A folyamat
Akárhogy is nézzük, a Fidesz választási programjában nem szerepelt, hogy alkotmányt szeretne írni. Így aztán arról sem tudhattak a választók, milyen lenne ez az új normaszöveg. A képviseleti demokráciába belefér, hogy egy politikai erő nem közöl előre minden kormányzással kapcsolatos részletet, hiszen számos kérdésre valóban csak menet közben tud választ adni. Mégis, már-már komikus a kormánypárti vezetők igyekezete, mikor az emberekre hivatkozó retorikájuk fogságába esve bizonygatják, hogy minden mai szavukra és tettükre betű szerinti felhatalmazást adtak a választók. Végképp megmosolyogtató, hogy a kormánypárt szerint az MSZP-kampányból lehetett kiolvasni a Fidesz alkotmányozási szándékát, s a választói többség ennek figyelembe vételével voksolt a Fideszre. Ami azt illeti, az MSZP-kampányra hivatkozásból az is következhetne, hogy a választók nem az alkotmányozás érdekében szavaztak a Fideszre, hanem mert azt hitték, a szocialisták hazudnak. Miként azt a Fidesz is megmondta róluk.
Alkotmányozási kényszer nincs, alkotmányozási lehetőség viszont van. Legalábbis, ha azt tekintjük lehetőségnek, hogy egyetlen pártszövetség birtokolja a parlamenti helyek több mint kétharmadát. Miként az örkényi groteszk világában „lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa” és egy csepp se csordul ki, úgy az alkotmányozási lehetőség alatt is azt kell érteni: nincs szükség az egész politikai közösség megegyezésére az egész politikai közösség alapszabályának létrehozásához. Meg is lesz az alaptörvény – és egy csepp se csordul ki, nem ám.
Annak, hogy a Fidesz választási programjában nyoma sem volt az alkotmányozási terveknek, megvolt az oka. 2009 közepétől a Fidesz vezetői nagy erővel próbálták hűteni a győzelmi várakozásokat, részben, hogy szavazótáboruk ne kényelmesedjen el, részben, hogy az ellenfelek ne tudjanak félelmet kelteni a Fidesszel kapcsolatban. Ezért nem hirdettek a kétharmadra utaló alkotmányozási tervet sem.
Persze Orbán Viktor beszélt az alkotmányról. 2009 novemberében sokan felkapták a fejüket, mikor azt mondta: nincs semmi az alaptörvényben, amit tisztelni, szeretni lehetne, nem lehet a szöveggel érzelmileg azonosulni. Orbán szerint ez igenis fontos, példáként említette a lengyel alkotmány ebbéli – szerinte egyenesen mesteri – teljesítményét.
Orbán Viktor azt is kifejtette ekkortájt egy kecskeméti rendezvényen, hogy a hatalmi ágak elrendezéséhez nem nyúlna hozzá. Elégedett azzal, hogy a főhatalom a parlamentnél van, s hogy az erős miniszterelnök az országgyűléstől nyeri legitimitását. Bár máig nem szűntek a találgatások azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor legszívesebben államfő lenne, ennek nincs semmi jele. Tavaly május óta zajló kormányzása pontosan azt bizonyítja, hogy Orbán prezidenciális átrendezkedés nélkül is mindent meg tud tenni, amit elhatároz. Sőt, akinek személyes hatalmi törekvéseire már építettek sikeres ellenkampányt ellenfelei, okosabban is teszi, ha bent marad a parlamentáris kormányforma keretei között. Közvetlenül választott köztársasági elnökként sem lenne több hatalma, mint most van, ám külsőségeiben irritálóbb lenne ez a hatalom. Orbán számára politikailag kedvezőbbek a parlamentáris rituálék, amelyek azonban nem akadályozzák semmiben.
Az új alkotmány létrehozását a miniszterelnök először 2012-re ígérte. Később aztán – különösebb indoklás nélkül – egy évvel előre hozta. Az alkotmányozási folyamattal kapcsolatban az ellenzéknek kezdettől fenntartásai voltak. Az LMP és az MSZP el is hagyta az alkotmány-előkészítő testületet, mikor a Fidesz-többség korlátozta az alkotmánybíróság hatáskörét, hogy az ne legyen akadálya a nyugdíjrendszer átalakításának (Orbán Viktor kereken kimondta a költségvetési expozéban, hogy ez volt a döntés indoka, ahogy azt is közölte: nincs az az alkotmánybírósági határozat, amivel ezt vissza lehetne csinálni). A szocialisták és az LMP ezután nem indokolatlanul gondolták, hogy ha ez lesz az alkotmányosság újfajta értelmezése, akkor az alkotmány új szövegének létrehozásában nem kell részt venniük. Ezt a döntésüket látszik alátámasztani, hogy az alkotmánybíróság költségvetési ügyekben történő korlátozása valószínűleg része lesz az új alaptörvénynek is. Emellett a Fidesz hallani sem akar arról, hogy népszavazás erősítse meg az új alkotmányt, vagy hogy a parlament négyötöde döntsön róla, esetleg két egymást követő országgyűlés kétharmados döntése léptethesse csak hatályba.
