indulatait, Tamás úgy válaszolt: egyszer-kétszer volt pszichológusnál, de nem érezte, hogy segíteni tudnának neki. A konfliktuskezeléssel kapcsolatban nem zajlott pedagógiai munka.
Egy nevelő belenyomta a fejét az ételbe
Miután Tamás betöltötte a 18-at, öt évvel ezelőtt, kikerült a Szőlő utcából, és ekkor megkapta a gyermekvédelmi rendszerben felnövő gyerekeknek járó családi pótlékot: mivel ő 16 évet volt gyermekotthonban, 1 millió forintot. Ő ebből azonnal kivett egy albérletet és elment dolgozni egy építkezésre segédmunkásnak.
Bátyja a Fiatalok Önsegítő Egyesületén keresztül tudott szobát találni magának, Tamás pedig rajtuk keresztül jutott el az Utcáról Lakásba Egyesülethez, akik segítettek számára olcsóbb lakást találni.
Amikor először szembesültem azzal, hogy kaphatok egy önkormányzati lakást, az nekem csoda volt, mert én sohase kaptam ilyen mértékű segítséget.
Vendéglátásban dolgozik, heti hat napot, napi 13 órában, a korábbi albérletért pedig 200 ezer forintot fizetett és nem maradt annyi a fizetéséből, hogy félre tudjon tenni. Most a jogosítványt szeretné megszerezni, majd pedig vállalkozásba kezdene, az álma, hogy autószerelő legyen. A párjával három éve vannak együtt, ő segít neki átlendülni a traumáin.
Most úgy érzem, hogy tartozok valahova.
Tamás úgy látja, hogy ha a rendszer másképp működne, az ő élete is másképp alakult volna. Ha a bátyja miatt nem vitték volna őt is nevelőintézetbe, ha valaki megfogta volna a kezét és segített volna neki, akkor nem indult volna el a rossz úton. Nyolc általánosa van, de tudja, hogy ennél többre képes, ez motiválja.
Ezen a ponton eszébe jutott az, hogy kisgyerekként ha nem ette meg az ebédet, akkor a nevelő belenyomta a fejét az ételbe.
Úgy kellett megköszönnünk a kaját, hogy köszönjük szépen, börtönlakók vagyunk. 5-6 éves voltam.
Tamás úgy látja, az elfogadáson kellene változtatni, például, amikor iskolába járt, akkor is éreztették vele a társai és a tanárai is, hogy ő nevelőotthonos. A másik, hogy a hibákért járt a retorzió, de azt természetesnek vették, hogy jól viselkedik, azért nem járt jutalom.
Üzent a propagandistáknak is, hogy el kellene gondolkodni azon, hogy azok a gyerekek, akik bűnözéshez folyamodnak, hogyan jutnak el idáig.
Az az álmom, hogy legyen egy normális családom. (…) Én leszek a világ legjobb apukája.
