HIRDETÉS
Tudomány

Megölte magát a Bakony réme

Száva Sándor
Száva Sándor

Savanyú Jóska, az utolsó híres magyar betyár 1907. április 9-én halt meg. Az útonálló a Bakonyban, Vas, Veszprém, Győr és Zala vármegyék területén garázdálkodott – derül ki a Rubicon cikkéből.

Savanyú Jóska 1841-ben, Izsákfán született. Betyár elődeihez hasonló módon juhász volt, aki a szegény sors helyett a bűnöző életmódot választotta.

A magyar betyárvilág

A „betyárvilág” a 18. század második felében kezdődött, amikor Magyarország elhagyatott, erdős, mocsaras vidékein, a társadalom peremére szorult, főleg állattartással foglalkozó férfiak gyakran bandákba verődtek és fosztogatták a vidéket. A magyar betyárok a westernfilmekben látható vadnyugati rablókra hasonlítottak, és főleg Somogyban, a Bakony területén és az alföldi pusztákon tanyáztak.

Birkalopás miatt kellett a fejét bujdosásra adnia, 1860-ban fegyveres csavargás miatt raboskodott nyolc hónapig a veszprémi fegyházban. Néhány éven belül már rablások miatt is körözték, 1872-ben újra elfogták, de nem tudtak semmit rábizonyítani, 1875-ben súlyos testi sértés miatt ült egy hónapot – írja a Múlt-kor.

Működésének „fénykora” 1878 és 1884 közé esett, bandájával Vas, Zala és Veszprém megyékben egyik rablást a másik után követte el. Nem volt válogatós, lépes mézet ugyanúgy elvitt, mint tehenet és pénzt, áldozatait – a betyárromantikához kevéssé illő módon – agyba-főbe verte, olykor meg is kínozta.

1881-ben már gyilkosságba is keveredett, embereivel egy sikertelen rablótámadás során lőttek le egy földbirtokost. A betyár egyre merészebbé vált, a nagyvázsonyi uradalmi pénztárt fényes nappal rabolta ki. A hatóságok sokáig bottal ütötték nyomát, az alacsony termetű, a szlovák és a német nyelvet is beszélő Savanyú Jóska sikerrel bujkált a Bakony rengetegében.

1883-tól országos elfogatóparancs volt érvényben ellene, 1000 forint vérdíjjutalmat ígérve a nyomravezetőnek. Bűntettei nyomán híressé és rettegetté vált, a korabeli sajtó a Bakony rémeként emlegette. A betyár rendkívül apró termetű, 160 centiméter magas ember volt, adottsága állítólag sokszor mentette ki a csendőrök gyűrűjéből. 1884-ben azonban mégis kézre került, a betyárokra jellemző módon, mulatozás közben fogták el a zalahalápi csárdában.

Jóskát másodfokon halálra ítélték, ám ezt később életfogytig tartó börtönbüntetésre módosították. Több mint húsz évet töltött fegyházban, végül jó magaviselet miatt a váci püspök kezdeményezésére 1906-ban kiengedték.

Szabadulása után szabómesterségbe kezdett, de a következő év áprilisában, 65 évesen öngyilkosságot követett el.

Súlyos reuma kínozta, lábát amputálni kellett volna, a fájdalmak és a műtét elől menekült a halálba.

Kapcsolódó
Így halt meg az egyik legnagyobb magyar betyár
A bandita a Nyugat-Dunántúlon fosztogatott rettegett hírű bandájával.

Ajánlott videó

0 seconds of 0 secondsVolume 0%
Press shift question mark to access a list of keyboard shortcuts
00:00
00:00
00:00
 
Olvasói sztorik