Van az a klasszikus dokumentumfilmes iskola, ami az objektivitás jegyében megköveteli a filmkészítőtől, hogy távolságtartó, semleges és lehetőleg láthatatlan legyen. „Légy a falon”, aki nem befolyásolja a történések lefolyását, csak megfigyel – és, ugye, megmutat. Persze vannak olyan filmesek, akik épp az ellenkezőjét teszik. A 2017-es Egy nő fogságban (az első magyar egészestés doku, ami kijutott a Sundance fesztiválra) készítése során például a rendező, Tuza-Ritter Bernadett bizalmasa, támogatója lett a szökést tervező főszereplőjének, a rabszolgasorban tartott Marisnak. Az idén bemutatott, tizenkét évig forgatott KIX rendezői, Mikulán Dávid és Révész Bálint (interjúnk) sem riadtak vissza a történetbe való bevonódástól, sőt, még tovább mentek ebben.
Mikulán mindjárt azzal kezdte, hogy összehaverkodott alanyaival, mikor filmtémát keresve a belvárosban deszkázgatott, és leszólította néhány kisiskolás kölyök a Borároson. Kölcsönadta nekik a deszkáját és a kameráját, a srácok meg elvitték őt bemutatni a szüleiknek. Mikulán nemsokára azon kapta magát, hogy állandó társa lett a nyolcéves Sanyinak és haverjainak a városi kalandjaik során – egyfajta önkéntes nagytesó, aki – úgy, ahogy – vigyáz a kis csapatra. Megvigasztal, ha kutyaszarba lépsz, és rád szól, ha az autók elé veted magad, de azért vevő a poénokra és partner a hülyeségben. Filmezni kezdte az együtt lógásokat. A KIX-et nézve ez a szokatlan nézőpont az első, ami feltűnik: a dokumentumfilmes haveré.
A film ebben az időszakban, meglehetősen vidáman indul: első blikkre olyan, mint egy vagány deszkás videóklip az utcán töltött gyerekkor romantikus szabadságáról. Rohangálós, kézikamerás felvételeken követjük ezt a néhány srácot, akik úgy lakják be Budapest belvárosát, mintha az a saját, személyes játszóterük lenne: firkálnak, fociznak, káromkodnak, törnek-zúznak. Szemrebbenés nélkül besétálnak egy romos gyárépület pincéjébe, ahol sötét sarkokból előbújó, kedélyes hajléktalanok szegődnek idegenvezetőül. Deszkára hasalva begurulnak a forgalomba, aztán fejtetőig merülnek a városligeti tóban. Szóval csupa vakmerő hülyeséget csinálnak, olyasmit, amit egy felnőtt, ha lenne kéznél, gondolkodás nélkül megtiltana. Mindnyájuk közül a legelvetemültebb: Sanyi.
Szerintem ezt a gyereket be fogják vinni valamiért
– mondja egy ponton a testvére.