Egyszer írtam egy könyvet, a „Bírák könyvét”, Ebben – mások között – Spitz Jánossal, a Tánczos Gábort az alapeljárásban első fokon elítélő bíróval is készítettem interjút. Ezért történetesen meglehetősen jól ismerem a Tánczos ügyet. Most abból az ítéletből idézek:
„1998. április 2-án délután Tánczos Gábor vádlott a Zsade presszóban, az ott dolgozó felszolgáló előtt elmondta, hogy az előző napon (a sértett megölésének napján) járt abban a házban, ahol a sértett lakott. A jelenlévő – civil ruhás – rendőr felhívására még aznap este megjelent a Körmendi Rendőrkapitányságon, ahol két rendőrtiszt előtt megismételte a presszóban tett nyilatkozatát. A nyilatkozat-tétel során feltűnt a rendőrtiszteknek a vádlott ideges viselkedése. Másnap folytatódott Tánczos Gábor kihallgatása, ennek során észlelték a kihallgatók, hogy a vádlott által viselt farmernadrág a jobb térd magasságában vélhetően vérrel szennyezett. Tánczos Gábor kinyilatkozta, hogy április 1-jén délután, amikor a sértett házában járt, ezt a farmernadrágot viselte. A hatóság ezt a farmernadrágot lefoglalta.
1998. április 6-án került sor Tánczos Gábor vádlott újabb meghallgatására, mégpedig Szombathelyen, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon. A kihallgatás alkalmával Tánczos Gábor vádlott teljesen önszántából feltárta azt, hogy 1998. április 1-jén késő délután ő volt az, aki egy késsel a sértett lakásában elvágta gyk. H. Zs. nyakát. Azt is közölte, hogy ez a kés már nincsen meg.
1998. április 20-án került sor Tánczos Gábor őrizetbe vételére, majd arra, a vádlott lakásán tartott házkutatásra, melynek során a nyomozóhatóság – többek között – egy másik, Thompson márkájú farmernadrágot is lefoglalt.”
A Vas Megyei Bíróság 1999. március 12-én ítéletet hozott, amelyben a következő tényállást állapította meg:
„1998. április 1-jén Tánczos Gábor a gyermekkorú H. Zs.-t követte a sértett lakásába, ott megmagyarázhatatlan oknál fogva indulatba jött, először ököllel, majd a tv-n lévő cserépszoborral megütötte a kislányt, és az ülőgarnitúrára hanyatló sértett nyakát késsel elvágta.”
Az ítélet összefoglalta azokat a bizonyítékokat, amelyekre a vádlott bűnösségét alapozta:
„A bíróság ezt a tényállást részben Tánczos Gábor vallomása, a meghallgatott tanúk vallomása, a boncolási jegyzőkönyv, a nyomszakértői, fizikai-kémiai és orvos-szakértői vélemények, a helyszíni szemle jegyzőkönyvek és fényképfelvételek, és az eljárás egyéb adatait alapul véve állapította meg. A szakértők 11 esetben találtak olyan mikro-nyomokat, amelyek a sértett ruhájából, illetve a lakásból kerültek Tánczos Gábor ruházatára, illetve Tánczos Gábor ruházatából kerültek a helyszínre. A bíróság megállapította, hogy a bűnjeleket a nyomozó hatóság szabályosan kezelte. A vádlott öt esetben ismerte el a hatóság előtt, hogy ő követte el a bűncselekményt, később ezeket a vallomásait visszavonta.”
A Vas Megyei Bíróság ítéletében kimondta:
„Tánczos Gábor bűnös emberölés bűntettében. Ezért őt a bíróság főbüntetésül 14 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 8 évre a közügyektől eltiltásra ítéli.”
Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, mert – végzése szerint – a bizonyítási eljárás nem volt teljes körű. Elrendelte, hogy a megismételt eljárásban ismét hallgassák ki a tanúkat, folytassanak le bizonyítási kísérletet. Előírta, hogy hogyan kell ellenőrizni, vajon a rendőrség szabályosan kezelte-e a bűnjeleket, vagyis azt, hogy a vádlottól és a sértettől lefoglalt bűnjelek nem érintkezhettek-e egymással.