A kormányoldal hiába invitálja a demokratikus ellenzéket az alkotmányozásba, ha nem hajlandó sem tartalmi, sem eljárási engedményre. Nem marad más hátra, mint hogy a képviselők kétharmadával rendelkező – közben választói támogatásából veszítő – Fidesz megpróbálja bebizonyítani, hogy amit ő akar, azt akarja mindenki.
A hitvallás
Az alkotmánytervezet készítői számára az egyik legfontosabb érték a történeti folytonosság. Úgy vélik, hogy ez Szent Istvántól kezdve 1944. március 19-ig fennállt, majd 1990. május 2-tól haladt tovább. E történelmi folytonosság jelképe pedig a Szent Korona.
A második világháború során bekövetkező német megszállás valóban a magyar történelem egyik legsötétebb napja volt. Szörnyű események követték, így például a magyar hatóságok tevőleges részvételével zajló holokauszt, majd egy újabb, tartós megszállás és diktatúra. 1944. március 19-e tehát kétségkívül mélypont. Sajnos azonban az ilyesfajta mélypont nem egyedülálló a magyar történelemben. Az ország sokszor állt megszállás alatt 1944 előtt is, a tatárjárástól a török hódoltságon keresztül a Habsburg-uralmon át az első világháború utáni román betörésig. Az pedig még inkább igaz, hogy az ország lakói gyakori és tartós jogfosztást voltak kénytelenek elszenvedni, mégpedig nem csupán megszálló hatalmaktól. A német megszállásba torkolló Horthy-rendszer korlátozta a választójogot és zsidótörvényeket fogadott el, még jóval 1944 előtt. A szuverenitás és/vagy a szabadságjogok sérelme jóval az alkotmánytervezetben megjelölt dátum előtt is kimutatható. És akkor most ne is törődjünk olyan kicsiségekkel, hogy a korona nem ezeréves, hanem kb. nyolcszáz, s hogy az alkotmánytervezők logikája szerint a Tanácsköztársaság időszaka a folyamatosság periódusához könyveltetik.
A folytonosság jelképének tartott korona a nemesi nemzet alkotmányát jelenítette meg. A nemesség szabadságküzdelmei sok esetben a saját jogairól szóltak és nem a mai értelemben vett nemzeti függetlenségről. Ha a nemesi jogokat biztosította az uralkodó, akkor a nemesség megelégedett a Habsburg-birodalomba való betagozódással is. A korona Magyarországa kevesek jogait biztosította. A korona sáncai mögé igen lassan emelték be azokat, akik sem papok, sem nemesek nem voltak. A Szent Korona országában éppen abban az időszakban, 1945 novemberében tartották az első általános, egyenlő és titkos választást, amit az alkotmánytervezet már nem tekint a folytonosság részének. 1944 előtt ez lehetetlen volt. Egy szó, mint száz, a korona Magyarországa nem volt mindenkié és az általa meghatározott történelmi korszak ugyanúgy nem volt folytonos, törésmentes, mint az 1944 utáni.
Azt hiszem, igazuk van azoknak, akik szerint az alkotmány nem lehet puszta szabályhalmaz – bár nyilvánvaló, hogy a szabályoknak is van ethoszuk, kifejeznek valamit, ami rajtuk túlmutat. Ám helyénvaló, ha az összetartozás érzése, szándéka, léte megjelenik valamiképp az alaptörvény szövegében. Épp ebből a szempontból vethető fel azonban, hogy a folytonosság önérték vagy sem. Egy sok hullámvölgyet megélő nemzet számára fontos lehet, hogy a folytonosságot felmutassa, hiszen ez nem más, mint a túlélés folytonossága. Ugyanakkor a hullámvölgyek elgondolkodtathatnak azzal kapcsolatban, hogy vajon nem éppen az idegeníti-e majd el a polgárok egy részét az alkotmánytól, hogy olyan korszakokkal is „alkotmányerejű” folytonosságot mond ki a parlament, amelyek rossz emlékűek vagy méltán rossz hírűek.
A kérdés tehát az, hogy a folytonosságot nem bizonyos értékekkel, tendenciákkal kellene-e felmutatni, mégpedig az államiság mellett a függetlenségi harcokkal és a jogkiterjesztő törekvésekkel. Volna ehhez nemzeti jelkép is: maga a nemzeti zászló. Benne az Árpádok színeivel – lásd ezer év – valamint a trikolórhoz kapcsolódó függetlenségi és szabadságharcos hagyományokkal – lásd kokárda – a koronához kapcsolódó negatív jelentéstartalmak nélkül.
(Lakner Zoltán elemzésének második részét csütörtök reggel közöljük. Ebben a szerző többek között értékeli a módosuló közjogi berendezkedést a titkos „Gyurcsány-klauzulával”, és a Fidesz politikai erejének alakulását elemzi.)
