Belföld

Gyárfás Tamás széttárt karja mellett vannak vitathatatlan tények is a Fenyő-gyilkosság ügyében, Sándor Zsuzsa ezeket vette számba

Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu

Egy kedves ismerősöm egyszer csak elém állt, széttárta a karját és azt kérdezte: ezért 7 év jár? És mert mindez a Fenyő-gyilkosság ítélethirdetésének másnapján történt, nem kellett sokat gondolkoznom a válaszon. Nem, természetesen pusztán ezért nem jár büntetés. Azon viszont elgondolkoztam, hogy az ítélethirdetésből miért pont ez és csak ez ragadta meg az ismerősöm figyelmét. Ekkor szembesültem azzal, hogy a média – természeténél fogva – azokat az elemeket emeli ki egy tárgyalási tudósításban, amelyek a leginkább „blikkfangosak”, azaz frappánsak, találóak, esetleg hatásvadászóak.

Nem, ez nem kritika, csak pusztán tényközlés. De mi mást is tudna kezdeni a sajtó azzal az üggyel, amelynek szóbeli indoklása is 90 oldalnyi és iratanyaga több tízezer oldal. Innen üzenem Portik Tamásnak, amiatt ne háborodjon fel, hogy „az ítélet előre meg volt írva”, mert ember nincs, aki egy hat óra hosszan tartó szóbeli indokolást fejből tudna elmondani. Az ítélet még messze „nincs megírva”, az nem fog beleférni csekély 90 oldalba.

Én nem vagyok olyan bátor, mint a „sztárügyvéd” Magyar György, hogy kinyilatkoztassam, amit ő: „személyes meggyőződésem, hogy ez az ítélet nem marad így”. Mint ahogy azzal sem értek vele egyet, hogy „nincs jó ítélet és rossz ítélet, hanem létezik jól megindokolt ítélet és rosszul megindokolt ítélet. Ebből az következik tehát, hogy a másodfoknak ezt a kérdéskört kell vizsgálnia.”

Értem én, hogy az ügyvéd úr még soha nem írt ítéletet, de higgye el, van jó és van rossz ítélet, és a másodfoknak sem pusztán az indokolást kell vizsgálnia. Mert ha az ítélet tényállása nem megalapozott, az nem bizonyítékokon és azok logikus mérlegelésén alapul, akkor hiába is pazar az indokolás, attól az ítélet nem biztos, hogy kiállja a másodfok próbáját.

Varga Jennifer / 24.hu Portik Tamás 2024. február 9-én.

De azt persze nem vitatom, hogy a Fenyő-ügyben – azon kívül, hogy 1998. február 11-én délután a Margit utca sarkán Jozef Rohác szitává lőtte Fenyő Jánost – nincs közvetlen bizonyíték. Felmerül rögtön az elvi kérdés, lehet-e ítéletet hozni csak közvetett bizonyítékok alapján? Nem könnyű, de lehet. És a Fenyő-ügy nem is lenne az első a sorban, csak hogy a VV. (Novozánszki) Fanni, vagy a darnózseli hentes ügyét említsük. Mindkét ügyben jogerős ítéletben úgy mondták ki a vádlottak bűnösségét emberölésben, hogy nem voltak meg a holttestek.

Mint ismeretes, Fenyő János megölése miatt Portik Tamást felbujtóként életfogytig tartó, Gyárfás Tamást bűnsegédként 7 évi fegyházbüntetésre ítélte első fokon a Fővárosi Törvényszék. Nincs itt mód arra, hogy az elítélteket, a tettest és az áldozatot részletesen bemutassam, aki erre kíváncsi olvassa el Dezső András, Pulitzer emlékdíjas oknyomozó újságíró róluk szóló könyveit. Most csak annyit, hogy – miként az említett szerző szellemesen megfogalmazta – „Portik az alvilágban, Gyárfás a felvilágban akart első lenni”.

Rögzítsünk azért néhány, nehezen vitatható tényt.

Gyárfás Tamás és Fenyő János között olyan kibékíthetetlen ellentét feszült – elsősorban a Gyárfás által birtokolt, majd Fenyő által megszerzett és Gyárfás által visszaszerzett Nap TV miatt, ami – Horn Gyuláig bezárólag – a teljes nyilvánosság előtt zajlott. Bár Gyárfás szerint egy idő után kibékültek, de ezt több tanú is cáfolta.

Tény, hogy Portik Tamás alvilági karrierjének fontosabb szakasza az Energol-üggyel (olajszőkítési) kezdődött és több – már ítélettel elbírált – gyilkossággal, gyilkosságra felbujtással folytatódott. Az is tény, hogy Gyárfás és Portik az 1990-es évek közepe óta ismerik egymást, és az is, hogy Portik gyakori találkozásaik alkalmával hangfelvételeket készített beszélgetéseikről.

Tényként tekinthetjük azt is, amit Kovács Lajos, az Országos Rendőr-főkapitányságon az úgynevezett „döglött ügyek” osztályának volt vezetője egy hosszú interjúban mondott éppen aznap, amikor Gyárfás Tamást őrizetbe vették. Gyárfás már akkor képbe került – mondta –, amikor az ő osztálya megkapta a Fenyő-ügyet.

Fenyőnek négy komoly konfliktusa volt, de ezek közül csak Gyárfásnak voltak alvilági kapcsolatai Tasnádi Péter és Portik személyében.

És most ugorjunk át néhány bizonyítékra, mert a jelenlegi ismereteim alapján nem tudnék több tényt felsorolni. Kezdjük mindjárt a tárgyaláson is meghallgatott Tasnádi Péter vallomásával. Tasnádit nem tekinthetjük az igazság bajnokának, de a mostani vallomását éppen Kovács Lajos támasztotta alá. Tasnádi azt vallotta, hogy Gyárfás őt megbízta Fenyő megölésével, két részletben ki is fizette, de ő nem akarta megölni Fenyőt, csak „lehúzni” Gyárfást.

Kovács Lajos már az említett interjúban is elmondta, hogy Tasnádi elküldte egy emberét Gyárfáshoz, mondván, hogy Gyárfás tartozik neki. Adott az emberének egy „tiszta” telefont, azzal, hogy Gyárfás azon hívja fel őt, megbeszélendő a pénz átadásának helyét. Gyárfás fel is hívta Tasnádit. Kovács ellenőrizte Tasnádi vallomását: a Kovács vezette csapat házkutatást tartott a Nap TV őrbódéjában, ahol a beléptető könyvben megtalálták Tasnádi küldöncének a nevét. Amikor Gyárfás erről tudomást szerzett – tudva azt is, hogy nyomoznak a Fenyő ügyben – másnap bement a rendőrségre, hogy ott elmondja, kölcsönadott Tasnádinak 10 millió forintot. A történet abból a szempontból fontos, hogy Tasnádi ez esetben szavahihető tanúnak bizonyult.

Gyárfás – nyilván akaratlanul – egy vezető ügyész „karrierjét” is tönkretette. Amikor a hangfelvételek egy kivonatával megzsarolták, barátjához Ihász Sándor ügyészhez fordult tanácsért. Ihász azonban ahelyett, hogy jelezte volna, hogy a Fenyő-üggyel kapcsolatos iratokat kapott Gyárfástól, azokat elsüllyesztette a hivatali szekrényébe. Emiatt első fokon 1 év, 2 évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték hivatali visszaélés miatt. (Ihász-ügyben még nincs jogerős ítélet, legalábbi múlt év októberéig biztosan nem született meg.)

Mind Ihász, mind Gyárfás korábbi védője, Bánáti János, végül Horváth András nyugalmazott rendőrtábornok is azt tanácsolta Gyárfásnak, hogy tegyen feljelentést a zsarolás miatt, ezt Gyárfás némi gondolkodást követően meg is tette.

Gyárfás „széttárt karja” – ahogy erről már volt szó – bejárta az egész sajtót. Álljon itt most ezzel kapcsolatban egy idézet: a bíróság szerint a hangfelvétel egyik kulcsmondata az, amikor Portik megkérdezi Gyárfást, hogy „szétbasszuk?”, Gyárfás pedig nem ellenkezik, hanem „kezét szét tárta és bólintott”. A tárgyalássorozat nagy kérdése volt a „szétbasszuk” szó jelentése, Portik ugyanis azzal védekezett, hogy „senki nem használja a szétbasszuk szót egy ember megölésére”. A védelem azt is mondta, hogy a „szétbasszuk” megverést is jelenthet, a bíró szerint azonban ez azért nem áll meg, mert később Fenyőt megölték.

Bevallom, nem tudnám eldönteni, hogy Portik (al)világában valójában mit takar ez a nem túl decens kifejezés. No meg azt sem, hogy vajon Gyárfás széttárt karja (önmagában) elegendő-e a bűnsegédi magatartás megállapításához. De, szerencsére, ez nem is az én dolgom.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy akár az idézett történetetekkel, akár az egyéb pro- és kontra bizonyítékok említésével állást akarnék foglalni a vádlottak bűnössége vagy ártatlansága kérdésében, azt máris cáfolom. Azzal, hogy egyes bizonyítékokat leírok, elsősorban az ügy bonyolultságára és a bírói mérlegelés rendkívüli nehézségeire akarom felhívni a figyelmet. Hiszen mindkét vádlott következetesen tagadta a bűnösségét, vitatták egyrészt a hangszalagok manipulálatlanságát, másrészt az azon hallottak értelmezését. A bíró a felvételek értékeléséhez hang- és nyelvszakértőket hallgatott meg, akik a vádlottakétól ellentétes véleményeket adtak.

