A műsorban megkérdezett hallgatók egyike sem találkozott még ugyan bérvizsgázókkal, de az interneten egyre több az ilyen ajánlat. A tarifa tízezrektől százezrekig terjedhet, attól függően, milyen tárgyról, esetleg nyelvvizsgáról van szó. Állítólag vidéken ritkább az ilyen eset, a tanárok majdnem mindenkit ismernek arcról, és nem is feltételezik, hogy valaki ilyen módszerhez fordulna. Kiszűrni azonban nem nagyon lehetne – mondta egy vidéki intézmény dékánhelyettese. Sajnos, szűrni kell már a szakdolgozatokat is, és a plagizálás leleplezésében már számítógépes programok is segítenek – tette hozzá a szakember, aki abban bízik, a hallgatók előbb-utóbb kivetik maguk közül a csalókat.
Nem egészen értett ezzel egyet az ELTE-ről, illetve a BME-től érkezett két vendég, szerintük a diákok inkább szolidárisak egymással. A hamisítás, puskázás, plagizálás természetesen náluk is előfordul, de azt mondják, nem ez a legfontosabb számukra, ráadásul az így produkált dolgozatok, vizsgák általában gyengébbek, mint ha valaki tanult volna, az egyetem éveit pedig úgysem lehet végigcsalni. Azt mindketten elismerték, hogy a technika ma már nagyon komoly segítséget jelenthet a hallgatóknak, a mobiltelefont ők sem nagyon engedik be vizsgára, ám a kiinduló pont szerintük mégis az, hogy aki egyetemre jött, az tanulni akar. A diplomavásárlásról úgy vélték, az ma már meglehetősen ritka, ráadásul nagyon könnyen ki is szűrhető, a nyelvvizsgákkal azonban elfordulhatnak trükközések.
Ezt erősítette meg az Oktatási Hivatal Nyelvi Akkreditációs Bizottságának vezetője is, aki szerint a hamisítások mellett egyre gyakoribb a bérvizsgázás is, amivel nem is igen tudnak mit kezdeni. Elmosódó fényképek alapján gyakran nem azonosítható a vizsgára érkezett. Amíg a büntetési tételek pedig ilyen alacsonyak, addig nem nagyon lehet visszaszorítani a jelenséget. Az ORFK szóvivője ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen esetek nagy részében megvalósul a közokirat-hamisítás bűntette, ami akár három évvel is büntethető.
