A magyar színházi élet évtizedeken át meghatározó színikritikusának, a Népszabadság egykori munkatársának halálhírét a napilap közölte szerdán.
Molnár Gál Péter színházi dramaturgként kezdte pályáját, majd a Népszabadság kulturális rovatvezetője volt. Később a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársaként dolgozott, majd újra dramaturg volt a Pécsi Nemzeti Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban, 1majd a Veszprémi Petőfi Színházban. 1983-tól 1989-ig a Mozgó Képek, majd a Népszabadság főmunkatársaként tevékenykedett.
1978-ban a ferihegyi repülőtéren megtaláltak nála egy kicsempészni akart írás mikrofilmjét; a kritikust ezért eltávolították munkahelyéről, a Népszabadságtól. 2004 novemberében elismerte, hogy 1963-ban aláírta a beszervezési nyilatkozatot. Ekkor jelent meg A rivaldafény árnyékában című könyv, amelyben Fonyódi Péter, a könyv írója Molnár Gál Péter titkos jelentéseit gyűjtötte össze. A jelentéseket a BM III/III-as főcsoportfőnökségének adta, és Luzsnyánszky Róbert fedőnéven írta 1963 és 1978 között. 2009-ben saját könyvet is írt ügynökmúltjáról Coming out címmel.
Meghatározó színikritikái mellett megannyi tanulmányt és könyvet is publikált. Ezek közé tartozott a Honthy Hanna és kora (1967), az Olvasópróba (1968), a Rendelkezőpróba (1972), az Izgága Színház (1974), a Színházi holmi (1976), az Emlékpróba (1977), A Latabárok (1982), A Páger-ügy (1988), a Latinovits (1990), a Hogyan csináljunk rossz színházat? (1994), valamint A pesti mulatók (2001).