De tisztázzuk végre, mit jelent a „bűnsegéd” fogalma. A Btk. lényegében három elkövetési alakzatot tartalmaz, a tettest (ennek vannak alfajai), a felbujtót és a bűnsegédet.

„Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.” Ez legalább nem bonyolult, Fenyőt Rohác lőtte le, ő a tettes. Azt csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy Rohác előkerülése csak egy véletlennek volt köszönhető, Szlovákiában egész más miatt kapták el az ottani rendőrök. A magyar rendőrség hosszú ideig – téves tanúvallomások alapján – albán elkövetőket keresett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 26 évbe telt, amíg az ügy az elsőfokú ítéletig eljutott.

Arcanum Digitális Tudománytár / Népszava Sajtófotók, 1998. március (1)1998-03-06 / MOL: Fenyő János temetése. Fenyő János sírja 1998. márciusában.

„Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.” Ez a „rábírás” történhet szóban, írásban, ráutaló magatartással, felszólítással, rábeszéléssel, bárhogy, a lényeg az, hogy a felbujtó váltsa ki a döntő motívumot az elkövetőben. A Fenyő-ügyről lévén szó, a bérgyilkos alkalmazása tipikusan felbujtói magatartás. És mivel a bérgyilkos pénzért öl, a bűntett minősítése mind a bérgyilkos, mind a felbujtó esetében nyereségvágyból elkövetett emberölés lesz. Azt a már jogerős ítéletekből tudjuk, hogy Portiktól nem áll távol a gyilkosságra felbujtás műfaja, ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az ügyben ne kellene a bűnösségét konkrétan bizonyítani.

Arról már ejtettünk szót, hogy elvileg hozható ítélet közvetett bizonyítékok alapján. Azt viszont még nem említettük, hogy ha nincs tettes, akkor nem lehet sem felbujtó, sem bűnsegéd. Nem véletlen tehát, hogy amíg Rohácot nem találták meg, amíg nem tudták rábizonyítani Fenyő megölését, addig mindegy volt, hogy a rendőrség kire gyanakodott vagy kire nem, nem volt lehetőség még csak megindítani sem a nyomozást.

De térjünk vissza a Btk.-hoz: „bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.” Ez a segítség lehet fizikai vagy pszichikai. Természetesen a fizikai bűnsegélyt egyszerűbb megítélni, hisz a bűnsegéd maga is tesz valamit, miközben a tettes „dolgozik”. Azok a – máig ismeretlen – személyek például, akik abban a Mitsubishiben ültek, illetve az, aki azt az autót vezette, amellyel Rohácot a Margit utcai tetthelyre vitték, nyilván fizikai bűnsegédei az ölésnek.

A pszichikai bűnsegéd azonban konkrétan nem tesz semmit, de olyan magatartást tanúsít – tanácsot ad, buzdít – amivel erősíti a tettes szándékát. Azaz, a tettes már elhatározta, hogy elköveti a bűncselekményt, már kialakult a szándéka, a bűnsegéd „csak” ezt a már meglévő szándékot erősíti benne. Önmagában egy bólintás, egy széttárt kar minden bizonnyal kevés lenne. A bírói mérlegelésnek éppen az a lényege, hogy valamennyi bizonyítékot együttesen, összefüggésükben vizsgáljon, beleértve a vádlottak javára és terhére szólókat is, hogy a bizonyítékok egy olyan zárt logikai láncot alkossanak, amiből megállapítható, hogy a dolgok csak így, és másképpen nem történhettek. Ezt nevezik bírói bizonyosságnak, más szóval megalapozott ítéletnek.

Az elsőfokú ítélet ellen mindenki fellebbezett, így nem kétséges, hogy lesz másodfokú eljárás. Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság – miként azt Gerő Tamás ügyvéd elmondta az Rtl-ben – három típusú döntést hozhat:

  • megváltoztathatja az ítéletet,
  • helybenhagyhatja,
  • vagy hatályon kívül helyezheti azt.

Ez utóbbira akkor van lehetőség, ha az ítéletet megalapozatlannak találja, vagy olyan eljárási hibát észlel, amelyet másodfokon nem lehet kiküszöbölni. Kiküszöbölhetetlen eljárási hiba például az, ha nem volt megfelelő a vádlott védelme az eljárásban.

Ha én egy jogi kvízt vezetnék, biztosan feltenném a kérdést: Portik hétszer váltott védőt az eljárás során, és végül senki nem tartott mellette védői perbeszédet, holott a bíró lehetőséget biztosított erre. Tekinthető-e megfelelő védelemnek ez akkor, ha a vádlott – az eljárás elhúzása céljából – maga idézte elő ezt a helyzetet?

E kérdés megválaszolásával is meg kell várnunk az ítélőtábla döntését.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik