Megjelent egy Fluor Tomival készített interjú a Story legfrissebb számában, melyben a zenész egyebek mellett arról is beszélt, mennyi ideig terveznek még színpadon állni a Wellhellóval.
Azt beszéltük meg, hogy addig csináljuk, amíg jólesik. Nem akarjuk erőltetni. Semmiképp sem szeretnénk hetvenévesen, félig behugyozva Rakpartot énekelni. Fontos a méltóságunk
– árulta el Fluor, hozzátéve: hosszú távon az a tervük az együttes másik énekesével, Diazzal, hogy fiatal tehetségek útját egyengetik majd a jövőben.
A gyerekvállalás ugyanígy csak a hosszútávú tervei között szerepel, de csak akkor, ha azt érzi, tényleg megtalálta a nőt, akivel el tudja képzelni az életét. „Ha jönne is most valaki, akkor is azt mondanám, még két évig legyünk csak ketten, éljünk a mának” – vélekedik. Úgy gondolja, 36 évesen még nem késett le semmiről.
Az az igazság, hogy pasiként én még ráérek. Inkább vagyok még csajozós, mint hogy egy válás és három gyerek legyen mögöttem.
Odaadó, hűséges, romantikus partnernek tartja magát. Mint mondja, mára sokat változott: míg régebben mindent a zene mögé sorolt, ma már, ha úgy van, simán tudna nemet mondani, hogy több hasznos időt töltsön a párjával. „Lassulok is, a bulizás sem vonz már annyira” – fűzte hozzá.
Arra a kérdésre, hogy milyen nő a zsánere, Fluor szerint nehéz válaszolni.
Csomószor találkozom lányokkal, és olyan szívesen összeraknám egyikből, másikból, harmadikból a tökéleteset. Ami szemétség, és egyben az én személyes tragédiám is, mert emiatt nem igazán parkolok le sokáig senki mellett. Mert azt hiszem, mindig van eggyel jobb. De védekező mechanizmus is van ebben, mert én is sérültem kapcsolatokban, nekem is fájt már. Talán túl józan vagyok a szerelemhez, és ha mégis közelít, akkor bepánikolok. Volt, hogy aludni sem tudtam, mert még a gondolat is fojtogatott, hogy ez lehet az utolsó szingli estém.