Pimasz, makacs, xenofób, autoriter, Putyinra vagy Lukasenkóra hasonlít – a Magyarországgal foglalkozó külföldi sajtó, az elmúlt hét minden napján megpróbálta emelni a tétet. Mivel a tények maguk nem változtak, nem is tudtak volna ilyen tempóban változni, ezért az év eleji álmos hírínséget felrázó lázas magyarozás az utóbbi napokban abba csapott át, hogy ki tud újabb, még vadabb jelzőt találni a magyar helyzetre és a miniszterelnökre.
Nincs is ezen mit csodálkozni. Ha az angolul elérhető internetes tartalmak között próbál a külföldi újságíró a magyar helyzetről tájékozódni, nem talál mást, csak vad kritikát, szövegeket az EU puhaságáról, amelynek már rég jobban oda kellett volna csapni, a magyar demokrácia végéről, lényegében Magyarország kiiratkozásáról a nyugati civilizációból. Ha egy üzleti döntéshozó, például magyar pozícióinak likvidálásán gondolkozó alapkezelő benéz a Wall Street Journal európai kiadásának honlapjára, és a keresőbe egyszerűen beírja, hogy Hungary, kap egy rakás ijesztő cikkcímet az első oldalon. Ha bírják még az idegei, akkor tovább is lapozhat, és ha figyelmesen végigmegy az összes találaton, akkor: hoppá, van egy, egyetlenegy kivétel, Kovács Zoltán államtitkár szövege.
Nem nagy meglepetés, hogy a külső kommunikációért is felelős állami vezető teszi a dolgát, és megírja angolul, ráadásul egy erőteljes felületen a kormány szemszögéből is az utóbbi napok történéseit. Két baj van a dologgal. Az egyik, hogy a cikk végén természetesen szerepel a szerző titulusa (bár ha valaki nem jut el addig, esetleg hiheti az, hogy az Élet és Irodalom főszerkesztőjének munkáját olvassa, ez okozhat némi zavart). Bármennyire is erős a szöveg, ha az olvasó látja, hogy a munkáját végző kormánytisztviselő terméke, a hatás biztosan nem lesz olyan, mintha egy kormányon kívüli véleményformálótól származna.
A másik gond, az maga a szöveg. A választási törvény átalakításával a külföldi szerzőknek – egy vonalban a magyar kritikával – nem a határon túliak szavazati joga a legnagyobb problémája, hanem sokkal inkább a mandátumszámítás rendszere, a jelölés, a választókerületi határok megrajzolása. Kovács cikke azonban egy hosszas történelmi kitekintővel bevezetve csak a külföldi szavazatok problémájára fókuszál. Idézem a témát felvezető bekezdést:
To understand the motives for our electoral reform it is necessary to look at history. Like many of the nations of Central Europe, Hungary suffered arbitrary mutilation in 1918 when the victorious allies decreed the break-up of the Austro-Hungarian Empire. Hungary lost two-thirds of its territory, and Hungarians beyond the new borders became ethnic minorities, often subject to adverse discrimination from the new majority governments.
Én a külföldiekkel folytatott beszélgetéseim során egész máshová szoktam tenni a hangsúlyokat – ráadásul úgy, hogy meggyőződésem szerint igazat is mondok nekik. Elsősorban a szomszédainknál megtalálható nacionalista politika vádaskodásával szoktam azt az állítást azonosítani, miszerint a magyarokat még mindig az elvesztett területeik foglalkoztatják, és ez minden aktuális cselekvésük motivációja. Ha viszont a választási rendszer átalakítását ilyen szöveggel vezeti be egy releváns szerző, akkor alaposan, ráadásul hivatalos forrásból ráerősít a felesleges sztereotípiákra. Tényleg a történelmet kell tanulmányozni, hogy megértsük a választási rendszer átalakítását? Ugyan már. Sokkal inkább célszerű lett volna egy nemzetközi összehasonlítás, amiből kibukott volna, hogy mennyivel nagyobb létszámú volt a Magyar Országgyűlés, mint más, hasonló méretű országok törvényhozásai, illetve talán egy kutatási adat arról, hogy mekkora volt a támogatottsága a képviselői létszám csökkentésének.
Korábban is már jeleztem, hogy gondok vannak a magyar kormányzati pozíció külföldi elmagyarázásával. Ahogy ez akkor csak egy komoly problémának tűnt, úgy mára, ebben az élére állított helyzetben már drámaiak lehetnek a következményei. Bármennyire is felületes, zavaros, a dolgokat rendre összekeverő a támadó cikkek többsége, a külföldi döntéshozók és véleményformálók jobb híján mégis csak ezeket olvassák, és ebből szűrik le a véleményüket. Az eredmény pedig önmagáért beszél akkor, amikor londoni pénzügyi elemzők a bő fél éve elfogadott és ismert tartalmú új alkotmányt a hatályba lépése után új fejleményként kezelik, és ezzel is magyarázzák a magyar befektetésekkel kapcsolatos bizalom esését.
