Az országos főállatorvos határozata alapján a sertéstartó gazdaságokban tilos élelmiszerhulladékkal (moslékkal) etetni a disznókat, és az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek ezt ellenőriznie is kell. Egy idevágó miniszteri rendeletben viszont azt írják, a rendelet hatálya kiterjed minden sertéstartó természetes és jogi személyre. Élelmiszer-hulladéknak az az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekből származó hulladék minősül, mely éttermekből, feldolgozóüzemekből, konyhákból vagy a sertéstartó háztartásából kerül ki. Azt is írja a rendelet, hogy tilos az élelmiszer-hulladék feletetése a sertésekkel.
Háznál is tilos a mosléketetés
Mivel az előbbi jogszabály csak a sertéstartó gazdaságokat említi, a másik viszont a háztáji tartást is, megkérdeztük az Agrárminisztériumot, dr. Pásztor Szabolcs főállatorvost és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (Nébih), a többi között arról, hogy ha valaki kizárólag saját célra, a saját házánál nevel disznót, rá is vonatkozik-e, hogy nem etetheti moslékkal az állatot.
Válasz a Nébihtől érkezett, azt írták,
Mint a hivatal hozzátette, ennek szakmai oka, hogy bizonyos betegségeknél (mint például az afrikai sertéspestis, a klasszikus sertéspestis, illetve a ragadós száj-, és körömfájás) a kórokozó behurcolásának, továbbterjedésének egyik jelentős módja, ha élelmiszerhulladékokkal, moslékkal etetik az állatokat – ez ugyanis fertőzéshez vezethet. Arra is kitértek, hogy amennyiben Magyarország (illetve az EU) nem tartana fenn ilyen jogszabályi előírásokat, úgy súlyos kereskedelmi korlátozásokkal, exporttiltásokkal kellene szembenéznie, például nem lenne lehetséges külföldre exportálni az érintett magyar élelmiszerárukat.
A Nébih azt írta még, hogy a közkonyhákon, éttermekben, kereskedelemben keletkező étkezési hulladékot nem kötelező megsemmisíteni, azonban jogszabály által előírt módon kell ártalmatlanítani. (Hogy a megsemmisítés és az ártalmatlanítás között mi a különbség, nem részletezték.) Azt is leszögezték, hogy
- konyha, vendéglátóhely nem adhat tovább élelmiszerhulladékot sertések etetésére,
- egy étterem nem adhatja át saját dolgozójának a keletkezett maradékot saját hízó nevelésére,
- magánszemély pedig nem etethet konyhai hulladékot a disznójával.
Viszont speciális esetekben (például állatmenhelyeken, gyepmesteri telepeken külön engedély birtokában) mégis felhasználhatóak bizonyos élelmiszer-hulladékok állatetetésre, feltéve, hogy a helyszínen élelmiszertermelő gazdasági haszonállatot nem tartanak.
A sertéstartó gazdaságok betartják a szabályt
Arra is rákérdeztünk, hogy csak a sertéstartó gazdaságokat ellenőrzik-e, vagy a magánszemélyeket is, illetve hogy mik a tapasztalatok a tilalom betartásáról. A Nébih válasza szerint az általuk koordinált, kockázatbecslésen alapuló vármegyei élelmiszerlánc-felügyeleti ellenőrzések részét képezi mind a nagylétszámú, mind a kislétszámú (háztáji) sertéstartás ellenőrzése. Az ellenőrzéseket központilag meghatározott listák kérdései szerint kell végrehajtani, ami kiterjed az élelmiszerhulladék, a mosléketetés tilalmának betartására is.
2023-ban az ellenőrzési terv alapján vizsgált magyarországi sertéstelepeknél nem állapítottak meg a konyhai hulladék feletetésével kapcsolatos hiányosságot a területi szakemberek – tudtuk meg. Arra viszont nem kaptunk választ, hogy mit tapasztaltak az ellenőrök a házi sertéstartóknál, vagy esetleg náluk előfordult moslékkal etetés. Arra sem reagáltak, hogy mindenképpen elrendelik-e a moslékkal etetett állatok (kártalanítás nélküli) leölését.
Régebben természetes volt a mosléketetés
Kizártnak tartom, hogy a Nébih emberei kimenjenek házakhoz ellenőrizni, hogy moslékkal etetik-e a falusi emberek a saját célra hizlalt disznót
– mondta a 24.hu-nak Raskó György agrárközgazdász.
