Júliusban jött a hír, hogy egy-egy dél-koreai rövidpályás és nagypályás gyorskorcsolyázó magyar színekben folytatja a pályafutását. Utóbbi az a Kim Minszok – vagy ha már magyar állampolgárságot kapott Minszok Kim Olivér, hiszen az eskütételnél ezt a nevet választotta –, aki 19 esztendősen a phjongcshangi téli olimpián bronzérmes lett 1500 méteren, majd ezt megismételte két éve Pekingben.
Így nyilvánvalóan nem a közép-európai napsütésen érlelt szabolcsi Jonathan alma kedvéért cserélte fel koreai állampolgárságát magyarra, hanem azért, mert
Úgy látszik a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség, így Kósa Lajos elnök akarata, tudása nem nő tovább azon, minthogy honosított versenyzőktől várjon érdemi eredményeket. Ezt teszik műkorcsolyában is, ahol a magyar sportolókat háttérbe szorítva kizárólag olyan, magyar zászló alatt induló, de külföldön született versenyzőkkel álltak ki az idei vb-n, akik zöme ráadásul otthon edz és csak nagy ritkán vált átszállójegyet Magyarországra.
A mi új Kim Olivérünk is hasonlóan cselekszik. Esze ágában sincs a felkészülés során a magyar fiatalokat segíteni, merthogy az érdeke azt kívánja, ne nála sokkal gyengébbekkel, hanem a legjobbakkal készüljön. Saját bevallása szerint ezért Hollandiában, egy profi csapattal edz – a Team Goldról van szó, amelyben a világ legjobb gyorskorcsolyázói dolgoznak együtt –, és csak kivételes alkalmakkor korcsolyázik majd Magyarországon.
Nos, Kim Olivér legalább nem tűnik olyan középszerűnek, mint a szintén magyar színekben futtatott, többségükben még állampolgárságukat tekintve is orosz műkorcsolyázók, hiszen pénteken, a naganói világkupán 1:45.21-es idővel megnyerte a férfi 1500 méter B divízióját. Igaz, a verseny jegyzőkönyve szerint az Olivér név egyelőre csak formalitás, azt valójában nem használja.
Ezzel a szabályok értelmében viszont feljutott az A divízióba, így Pekingben, a következő világkupa versenyen már a legjobbakkal versenyezhet. Megjegyzendő, hogy ez az idő ott azért mindent egybevéve egyelőre csak a 7. helyre lett volna elegendő – lásd az A divízió végeredményét.
Igaz ugyanakkor, ha a legjobbakkal futhatott volna, meglehet még jobb időt, ergo helyezést ért volna el köztük, ezt tudja bebizonyítani a legközelebbi vk-n majd Pekingben.
Magyar szempontból Kim Olivér A divízióba jutásának annyi előnye azért származik, hogy jövőre egy második magyar állampolgárságú sportoló is indulhat Magyarországról. Azért ilyen körmönfont a fogalmazás, mert ezek után korántsem biztos, hogy Magyarországon született, magyar fiú lesz az, hiszen a jelenleg itthon készülő srácaink legjobb ideje elég messze van még Kim Olivérétől is, nemhogy a világelittől.
A MOKSZ honosítási gyakorlata azt bizonyítja egyértelműen, hogy a honi szövetség számára látszólag tényleg teljesen mindegy ki, hol született, ha végső soron számukra magyar színekben hozza az érmeket, így eladható vele az újabb olimpiai pont-, pláne az éremszerzés álma.
Mert a lényeg az, hogy a magyar sporttámogatás bőségtáljából egy újabb téli olimpiai érem ígéretével is jelentősen nagyobb kanállal lehet meríteni.
