Nemrég kikerült a világhálóra az OECD friss tanulmánya, amely javaslatokat fogalmaz meg a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról. Ehhez számos tényezőt érdemes figyelembe venni, például a demográfiát, a költségeket, a bevételeket, az emberi tényezőket, a szolidaritást és a méltányosságot is.
A tanulmányt azért készítették, mert a magyar kormány az RRF-forrásokért (5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitel) cserébe egyebek mellett azt is vállalta, hogy nyugdíjreformot hajt végre, és ehhez készítettet egy független tanulmányt. Ennek tavaly decemberre kellett volna elkészülnie, majd a kormánynak társadalmi vitára kellett volna bocsátania. Hogy végül pontosan mikorra lett kész, azt nem tudni, de mindaddig, amíg az angol nyelvű szöveg fel nem került a netre, nem kommunikált róla semmit a kabinet. A nyugdíjreformot egyébként 2025. március végéig kellene törvénybe foglalni, hogy ez sikerülhet-e, jelenleg erősen kérdéses.
Megkérdeztük a Pénzügyminisztériumot, közzéteszik-e magyar nyelven az OECD-tanulmányt, illetve megfontolják-e az ajánlásait. A tárcától egy tömör választ kaptunk, amely szerint a kormány nem tervez változtatást a nyugdíjrendszerben, ugyanakkor a nyugdíjak értékállóságát megőrzik, a 13. havi nyugdíjakat kifizetik, ám
az Európai Bizottság nyomására felkért szakértő javaslataival a kormány nem ért egyet, azokat nem támogatja.
Farkas András nyugdíjszakértővel, és az Országos Nyugdíjas Parlament elnökével, Karácsony Mihállyal a kormányzati elutasítás ellenére végigvettük a főbb javaslatokat.
Három nagy témában tett javaslatokat az OECD a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítására. Foglalkoztak
- a nyugdíjfeltételek lehetséges szigorításával,
- a juttatási szintek kérdésével
- és a járulékfizetés növelésével.
Ezeken belül öt nagyobb javaslatcsomagot mérlegeltek.
Nyugdíjkorhatár-emelés
A szigorításon belül javasolják, hogy a nyugdíjkorhatár (jelenleg 65 év) után várható élettartamhoz igazodjon a nyugdíjkorhatár – ha az élettartam egy évvel emelkedik, akkor a nyugdíjkorhatár is nőjön 8 hónappal. Farkas András szerint ezt a gyakorlatot több uniós országban is alkalmazzák, és a bevezetését ő is támogatná. A 65 éves korban várható élettartam egyébként Magyarországon jóval alacsonyabb, mint az unióban, például a magyar férfiaknál 13,2 év, a nőknél pedig 17,3 év – az uniós átlag ennél 4 évvel magasabb mindkét nemnél.
Az OECD előrejelzése alapján a bevezetése esetén 2045-re 67 év lehetne a nyugdíjkorhatár, 2069-re pedig 69 év. Farkas András szerint egy ilyen típusú intézkedés bevezetésére legalább 10 évet kell hagyni, vagyis 2035-nél hamarabb nem kellene belevágni. Úgy véli egyébként, hogy
Azért nem, mert csak nagyon hosszú időtávon várható, hogy emelkedjen a 65 év felettiek várható élettartama. Az például, hogy 2010-től 62-ről 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt egy gyorsabb emelés volt, mint amennyivel közben nőtt a nyugdíjasok várható élettartama – tette hozzá. Politikailag is demográfiailag is kockázatmentes lehet szerinte egy ilyen szabály bevezetése. Farkas szerint furcsa, hogy a tanulmány nem foglalkozik a Ratkó-unokák nyugdíjba vonulásával, ami 2038 körül tetőzhet, és jelentős rizikófaktor lehet a nyugdíjkiadásokat tekintve.
