Nem tudjuk mi lett volna, ha… Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy Géza nagyfejedelem nélkül a keresztény magyar állam nem akkor és nem úgy jött volna létre, mint ahogy történt egy ezredéve. Ha egyáltalán a magyarság túlélt volna, és nem tűnik el a történelem süllyesztőjében, mint előtte annyi nép a Kárpát-medencében.
Megtörték a hagyományt
Géza 972 körül, vészterhes időben vette át a korabeli magyar állam irányítását. A szélrózsa minden irányába indított hadjáratok kora lezárult, a két szomszédos nagyhatalom, Bizánc és a Német-Római Birodalom megerősödött, és igyekezett jó viszonyt ápolni egymással. Félő volt, hogy az addig kezdeményező magyar külpolitika védekezésre szorul, a nagyfejedelemség harapófogóba kerül. A tehetséges politikus azonban ügyesen használta a diplomáciát, céljai elérése érdekében nem volt szégyenlős.
A kezdetektől határozott dinasztikus politikát folytatott. Már az is érdekes, ahogy trónra került. Apja, Taksony nagyfejedelem halála után ősi szokás szerint a hatalomnak Árpád nemzetségének egy másik ágára kellett volna szállnia. Nem tudni, hogy Taksony vitte-e keresztül valahogyan fia utódlását, vagy maga Géza csikarta azt ki. Az sem ismert, mi volt az Árpád-utódok reakciója, hogyan “beszélték le” őket jogos jussukról.
A házasság a leghatékonyabb
Politikai döntés lehetett házassága is. Saroltot, az erdélyi gyula, az ország második főméltóságának lányát vette el. Ezen felül a gyula már felvette a keleti kereszténységet, amivel Géza nemcsak belföldön talált erős szövetségest, de apósa személyében Bizánc felől is “biztosította” saját hatalmát és országa békéjét. A nyugati nagyhatalommal azonban még feszült volt a helyzet, és önmagában az egyenesági öröklés ténye is indokolttá tehette közvetlen külföldi támogatás megszerzését.
Sikerét Gizella kezének megszerzése jelentette fia, István számára. A német uralkodóház egyik “legértékesebb” tagja volt ő, a későbbi német-római császár testvére. A nagyfejedelem ekként keverhette a kártyát: Európa egyik leghatalmasabb dinasztiája nem fog ilyen magas rangú hercegnőt küldeni egy barbár ország fejedelmének “utolsó ágyasaként”. Ha tehát Géza és István is betartja a “játékszabályokat”, biztosak lehetnek benne, hogy a szomszédos nagyhatalom tűzzel-vassal megvédi majd a dinasztia hatalmát.
A lelke vad pogány maradt
Géza kötelessége ebben az összefüggésben a kereszténység felvétele és megtartása volt. Hogy nyugat, és nem kelet felé fordult, annak hátterében nagyrészt fent leírt politikai céljai állhattak. Másrészt viszont a Gézát is adó Zolta-ág birtokai Nyugat-Magyarországon összpontosultak, így eleve rendelkeztek nyugati kapcsolatokkal. Maga a nagyfejedelem is megkeresztelkedett, ám a források szerint az új vallást cseppet sem érezte magáénak.
A kortárs történetíró szerint “A mindenható Istennek és a különféle képzelt isteneknek áldozott. Amikor püspöke emiatt szemrehányást tett neki, azt felelte, hogy elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye”. Jámbornak sem igazán lehetett nevezni: Géza “Roppant kegyetlen, hirtelen haragjában sokakat megölt. Midőn kereszténnyé lett, e hit megerősítése végett tombolt vonakodó alattvalói ellen”.
Ájtatosság szempontjából feleségében méltó társa volt. Sarolt sem éppen imáiról és szelídségéről volt híres: “a szép úrnő szerfölött ivott és a lovat vitézek módjára ülte meg, egy embert pedig haragjában meg is ölt”. Az egyháziak csak hüledeztek: “Ez a megfertőzött kéz jobban tenné, ha orsót forgatna és dühét türelemmel fékezné”. Fiukat azonban hithű kereszténynek nevelték.
Kezéhez embervér tapadt
Érdekes kérdés, hogy miért nem Géza kért keresztény rítus szerint koronát, miért nem ő lett a keresztény magyar állam első királya. Biztosat nem tudni, de a források sötét titkokat sejtetnek. Szent István nagyobbik legendájában Gézával isteni látomás közölte: „Nem neked rendeltetett az, amit eszedben forgatsz, mert kezedet embervér szennyezi. De tőled fog születni az a fiú, akire az Úr az Isteni gondviselés tervéből mindezek elintézését bízza majd”.
Feltehetően nem ellenséges vitézek, hadifoglyok, szolgák, netán bárminemű alattvalója megölését rója fel a nagyfejedelemnek az egyházi szerző. Ez a kor felfogásában “belefért” egy uralkodótól. Bizonyítani nem lehet, de kizárni sem, hogy Géza módszeresen kiirtotta családja azon tagjait, akik fia utódlását veszélyeztethették volna. Csak egy tény: az ezredfordulóra Árpád hét fiának leszármazottai egyszerűen eltűnnek a forrásokból.
Bárhogy is volt, a Géza által megkezdett utat 997. február 1-jén bekövetkezett halála után fia, István folytatta. Miközben megalapította a keresztény Magyar Királyságot, megőrizte országa erejét és függetlenségét, a módszerekben ő sem válogatott. Gondoljunk csak Koppány felnégyelésére vagy Vazul megvakíttatására, fiai száműzésére.