Az eljárást megismételték, a Legfelsőbb Bíróság előírásait teljesítették. Az újabb elsőfokú tárgyaláson ugyanarra a következtetésre jutottak: a kislányt Tánczos Gábor ölte meg. Idézzük ide az új ítéletet:
„Tánczos Gábor vádlott bűnös emberölés bűntettében. Ezért a megyei bíróság főbüntetésül 13 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 8 évi közügyektől eltiltásra ítéli.”
A tényállást is gyakorlatilag azonosan állapította meg a – ez alkalommal, már ötös tanácsban eljáró, más bírákból álló – elsőfokú bíróság:
„Tánczos Gábor a nyitva hagyott ajtón belépve követte a lakásba a sértettet, aki felelősségre vonta őt, hogy mit keres a lakásban. Ettől a vádlott indulatba jött, előbb ököllel, majd a tv készülékről felkapott kerámiaszoborral megütötte a kislányt. Ezt követően, miközben a sértett orrát és száját befogta, egy késsel elvágta a nyakát.”
Az új elsőfokú ítéletet most már a Legfelsőbb Bíróság is minden tekintetben megalapozottnak találta és azt változtatás nélkül helybenhagyta.
Számoljuk most össze, hány hivatásos bíró foglalkozott az úgynevezett körmendi gyermekgyilkossággal. Első fokon először Spitz János. A hatályon kívül helyező végzést másodfokon a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bírája hozta. A megismételt elsőfokú eljárásban az ötös tanács azt jelenti, hogy abban két hivatásos bíró ítélkezik. Végül újra a Legfelsőbb Bíróság, amelynek másik három bírája döntött jogerősen. Ez eddig kilenc, szakmájához meglehetősen jól értő bíró.
Tánczos Gábor panasszal fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Strasbourgban először mindig arról döntenek, hogy a benyújtott panaszt befogadják-e. Erről egy három bíróból álló tanács dönt, majd egy hét tagú kamara hoz érdemi határozatot a befogadott kérelemről. A strasbourgi bíróság Tánczos Gábor kérelmének minden pontját elutasította.
A Tánczos ügy végére – jogilag – ezzel a döntéssel került pont.
De nem tett pontot az ügyre Lépold Józsefné, sem mindazok, akik az ő felelőtlen szavain felbuzdulva „zsidó összeesküvést” „új tiszaeszlári pert” és „hatalmi bűnözést” kívánnak kreálni H. Zsófika megöléséből.
Egyebek között a Szent Korona Rádió és az Újbuda Televízió adott lehetőséget Lépold Józsefnének, hogy az amúgy igen meggyőző állításait az összeesküvés-elméletekre amúgy is fogékony publikum számára közkinccsé tegye. Vajon mennyire hiteles egy olyan leleplezőnek szánt bejelentés, amelyben valaki azt állítja, hogy ő tudja, ki a gyilkos, de az ügyet ötven évre titkosították, őt meg köti az esküje, ezért erről többet nem mondhat. És nem fogják elhinni, még erre a tohuvabohura is vannak vevők! A Szent Korona Rádió egészen odáig elmegy, hogy – idézem:
„Mindez közvetetten alátámasztja a Magyar Jelen 2007-es oknyomozó riportját, ahol azt bizonyították, hogy egy befolyásos zsidó szekta gyilkolta meg rituális okokból a 11 éves kislányt. Tánczos Gábor pedig ártatlanul ült 10 évet”. A könnyebb érthetőség kedvéért még hozzáteszik, hogy „Az 1998-as gyilkosságot nyugodtan nevezhetjük a modern-kori tiszaeszlári bűnpernek.” Idézik is Toroczkai László „2 részes, komoly kutatómunkára alapozott oknyomozó írását”, aki már öt évvel ezelőtt kiderítette, bocsánat, be is bizonyította, hogy „a gyilkosság miatt bebörtönzött Tánczos Gábor ártatlan, a valódi gyilkosokat pedig egy abban az időben Vas megyében járt belterjes, ám nemzetközi befolyással bíró zsidó szekta tagjai között kell keresni”.