Elmondta, náluk gyermekkorában teljesen természetes volt, hogy moslékkal etették a disznókat, hízókat otthon. Ebben nőt fel, és mint visszaemlékezett, soha senkinek semmi baja nem lett ettől, hiszen arról volt szó, hogy ami megmaradt a családok ételéből, azt adták oda a disznóknak. Úgy véli, kizárt, hogy ebből fertőzés legyen. És aztán a családja le is vágta a moslékkal etetett hízókat, feldolgozták, megették.
Ugyanezt megélte középiskolás korában is, az iskolának saját gazdasága volt, és a menzai maradék ment a sertéseknek, amiket aztán levágtak, feldolgoztak, és a menzán kötöttek ki ételként. Hasonló élményei voltak a katonaságnál is, ahol szintén a katonák ételmaradékán helyben hizlalták a disznókat, majd húsként, kolbászként feltálalták a kantinban.
Nagyon jó volt a moslékon nevelt disznók húsa, egészen más, mint a mostani tápon hizlalt állatoké
– jelentette ki. Rendben volt szerinte az is, amikor az éttermekből, konyhákból hordták házakhoz, a háztájiba a moslékot, hogy megetessék az állatokkal.
A falusi ember lelkében zavart okoz, ha előírják neki, hogy hagyja veszendőbe az ételmaradékot, és dobja ki a kukába
– jegyezte meg.
Ebből adódóan balgaságnak tartja az az EU-s szabály, hogy a házi ételmaradékot nem lehet megetetni a háznál nevelt disznókkal, ha az amúgy emberi fogyasztásra is alkalmas. „A moslékprobléma álprobléma” – tette hozzá.
Nem zöldebb, ha a moslék a szemétbe megy
Máshonnan közelítve sokkal inkább illeszkedik szerinte a zöld gondolkodásba, a körforgásos gazdaság ideájába, a maradék nélküli fogyasztás eszméjébe, a takarékos, fenntartható gazdálkodás sokat mantrázott modelljébe a klasszikus falusi háztartás, ahol amit lehet helyben termeltek meg, lehetőleg mindent felhasználtak, mint ahogy ezt gyerekként, fiatal felnőttként megtapasztalta. Nemigen volt hulladékuk, nem dobták a szemétbe az ételmaradékot sem. Meggyőződése, hogy a moslék nem vált kárára a sertésnek, a húsának, és annak sem, aki a húst megette. Szerinte sokkal inkább bio, így jóval egészségesebb a moslékon nevelt hízó, mint a nagyüzemileg „előállított” tápon hizlalt állat húsa, amit a boltokban lehet kapni. Annál is inkább, mert biztos abban, hogy a háztáji nevelésben jóval kevesebb gyógyszert, hormont, antibiotikumot kapnak az állatok, mint ipari körülmények között.
Ahogy ő látja, a falusiak életmódja is jóval zöldebb lehet ma, mint amit a városi zöldek feltételeznek, célként tűznek ki. Tapasztalata alapján a falusi háztartások élete jóval kevesebb hulladéktermeléssel jár, mert mivel valamennyi élelmet megtermelnek maguknak, eleve kevesebb hulladékkal járó élelmiszert vesznek, és törekednek arra, hogy lehetőleg mindent felhasználjanak, ne menjen semmi pocsékba.
A fertőzésveszélyre reagálva elmondta, a magyar gyakorlat ma az, hogy a háztáji sertés (ami tudomása szerint még ma is lát moslékot) ki sem teszi a lábát az ólból – nagyjából olyan zártan tartják őket, mint nagyüzemi körülmények között. Véleménye szerint fertőzésveszély inkább azoknál az állatoknál fordulhat elő, melyeket tanyákon szabadon tartanak, esetleg az erdőbe is kiengednek, ahol például vaddisznóval is érintkezhetnek. Meggyőződése, hogy a falusi háztartásokban, saját célra hizlalt malacoknál (amelyek nem kerülnek be vágóhidakra, húsüzemekbe, kereskedelmi forgalomba), nem lehet abból probléma, ha ételmaradékkal etetik az állatokat. A mosléktilalmat túlzó, erőltetett, észszerűtlen intézkedésnek tartja.
De ettől még olvasónknak igaza volt – a szabályt be kell tartani.
A magyar sertésállományt egébként évek óta hiába próbálják feltornázni, és ebben a következő cikkben szereplőnél frissebb adatok szerint sincs vátlozás.
