Poszt ITT

Ami egyáltalán nem szexi

Az utolsó pillanatig nem mondták azt, hogy állj, ez azért már nekünk is sok! Szépelgő hülyeségekkel próbálták körülírni ezt a szegény bolondot, úgy, mint „punk vagy nihilista vonulat”, ahogy Juhász Péter fogalmazott.

Pedig azt hittem, hogy a tegnapi posztomban idézett munkásmozgalmi induló után már semmivel nem lehet meglepni. Súlyosan tévedtem. Kár volt megfeledkeznem a Milláról. Írtam róluk az első bulijuk után, meg a borzalmas „Nem tetszik a rendszer” dalocskával beharangozott második előtt is, meg utána is, megemlítve, hogy az alternatív köztársasági elnökválasztás nem tűnik valami hatalmas ötletnek. Most pedig, négy nappal a következő fontos eseményük előtt, látom a címet, hogy „Hibát elismerni szexi!

Ebből az eléggé zavaros írásból sikerült visszafejtenem egy elképesztő történetet, amelynek lényege, hogy egy hajszálon, és a szervezők átlátszó trükközésén múlt csupán, hogy azt a bizonyos alternatív köztársasági elnökválasztást, és ezzel a március 15-ei nagygyűlés fő szónokának megtisztelő szerepét nem egy olyan ember, bizonyos Bartos Cs. István kapta, akinek honlapjáról a következő szöveget csak azért fogom most minden undorom ellenére idézni, hogy aki esetleg nem kattintja meg a linket, az is pontosan értse, hogy miről beszélek. Figyelem! A következő szöveg alkalmas a nyugalom megzavarására, bla-bla, de mivel ez mégis egy decens blog, a mocskos szavakat kicsillagoztam:

 

Mi a probléma oka? 1

 

Mi a probléma oka?

Az, hogy az idióta Kádár, Rákosi után nem fojtatta

Az osztályellenség moslékfőzését!!!

 

Mi a probléma oka? 2

 

Mi a probléma oka?

Az, hogy Kambodzsában 1979. január 7-én a

MOCSKOS, F****SZ*** Vietnám, megbuktatta

A Vörös Khmerek – Pol Pot birodalmát, és ezáltal

Felrugta a polpotféle 5-éves kommunista terv

Megvalósítását!

 

Mi a probléma oka? 3

 

Mi a probléma oka?

Az, hogy 1956-után az IDIÓTA F***SZ***

Kádár felszámolta a kényszermunkatáborokat,

Így felszaporodtak a kétlábú osztályellenség

patkányok hazánkban!!!

 

Mi a probléma oka? 4

 

Mi a probléma oka?

Az, hogy nem írtják a kétlábú

Patkányokat a Kárpát medencében!

 

 

Idézet vége. Valóban, voltak, akik élve hazatérték Recskről, a Gulag táboraiból. Voltak, akik túlélték a kommunista terrort, talán még Kambodzsában is. Tegyük gyorsan helyre az illetőt, aki egy klasszikus mém, rosszsorsú, az alkoholtól és a nehéz élettől megkattant, de más hasonló mémek közül a karakteres politikai nézeteivel, és mindenféle ehetetlen dolgok megevésével kiemelkedő szerencsétlen hajléktalan, akiből netes slágert csinált néhány féleszű fiatal, akik próbálják valamivel elütni az időt, amíg összejön nekik az első csaj, és nyilvánvalóan fingjuk nincs a történelemről, vagy nem hiszik azt el. Eddig a dolog még csak nettó ízléstelenség lenne, ami ha megmarad a saját dagonyájában, túl nagy bajt nem csinál, bőven akad még hasonló értelmetlen és gusztustalan sarka a netnek.

Csakhogy! Ahogy ez az aktív és nőhiányban szenvedő netes közösségeknél lenni szokott, elég szervezettek tudtak lenni ahhoz, hogy rátelepedjenek például a Milla on-line elnökválasztási kampányára, így favoritjukat bejuttatták a döntőbe, ahol csak az említett trükknek volt köszönhető, hogy végül nem ő lett a győztes. Még ezért sem kéne a Millára haragudni, a Megyeri hidat sem nevezte el a Földrajzinév-bizottság gondolkodás nélkül Colbert hídnak, van józanész is a világon.

Itt jön viszont a szervezők felelőssége! Az utolsó pillanatig nem mondták azt, hogy állj, ez azért már nekünk is sok! Szépelgő hülyeségekkel próbálták körülírni ezt a szegény bolondot, úgy, mint „punk vagy nihilista vonulat”, ahogy Juhász Péter fogalmazott. Mások meg arról beszéltek, hogy ez csak egy médiahekk, az egész Bartos Cs. István jelenség egy jókora manipuláció. Ezek szerint egyszer csak ledobja magáról a jelmezt, és majd bizonyára egy jól öltözött bölcsész bújik elő az álca mögül, aki ezzel a résztvevő megfigyeléssel gazdagítja a PhD disszertációját. Aki ezt elhiszi, az még életében nem látott hajléktalant, és még az autó ablakát is felhúzza, ha Fedél Nélkül árus közelít, nehogy valami interakciója legyen vele. Aki ugyanis beszélgetett már Bartoshoz hasonló emberekkel, az ismeri a típust, és okkal sejtheti, hogy ő pontosan az, aminek mutatja magát, és nem Sacha Baron Cohen legújabb karaktere. Ha ugyanis lenne ilyen végtelen, önmagát soha le nem leplező, a kandikamerát soha meg nem mutató médiahekk, akkor miért is ne lehetne az, hogy például a kuruc.info is csak egy ezek közül – ha már a net gusztustalan sarkainál tartunk.

A legszebb az egészben, hogy a Milla közösségének egy része a döntő után vadul háborog: hogy lehetett így elcsalni az eredményt, és a Dopeman művésznevű Pityinger Lászlónak átjátszani az elsőbbséget. Idézek egy friss hozzászólásból a Milla Facebook oldaláról: „Mi és sokan erre csak egy megoldást látunk: Bartos Cs. István színpadon szerepeltetését és egy 4-5 perces beszéd elmondására adott lehetőséget, amiben megnyugtatná a kedélyeket. Személye önmagában is megnyugtatná a rajongóit, hogy a játék célja nem az ő minden eszközzel való kijátszása volt.”

„Hibát elismerni szexi!” – írják a szervezők. Ha valaki azt gondolja, hogy ebben a szövegben elnézést kérnek azért, mert nyilvánossághoz juttattak egy magyarok százezreinek érzékenységét durván sértő kijelentéseket tevő, unatkozó tinik által feljátszott szerencsétlen, szétcsúszott embert, nos, az téved. Nem, ez a szöveg arról szól, hogy mások is példát vehetnének róluk, mert ők most ilyen derék módon belátják, hogy valami homályos dolgot jobban kellett volna kommunikálniuk.

Lányok, fiúk! Nem! Valamit nagyon félreértettetek! Március 15-ig, a következő nagy bulitokig még van időtök korrigálni, és mindenkivel – akár hisz bennetek, akár nem – közölni, hogy eszetek ágában nem volt, egy tömeggyilkosokat és önkényuralmi rendszereket promózó embert a közeletekbe engedni. Ha ezt nem teszitek, akkor ugyan elbohóckodhattok még piros betűs ünnepeken a hatalmas LED-fal előtt, de minden épeszű ember tudni fogja, hogy semmi keresnivalótok nincs a magyar közéletben.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik