Rejtő E. Tibor alighanem attól lett jó bankár, hogy ízig-vérig mérnökember maradt. Ifjú korában ugyanis még azzal a gondolattal kacérkodott, hogy a vegyészet mélységeibe veti magát, s első diplomáját ennek megfelelően a Műegyetem vegyészmérnöki karán szerezte. Ám még mielőtt eredeti szakmájában tapasztalatokat szerezhetett volna, átsodródott a bankvilágba. Az egyetemet épphogy befejező, Kanadában szerencsét próbáló fiatalember – aki számára rövid idő alatt kiderült, hogy képzettségének megfelelő állást nem kap – a pénzügyek iránti érdeklődésének köszönhetően hamarosan a Royal Bank of Canada (RBC) alkalmazottai között találta magát.
Az új életpálya kijelölésére kényszerülő Rejtő E. Tibor – zsebében a University of British Columbia egyetemen szerzett MBA diplomával – egy dolgot biztosan tudott: nemzetközi karriert szeretne építeni. Bár 15 éven át megmaradt a RBC kötelékében, állomáshelyei és feladatai rendre változtak. Négy évnyi vancouveri és montreáli munkát követően a párizsi részleg nemzetközi hitelezési tevékenységét irányította, majd a nyolcvanas évektől Londonban dolgozott. A magyarországi kétszintű bankrendszer kialakulása aztán hazavonzotta. “Nagyon csábító volt számomra, hogy 18 év tapasztalatait egy induló bankrendszerben kamatoztathatom” – idézi fel a visszatérés körülményeit.
Az itthoni bankárkodás első évtizedében Rejtő E. Tibor a szervezetépítésbe és a piacszerzésbe kóstolhatott bele. A Citibanknál ugyanis – ahol második emberként, a vállalati üzletág vezetőjeként helyezkedett el – 1988-ban mindössze ötvenen dolgoztak, az ING vezérigazgatójaként, 1991-ben pedig a nulláról kellett kezdenie az építkezést. Az 1999-es munkahelyváltás viszont merőben új kihívás elé állította: a romjaiban heverő Kereskedelmi és Hitelbankhoz válságmenedzselésre szerződött. “A K&H talpra állításában csak úgy lehettem sikeres, hogy ehhez szabad kezet kaptam a tulajdonosoktól, ugyanakkor mindig számíthattam a háttérben szakmai támogatásukra” – mondja Rejtő, aki az 1998-as és 1999-es gigantikus veszteség jó részét 2000-re ledolgozta, minek köszönhetően a tavalyi mérleg már “csupán” 1 milliárdos negatív eredményt tartalmaz. “A K&H válságmenedzselése volt eddigi legnehezebb feladatom” – állítja a bankvezető, aki szerint az ott szerzett ismeretek teremtették meg számára a szakmai magabiztosságot mostani feladatának, a K&H és az 1999-ben ugyancsak rekordméretű veszteséget felhalmozó ABN Amro egyesítésének elvállalásához.
Korábbi sikerét a remek csapatmunkának tudja be. A mostani fúzióról is úgy gondolkodik, hogy “ehhez szintén kell egy jó karmester, de a dirigensnek szüksége van egy képzett zenekarra is.”
Fülöp Attila szerint Magyar Péterék olyan intézményeknek akartak ajándékozni, amelyek nem nyújtanak gyermekvédelmi ellátást
Hosszú posztban elemezte az elmúlt napok történéseit.
