„Az biztos, hogy szükség lesz némi időre, amíg a sok élmény, átélt esemény leülepszik bennem” – nyilatkozta a kecskeméti mentő szakorvos, Szalóki Nándor a magyar Baptista Szeretetszolgálat által vezetett öt fős orvoscsapat tagja, aki pénteken ért haza a földrengés súlytotta Haitiből. A mentőcsapat az elmúlt tíz napot töltött a főváros, Port-au-Prince egyik kórházában.
Szalóki elmesélte a baon.hu-nak, hogy éppen mentőztött, amikor telefonáltak, hogy 10 percen belül adjon választ arra, hogy elvállalná-e a kiküldetést és aznap délelőtt már a gépen ült a kollegáival. Borzalmas körülmények fogadták őket, de erről tájékozódtak az út előtt két kinti munkatársuktól.
„Amikor megérkeztünk Port-au-Prince-be, borzalmas körülmények fogadtak
bennünket: halottak, tartósan megnyomorodottak, és rengeteg sérült,
árva gyermek. Több száz beteg feküdt a kórház udvarán, a folyosókon
különböző priccseken, ponyvák és sátrak alatt, akik még ellátásra
vártak, vagy már operáció után voltak, és a sebeiket kellett volna
ellátni” – mondta. Állítása szerint az is érzékelhető volt, hogy a földrengést megelőzően
is nagy szegénységben éltek a helyiek.
Arról is beszélt, hogy a gyerekek valamennyien férgesek és sok csonkolásos műtétet kellett végrehajtaniuk, mert a megfelelő ellátás hiányában a sebek elfertőződhettek.
„A körülményekhez alkalmazkodni kell, ilyenkor csak a feladatra lehet koncentrálni. Kötszerből, gyógyszerből nem volt hiányunk, de diagnosztikai készülékek persze nem nagyon voltak. A gyógyszerellátás pedig mintegy önkiszolgáló módszerrel működött: volt a kórházban egy nagyobb szoba, amit kineveztek raktárnak. Minden beérkező nemzetközi gyógyszerszállítmány oda került, mi meg kiválogattuk, mikor mi kellett” – teszi hozzá Szalóki Nándor.
Arra a kérdésre, hogy mi volt a legmeghatározóbb élménye a kintléte alatt azt válaszolja, hogy az első kórházi napjuk, amikor rögtön 5 és 10 év körüli kisgyerekekkel foglalkozott, akiknek nyolc napja volt ellátatlan a töréses sérülése.
„Azért az kemény volt. De aznap volt a legszebb is, mert behívtak egy császármetszéshez. Az újszülött babának azonban nem volt légzése a kiemeléskor. Műszerek és szívó hiányában én magam másfél percig lélegeztettem a kicsit. Felsírt” – meséli az orvos.