Úgy tűnik azonban, hogy Tánczos Gábor ügye nem csak a hivatásos antiszemiták, hanem az „Echelon rendszereinek feltárásában élenjáró üldözött médium” publicistáinak fantáziáját is megmozgatta. Hogy kik ők? Idézem:
„Hírháttér Multimédia, a 15 milliós magyarság toronymagasan vezető tényfeltáró, ezért üldözött médiuma, mely a világ háttérhatalmi (és) elmetechnológiai Echelon-rendszereinek a feltárására, a világreformok feltétlen és közvetlen előidézésére, valamint az Emberiséggel ellenséges erőknek a leleplezésére hozatott létre, az Isten Létezése ugyancsak minden eddigit meghaladó erejű és mértékű bizonyításával.”
Ne aggódjanak, a hiba nem az Önök készülékében van. Kissé túldimenzionált ez az önmeghatározás. Nekem is csak annyit sikerült megértenem, hogy ezek a nagyon bonyolult emberek készítettek egy interjút, melyet az alábbiak szerint ajánlanak a közönség szíves figyelmébe:
„Kötetlen szerkesztőségi beszélgetésben a világ titkosszolgálatairól, Tánczos Gáborról és Lépold Józsefnéről, a Magyar Grafológiai Társaság volt vezetőjéről – filmünk gerincét képezve – a Háttérhatalom (a Bibliában: titokzatos Nagy Babilon) és az Emberiség tragédiájának kontextusában. Egy olyan rendszer egyik epizódjaként, amely rendszerben szinte mindenki áruló és az Emberiség ellensége. A film egy katasztrofális és katartikus végkifejlet(ek) bevezető darabja is, melynek középpontjában a Tánczos-ügy áll, s mely szoros vonatkozásában irdatlan hazugságok és botrányok fognak kirobbanni. A jövő elkészült.”
A nem csupán „Echelon” szakértő Molnár F. Árpád, a frenetikusnak ígérkező riport (nem egyedüli) készítője a Hírháttér elnevezésű portálon egy eddig eltitkolt dokumentumot hozott „napvilágra” a következő kommentárral:
„Egy a zsidó bűnözést pártoló, a Jobbik pszichopata cselédsajtójához hasonlóan a bűnözéssel és a gyalázattal kérkedő szociopata idiótája hatására nyilvánosságra hozom ezt a 2000. február 3-án keltezett, máig elrejtett dokumentumot a körmendi gyermekgyilkosság alábbi, eddig sehol nem bemutatott dokumentumban állított elkövetőiről. A dokumentumot annak tartalma szerint egy titkos társaság prezentálta.”
Olvasóim és az olvashatóság kedvéért kiemeltem néhányat a legképtelenebb gondolatok közül, de akinek gusztusa van, alább az egész irományt elolvashatja eredetiben:
„Tiszelt Asszonyom! Tudjuk, hogy nem az Ön fia követte el a gyilkosságot. A kis Zsófi rituális zsidó gyilkosság áldozata lett. Erre egyértelmű bizonyíték, hogy csak akkora sebet ejtettek a nyaki ütőerén, hogy a vérét fel lehessen fogni… Az idegen hajszál úgy került a kislány combjára, hogy a gyilkosnak meg kellett győződnie, hogy a kislány valóban szűz-e, mert csak akkor jó a vér a szertartásukhoz… A zsidóknál vallási szokás, ha valami új létesítményt avatnak, ami különösen fontos számukra, akkor annak ajtófélfájára keresztény szűzlány vérével írt tóra-idézetet helyeznek el /felszegezik/. Nem sokkal a gyilkosság után felavatott Kóser Traubi felavatásánál a Vas Népe által közölt „különleges tinta” nem más, mint a kis Zsófi vére…”
És íme maga a dokumentum:
Minden itt megjelent idézet forrását, linkjét ismerem, valamennyit el is tettem magamnak. De úgy döntöttem, hogy szokásomtól eltérően, nem illesztem be ebbe az írásba. Nem fogom magam is terjeszteni ezeket az ordas eszméket. Aki vevő erre, az – sajnos – úgyis megtalálja. De kérem, legyen óvatos! A gyűlölet nem ismer korlátokat. . A gyűlölet nem ismer határokat. A gyűlölet a legvadabb fantazmagóriák előállítására tesz képessé. És fertőz
