Nyugdíjából jobb esetben a rezsire és néha a létfontosságú gyógyszerekre futja, ennivalót már nem nagyon tud vásárolni magának. Jobb híján kéreget, koldul az ismerősöktől a piacon.
Mint mondja, másfél hónapig takarította Batiz András irodáját, de aztán nem bírta a lába és a szíve, így abbahagyta a munkát.
„Havi százezret ígért Batiz, ezért járna nekem százötvenezer forint a másfél hónapra, amit azóta sem fizetett ki nekem. Pedig nagy szükségem lenne arra a pénzre. Batiz pontosan ismeri a helyzetemet, mégsem kérdezte meg a magát jó barátnak nevező üzlettárs: szükséged van egy fél kiló kenyér re, Cica mama?” – mérgelődött Batiz miatt (aki nem akart nyilatkozni az ügyben) a volt kormányszóvivő édesanyja, aki csak azért nem kerül az utcára, mert fia korábbi osztálytársa egy fillért sem kér tőle az albérletért.
„Két hete már nincs mit ennem, a régi ismerős hentes, zöldséges ad paradicsomot, paprikát, maradék húst. Rettenetes, hogy tőlük kell összekoldulnom az ennivalót. Mivel fekete ruhát hordok, már a múlt héten összeszedtem a színeseket, és eladtam a bolhapiacon, hogy kifizethessem a számláimat. 59 ezer forint a nyugdíjam, a gyógyszereimet is a fiam váltotta ki, most nem tudom megvenni, pedig rengeteg kell. Hátsó fali szívinfarktusom volt, egyszer már visszahoztak a klinikai halálból. Nyolc műtétem volt, mindent túléltem a fiam miatt, mert tudtam, hogy szüksége van rám” – zokogott Ica néni.
