A story.hu írta meg, hogy Bodrogi Gyula kilencvenedik születésnapja után a József Attila Színházban szerveztek neki egy estet a tiszteletére. A színész volt az ünnepelt, ám ajándékkal ő is készült: írt egy verset, amit felolvasott a társulati tagoknak és a közönségnek.
Bodrogi ebben szavalja:
Kilencven évem elszelelt, evés-ivásra mindig telt: kaja, pia,
Lehettem volna tanító, matematika oktató, szegény legény,
De nem lettem, mert egy szerelem, a színház elvette ép eszem: azóta sincs.
Így ragadtam a színpadon, közönség lett a szponzorom, sokat adott.
A teljes verset itt lehet meghallgatni: