Tavaly nyáron, 14 hónap után szabadult a börtönből Galambos Lajos, majd reintegrációs őrizetben volt boldogasszonypusztai birtokán, de húsvét hétfőn ennek is vége lett, lekerült a lábáról a nyomkövető.
Az elmúlt tíz hónapban megszoktam, amennyire csak lehetett, hogy folyamatosan ott volt a bokámon a nyomkövető, de mégiscsak az a természetes, hogy nincs ilyesmi az ember lábán. Folyamatosan nyomon tudták követni, éppen hol tartózkodtam, egyszer sem szegtem meg az előírásokat
– nyilatkozta a Blikknek Galambos, aki hetente háromszor hagyhatta el az otthonát előre egyeztetett időpontban munkavégzés vagy orvosi vizsgálat céljából. „Nagy mozgásterem azonban nem volt, hiszen még egy tévés show-műsorra sem kaptam engedélyt, pedig Südi Iringóval táncolhattam volna a Dancing with the Starsban” – tette hozzá.
Az első szabad utam a szüleim és nagyszüleim sírjához vezetett. Nem tagadom, könnyes szemmel álldogáltam hosszú percekig a temetőben. Sajnos a gyermekeimmel nem oszthattam meg az örömömet, hogy szabad ember lettem, mivel egyikük sincs Magyarországon: Lala a barátnőjénél van Ukrajnában, István Barcelonában, míg Bogika az Ázsia Expresszben forgat
– erősítette meg az eddigi pletykákat lánya TV2-s szerepléséről.
Nemrég úgy nyilatkozott, májustól már vállal fellépéseket, amit javuló egészségügyi állapota is lehetővé tesz.
A tüdőtágulatommal kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy a csökkent stressz jótékony hatással van arra a betegségemre is, így nem akadályoz egy cseppet sem a zenélésben. Persze, mindig nálam van egy mobil légzőkészülék a biztonság kedvéért
– árulta el a zenész, akit az elmúlt időszak sok mindenre megtanított, például arra is, hogy kik az igaz barátok.
„Ahogy közeledett a visszatérésem, egyre inkább megnőtt az érdeklődő, barátkozó telefonok száma. Ezt nagyon álszent dolognak tartom, hiszen akik több éve nem kerestek, azok most se tegyék. Nincs haverfelvétel!” – üzente, hozzáfűzve: egy igaz barátja van. „Nagyon sokan másztak fel a hátamon, akik a viharban magamra hagytak! Fokozottan figyeltem a velem kapcsolatos történéseket és híradásokat. Mindent komolyan vettem, a legapróbb jókívánságokat és a néma hallgatást is…”
