Igor Alekszejevics Gyatlov és egyetemi mászókörének tagjai 1959 elején 200 kilométeres, hegymászással kombinált sítúrára indultak az Ural északi lejtőire, céljuk a „Halál-hegy” meghódítása volt. A fiatalok hét férfiból és két nőből álló csapatához az utolsó pillanatban csatlakozott a számukra ismeretlen, 37 éves magashegyi túravezető, Alekszandr Alekszandrovics Zolotarjov – mint később kiderült, a szovjet belső elhárítás tisztje volt.
Egyikük megbetegedett, visszafordult, a többiek 1959. február 1-jén táboroztak le a halál-hegy meredek, mintegy 15 fokos dőlésszögű oldalában, közel 1080 méteres magasságban. Este hét órakor megvacsoráztak, és lefeküdtek – írja a Múlt-kor.hu.
Jeges rémálom
A keresőalakulatok február 26-án találták meg a fiatalok utolsó táborhelyét, majd öt holttestet, és rengeteg furcsaságot. A sátor falát belülről késsel vágták fel, ami gyors menekülésre utal, majd a táborból annyifelé futottak, ahányan voltak. Később 900 méterre a közeli erdő szélén egy nagy fenyőfa alatt mindannyian találkoztak, amelyre a jelek szerint megpróbáltak felmászni.
Tüzet is gyújtottak, és megpróbáltak visszajutni a sátorhoz: a 22 éves Zinaida Alekszejevna Kolmogorovának 650 métert sikerült megtennie. A lány holtteste mellett vércseppeket fedeztek fel, amelyekről viszont kiderült, nem a csoport tagjaitól származnak. A halottak közül kettőn nem volt lábbeli, hármójuk csak alsóneműt viselt, egyiküknek hiányzott az orra, többükön égési sérülés nyomai voltak láthatók.
Rusztem Szlobogyin pedig úgy szenvedett koponyaalapi törést, hogy nem volt mellette más lábnyom, és mindegyik holttest bőrszíne narancssárgás volt.
Se vége, se hossza a rejtélyes körülményeknek
Másik négy túrázó testét májusban, a hóolvadás után találták meg egy vízmosás szélén. Ljudmila Alekszandrovna Dubinyinának úgy tört el minden bordája és mozdultak el belső szervei, hogy külsérelmi nyom nem látszott a testén, szemeinek és nyelvének pedig hűlt helye volt. A titokzatos Zolotarjovnak – ugyanúgy mint Ljudmilának – csak a jobb oldali bordái törtek el.
A boncolás megállapította, hogy ötük halálának kihűlés volt az oka, hárman fizikai sérüléseikbe haltak bele, a kilencedik túrázó halála pedig a fizikai trauma és a kihűlés együttes hatására következett be. Hat holttesten radioaktivitás nyomait is felfedezték. Végül pedig Zolotarjov fényképezőgépéből nyoma veszett a filmnek, 50 kilométerrel odébb pedig egy másik túracsoport a Halálhegy fölött furcsa, különböző nagyságú, vöröses-narancssárgás, illetve kékes színű gömböket látott ide-oda cikázni.
A rengeteg furcsa körülmény persze azóta is találgatások célpontjává, összeesküvés-elméletek melegágyává teszi a Gyatlov-rejtélyt. Felmerült, hogy a helyi manysik gyilkolták meg őket, mert behatoltak egy szent helyükre, de a csoporton belüli féltékenység, és természetesen a lavina is. Csakhogy minden verziót csak a tények egyik része igazol, mások cáfolják.
A közelben túrázó másik csoport, valamint a helyi lakosok által is észlelt különös égi jelenségek miatt az ufo-hívők a földönkívüliek látogatásának tudták be a tragédiát. Az ezoterikus elmélet mellett kiállók szerint ez megmagyarázná, hogy az egyik áldozat durva belső sérüléseinek nem volt külső nyoma. Olyanok is voltak, akik a hegyekben élő jeti ténykedését látták az események mögött.
