A magyar gazdaság évek óta gyengén teljesít, aminek számos oka van. Ha a feldolgozóipari exportot tekintjük, abban talán a legfontosabb tényező a globális konjunktúra, ami a mi fő piacunkat, az EU-t különösen erősen sújtja. Magyarországot ez fokozottan érinti a különutas, elsősorban a kínai elektromosautó-, illetve akkumulátor-piacra építő stratégia miatt, ami nem látszik működni – mondta a portálnak Sinkó Ottó, aki 75,5 milliárd forint becsült vagyonával a 25. legvagyonosabb magyar, a 100 leggazdagabb listája szerint.
Szerinte a problémáknak vannak hazai okai is, amelyek a kilátásainkat még sötétebbre festik. „Ezek az EU-val szembemenő, illetve keletre fókuszáló politikánkban gyökeredznek” – mondta. Nemcsak arról van szó, hogy éppen egy nehezebb periódusban lenne a magyar gazdaság, hanem trendszerű problémáról. „Magyarország teljesítménye folyamatosan elmarad a régiós országokétól. Ha egyes területeken abszolút értelemben fejlődünk is, annak üteme lényegesen lassabb a környező országokénál” – fogalmazott.
Sinkó Ottó szerint sem a munkaerőpiac, illetve a humántőke állapota, sem a bérpolitika nem ad okot az örömre az előttünk álló évek kilátásainak vizsgálatakor. A munkaerőpiac alakulása talán a legfontosabb termelési faktor, akár a közeli, akár a távoli jövő tekintetében. Mint mindennek, ennek is van mennyisége és minősége. Az ezeket meghatározó két fő társadalmi alrendszer az oktatás és az egészségügy. Az oktatás a munkavállaló tudásának színvonalát, az egészségügy pedig a munkavégzési képességét határozza meg.
Ezek nem megfelelő kezelése súlyos hiba, az a politikai erő, ami elhanyagolja, önmaga és végső soron az egész társadalom alatt vágja a fát
– mondta a vállalatvezető.
A bérpolitikánál is komoly kérdőjelek láthatók
„Egyre több jel utal arra, hogy többéves minimálbér-emelési programon keresztül, erőltetett menetben próbálják felzárkóztatni a hazai béreket” – emelte ki Sinkó Ottó. Szerinte a mögöttes kormányzati szándék a fogyasztás béremelésen keresztüli felpörgetése, egy vélelmezett, 2026-os választási siker érdekében.
„Már Videoton-vezetőként éltem meg azt, amikor 2000–2001-ben egy ehhez hasonlóan gondolkodó Fidesz-kormány az erőltetett minimálbér-emelést választotta kormányprogramjának részeként. Ezt követően részben ennek, részben a világban történt egyéb eseményeknek az eredményeképpen a Videoton létszáma 3–4 év alatt a csaknem a harmadára csökkent, 18 ezer főről 6–7 ezer körülire” – emlékezett vissza az akkori trendre.
Nem ekkora, de jelentős visszaesés volt a teljes hazai iparban is. Szerencsére akkor volt egy kedvező helyzet, amivel mindezt kompenzálni lehetett. Akkor csatlakoztunk az EU-hoz, így kibővültek az anyagi források. Európából sok multicég költözött hazánkba, így adottak voltak a növekedési lehetőségek. „Visszaestünk ugyan több évre, de 2005–2006-tól újra növekedésnek indultunk.”
A gazdaság egyik korábbi motorja, az európai uniós transzferek gyakorlatilag leálltak. Miután a kormányzat egyre inkább a keleti nyitást hangsúlyozza, és miközben romlik a viszony az EU-val, így nem hozzánk jönnek az egyébként is egyre ritkuló nyugati beruházások, hanem más régiós országokat választanak.
„Elismerem, hogy a keresetekben lemaradtunk a többi EU-országhoz képest, sőt még azt is, hogy ezt a lemaradást pótolni kell, de csak indokolt mértékben. Ha ennek a lemaradásnak részben az oka a gyengébb össznemzeti hatékonyság, akkor arra öngyilkos megoldás a minimálbér erőszakos, túlzott mértékű emelése” – fogalmazott.
