A szlovákiai hírportálnak, a napunk.sk-nak mesélt az év elején lemondott dunaszerdahelyi rendőrfőnök, Both Péter a helyi maffiaháborúról, hogy hogyan élte meg a tíz áldozattal járó maffialeszámolást és hogyan látogatta meg a rettegett maffiafőnök jobbkeze az irodájában.
Both Péter 18 és fél évet töltött a dunaszerdahelyi járási kapitányság élén és 31 évet szolgált a rendőrség kötelékeiben, vagyis elég sok mindent látott és tapasztalt, főleg, hogy Dunaszerdahelyen volt a legerősebb a szervezett bűnözés egész Szlovákiában.
Természetesen rákérdeztek az 1999-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosságra, hogy emlékszik-e mit csinált-e akkor.
– Pontosan emlékszem arra a márciusi napra. Negyed nyolc tájékában történt a gyilkosság. Akkor jöttem haza a szüleimtől, akkor már Dunaszerdahelyen laktam, itt a Vámbéry téren, a városháza mögött. Akkor már le volt zárva a városháza előtti útkereszteződés, és elterelték a forgalmat a Duna-utca felé. A kollégák géppisztolyokkal biztosították a főutat. Letettem a kocsimat, a Vámbéry téren, miközben már végig tömeg állt a járda mentén a postától egészen a Bihari szálló sarkáig. Ahogy telt az idő, jött az erősítés, a nagyszombati kommandósok, és lezárták a teljes Fő utcát, illetve a Bacsák utcát is. Akkor már beszélték, hogy a Pápay-klán ellen követtek el merényletet. Talán éjfél körül kristályosodott ki, hogy valójában mi is történt.
Sokkhatásként ért, hogy valaki elkövetett egy ilyen kaliberű bűncselekményt egy ilyen erős, brutális bűnbanda ellen a saját fészkükben. Nyilvánvaló volt, hogy egy bűnbanda állhat a háttérben vagy esetleg a Szlovák Információs Szolgálat, amely abban az időben sok piszkos munkát végeztetett el az alvilági figurákkal
– idézte fel.
Both Péter pár évvel később, 2005-ben került a rendőrkapitányság élére, amikor a Sátor-banda uralta a környéket.
– Sátor Lajos ellen nemzetközi elfogatóparancs volt kiadva, úgyhogy ő bujkált. Nem sikerült Sátor Lajos nyomára bukkanni, és a banda több tagja természetesen folytatta az erődemonstrációt akkor is, amikor beléptem a pozíciómba, amit megszoktak az előző időszakban – mondta Both Péter, aki elmondta, hogy állandó razziákkal próbálták megkeseríteni a maffiózók életét.
Amikor elkövettek valamilyen szabálysértést, a kommandós letette őket a diszkó előtt a járdára, és ott feküdtek megbilincselve pár percig. Ezt borzasztó nehezen viselte az egójuk. Az egyik meg nem nevezett sokszoros gyilkos ekkor időpontot is kért tőlem, és eljött az irodámba. Pont ezt a témát vetette fel, hogy nem tudnánk-e megegyezni…
Arról akart tárgyalni, hogy legyenek velük kíméletesebbek? – tette fel a kérdést a napunk.sk újságírója.
– Igen, azt kérte, hogy ezt ne ne csináljuk a jövőben, mert ez az imidzsük kárára megy, és így nem fogják őket tisztelni. Az volt a válaszom, hogy az a legegyszerűbb, ha betartjátok a törvényeket, akkor semmi gond nem lesz – emlékezett vissza.
Both beszélt arról, hogy nagyon megnehezített a rendőrség munkáját, hogy sok tégla volt a rendőrség állományából.
– Itt is voltak a 90-es években olyan rendőrök, akik rövid vagy hosszú távon, érdekből együttműködtek az alvilággal. Természetesen ez is hozzájárult ahhoz, hogy a bűnbanda ilyen hatékonyan és hosszú távon tudott működni. Nem beszélve arról, hogy sok esetben a sikeres bűnvádi eljárásoknak az volt az akadálya, hogy a sértettek nem mertek együttműködni a rendőrséggel. Pont amiatt is, mert volt rá példa, hogy valaki büntető feljelentést tett, és egy óra múlva megjelent nála a maffia, és pontosan tudták, hogy kire, milyen terhelő vallomást tett. Nem is csodálkozom utólag a károsultakon, hogy nem mertek feljelentést tenni. Abban az időben senki nem látott, nem hallott semmit. Ez volt a bevett szokás. A rendőrségnek ilyen szempontból nehéz munkája volt. Fokozatosan kellett a bizalmat kiérdemelni. Még most sincs ez a bizalom olyan szinten, hogy a rendőrség hatékonyabban tudna dolgozni – mondta a volt rendőrfőnök, aki szerint ez az egész olyan mély nyomot hagyott itt a régióban, hogy ezt máshol, akár Magyarországon, akár Szlovákia más területein nem tudják átérezni.
Aki itt élt abban az időszakban, tudja, hogy itt sötétedéskor minden bezárt. Itt nem lehetett szórakozni, mindenki Pozsonyba, Győrbe járt. Itt meghalt az éjszakai élet, a szórakozási lehetőségek tényleg nagyon megritkultak
– tette hozzá.
Amikor még kisrendőr volt, akkor volt, hogy egy maffiatag befékezett az autója elé, mert rádudált, kiugrott a kocsijából és utána egymásnak estek, bár Both szerint tettlegességre nem került sor. Amikor rendőrfőnök lett, utána már elmondása szerint respektálták.
– Sátor Lajosnak a jobbkeze keresett meg. Szépen, intelligensen kért meg, hogy próbáljunk együttműködni valamilyen formában – hozott példát, hangsúlyozva, hogy a férfi akkor még büntetlen előéletű volt, később derültek ki a sokszoros gyilkossági ügyeik.
