Emelkedettebb hangulatban így fogalmaz: „Itt ez a bolygó, ami eltart és gyönyörködtet minket, akkor meg miért sarcoljuk?” Baráti hétköznapisággal pedig így: „Milyen korlátolt, bárgyú és ostoba az, aki az esti szürkület leple alatt kivágja a háztartási szemetét a kocsiablakon az út mellé!” Elég egy óra traccsparti vele, és átkapcsolok energiatakarékos üzemmódra. Először persze csak fejben. De tudom, hogy másnaptól már elkezdem kipróbálni az ötleteit a ruhák ecetes öblítésétől kezdve a szódabikarbónás fürdőig. Sohasem agitál, hanem beszélget. És viszi magával a közönségét. Naná, hisz színésznő a javából! Pörgős hónapok állnak mögötte. Ősztől újra játszik a Rózsavölgyi Szalonban, koncertezik, és forgatja az HBO Terápia sorozatának újabb epizódjait. De mindenekelőtt „örkényeskedik” anyaszínházában.
Az ősz a kedvenc évszakod, mert ilyenkor sokszor kirándulhatsz erdőben. A kisfiad, Andris is „járja” már erdőt?
Nem – bár már elindult –, most még egy gyerekhátizsákból szemléli a tájat, és nagyon élvezi. Ahogy én is élveztem, gyerekkoromban. Édesanyám nagy túrázó volt, ahogy járóképes lettem, vitt magával. Természetszeretetben cseperedtem, és megtanultam meglátni a szépet. Aztán sajnos meg kellett látnom a csúnyát is. Felfordult a gyomrom a sok szétdobált szeméttől. Én meg elkezdtem felszedni. Évekig gumikesztyűvel és szemeteszsákkal jártam kirándulni. De hát miféle teremtmény az ember, hogy eljön kikapcsolódni a természetbe, aztán otthagyja a mocskot? Vagy városlakóként élvezi a lebetonozott utcák kényelmét, de a fák körül szabadon hagyott kis földterületeket meg a virágágyásokat beteríti csikkekkel. Szerintem az urbánus ember nemcsak életvitelében szakadt el a természettől, hanem morálisan és lelkileg is. Kibélelt kényelme felülírja a természet törvényeinek betartását. Önző és felelőtlen.
A gumikesztyűs erdőjárástól milyen út vezetett addig, hogy egy környezetvédő műsort vezess a Duna tévében?
Érdekes, hogy amikor az emberben nagyon erősen elkezdenek motoszkálni dolgok, az élet előbb-utóbb kínál megmutatkozási lehetőséget is hozzá. Velem az történt, hogy megkeresett Kocsis Tibor filmrendező, a Flórafilm nagyszerű csapatának vezetője. Felajánlotta, hogy vezessem az akkor már hét éve futó Talpalatnyi zöld című műsorukat. Tizenegy évig dolgoztam velük, nagyszerű filmek készültek, népes szurkolótábora és sok nézője volt a műsornak. S bár az alkotókkal sokat lobbiztunk érte, idén szűnt meg. Máig nem értem, mert ha a környezetvédelem, a környezettudatosság nem csak jelszó, akkor az ilyen műsorokra, filmekre nagy szükség lenne.
Te már rég túl vagy a „nem folyatom a vizet fogmosás közben” szinten. Számodra a környezetvédelem ennél sokkal több. Életfilozófia?
Igen, még ha ezzel néha közröhej tárgya vagyok is. De egyáltalán nem zavar, mert szerintem nem én vagyok a mániákus azzal, hogy odafigyelek. Ha már az emberiség azon 8-10 százalékához tartozunk, amelyik úgymond jóléti társadalomban él, akkor ne csak elvegyünk, adjunk is, ne ártsunk többet a természetnek, mint amennyit óhatatlanul is ártunk. Mert ha nem akarjuk, akkor is ártunk, ma már nincs jó lépés, csak rossz és kevésbé rossz ezen a téren. De az emberiség valahogy mindig megússza. Az 1800-as, 1900-as évek fordulóján Párizs városában tudományos felmérés született például arról, hogy a népesség növekedésével arányosan nő a lovak száma, és tíz éven belül térdig fognak járni a trágyában. És akkor megszületett az automobil. Most meg a fel nem bomló szintetikus anyagok feltalálásával adtunk magunknak egy kegyelemdöfést, és tudományos elemzések szólnak arról, milyen katasztrófával fenyeget az a fajta rablógazdálkodás, amit a bolygón folytatunk. De remélem, most is kap majd egy utolsó utáni esélyt az emberiség.
Egyszer egy baráti társaság verődött össze nálunk. Te beléptél a lakásba, körbejártad, és lekapcsoltad a feleslegesen világító villanyokat.
Te meg utáltál érte?
Dehogyis! Csak megdöbbentem, mert észre sem vettem, hogy fel vannak kapcsolva.
Sokan mondták nekem ugyanezt. Az emberek zöme nem elvetemült energiapocsékoló, hanem észre sem veszi, hogy feleslegesen világít. Ezért is hiszek abban, hogy erről a témáról állandóan beszélni kell. Lehet, hogy csak egy ilyen egyszemélyes „erőszakszervezetre” van szükség, mint amilyen én vagyok, hogy az emberek – kezdve a barátokkal – változtassanak a szokásaikon.
Jön a pomázi ökoterrorista?
Drága kollégáim szoktak így nevezni az Örkény Színházban, de hál’ istennek, nagy szeretettel. Hát igen, én évek óta lekapcsolom a villanyokat az öltözőkben… Sokszor előfordul, hogy odabentről egy „Naaaaa!!!” üvöltés a válasz, olyankor bocsánatot kérek. Egyébként egyre kevesebb a dolgom, a legtöbben már maguk is figyelnek erre. Szoktam is mondogatni: ti vagytok az idomítás csodája.
És otthon? Hogy festetted át a háztartásodat „zöldre”?
Energiatakarékos izzók, de nem mindenütt! Ahol azonnal teljes fény kell, viszont nagyon rövid ideig szükséges a lámpa – ilyen a kapubejáró, ahová csak beparkolunk – ott hagyományos „körtét” használunk. A mosókonyhában, a konyhában, ahol sokáig világít a villany, jön az energiatakarékos megoldás. Szelektív hulladékgyűjtés – ami nem egy nagy ügy. Pláne, hogy hamarosan házhoz hozzák az ehhez szükséges kukákat. Egykarú csaptelepeink vannak, így a hőfok beállításához nem kell sokáig folyatni a vizet. Néhány éve beszereltettem egy víztisztító berendezést is. Nagyon hamar behozta az árát, mert azóta nem veszünk ásványvizet.
Mi lett az elektromos PET-palack-préselő gépeddel?
A születésnapi ajándékommal, amit még drága barátomtól, kollégámtól, Végvári Tamástól kaptam? Bevittem a színházba, hogy az ott keletkező műanyag palackokat zsugorítsuk vele. A tisztítószereim 90 százaléka környezetbarát. Nagy rajongója vagyok az egyik környezetbarát és megfizethető tisztítócsaládnak. Ezzel mosok, mosogatok, takarítok. Ha pedig fehéret mosok, teszek hozzá egy púpozott evőkanálnyi szódabikarbónát is. Szép fehér lesz a ruha tőle. Tavaszi méregtelenítésnél pedig remek módszer a szódabikarbónás fürdő (2-3 púpozott kanál a vízhez, hetente két-három alkalommal), kioldja a méreganyagokat és gyönyörű lesz a bőrünk. Egyedül a színes és fekete mosáshoz használok más mosószert, de csak a negyedét annak, amit a használati utasítások ajánlanak. Ehhez van egy tanulságos történetem: az egyik barátnőm nagyon elégedett volt a nagymosás eredményével, amikor észrevette, hogy a gép tetején felejtette az előre kiadagolt mosóport.
Változtattál valamin a kisfiad kedvéért is?
Igen. Amikor megkérdeztem a védőnőket, hogy milyen öblítőt használjak a ruháihoz, azt válaszolták: semmilyet! Nem jó a baba bőrének. Most már semmihez nem használok öblítőt, ami egyébként nagyon árt a természetnek is. Helyette egydecinyi vízbe egy evőkanálnyi 10 százalékos ecetet teszek, ezt öntöm a mosógépbe. Puha, szép színű és illatos lesz tőle a ruha.
Ecetszagú?
Nem! Az ecet felerősíti a mosószer eredeti, jó illatát, s közben arra is jó, hogy ne vízkövesedjen a mosógépünk. És szép lesz a járólap, a csempe, ha ecetet adagolunk a felmosóvízhez. Na, annak persze van ecetszaga, de hamar elmúlik. És az ecet fertőtlenít is!
Hogyan lehet környezettudatosan gyereket nevelni az eldobható pelenkák világában?
Megpróbáltam ökopelenkát vásárolni, de nem jött be. Nincsenek jól megszabva, nem zárnak jól, vagy olyan szinten dagadnak meg, hogy szinte agyonnyomják szegény gyereket. Amiben az ésszerűség felülírja a környezettudatos elveimet, azt sajnálattal tudomásul veszem. Mint ahogy azt is, hogy nem engedhetem meg magamnak a hibrid autót, pedig boldogan járnék olyannal. És hiába biciklizek szívesen, Pomázról nem tudok kerékpárral bejárni Pestre.
Színésznő vagy, sminkelned kell, ez pedig szárítja a bőrt. Nyilván sok kozmetikumot használsz.
Nem. Egyrészt nem hiszek a reklámoknak, amelyek azt sugallják, hogy nincs más gondunk az életben, csak a ruhán a foltok meg az arcunkon a ráncok. Ezek lennének a legnagyobb problémáink? Másrészt szöget ütött a fejembe, hogy az egyik bőrápoló csúcsmárkának nem létezik éjszakai krémje. Merthogy az éjszaka arra való, hogy a bőr szellőzzön és regenerálódjon. Kipróbáltam, egy hónapig semmit nem használtam, eleinte majd leesett az arcom, olyan rossz volt, de egyszer csak beindult a bőr természetes mechanizmusa. Azóta nappalra sem kenek fel semmit, csak hidratáló spray-vel permetezem az arcom, és ha gyakran kell sminkelnem, utána felteszek egy nagyon kevés hidratáló krémet. Működik!
Van olyan háztartási fogás, amit még a nagymamádtól tanultál?
Igen. Kenyeret mi sohasem dobtunk ki. Ha ránk száradt, kicsit bevizeztük a tetejét, és betettük a sütőbe. Olyan lett, mintha frissen sült volna. Ma elég 10 másodpercre betenni a mikróba. Nem szeretek ételt kidobni. Ha mégis lejár valaminek a szavatossága, a környékbeli kutyák még örömmel fogadják. És persze van komposztáló is a kertben.
Mennyi energiát és időt követel tőled ennek az életritmusnak a fenntartása?
Nagyon keveset. Csak pici odafigyelés kell hozzá. Olyan ez, mint a kaleidoszkóp. Fordítasz egyet rajta, és máris más minta áll össze. Így van ez a környezettudatos gondolkodással is. Csak kapcsolsz egyet az agyadon, és a prioritások máshová kerülnek, másképp látod a világot és a te dolgodat is benne.
Az interjút, amely eredetileg az Energia Magazinban jelent meg, Völgyi Vera készítette.
