Nem kétséges, hogy Magyarországon a leghíresebb védett állat a szerencsétlenségére ide vándorolt svájci farkas. Már akkor megmozgatott ötvenezer, petíciót aláíró embert, amikor még semmit nem lehetett tudni arról, valójában mi történt vele. Most pedig, amikor már mind a rendőrség, mind az ügyészség közleményéből kiderült valamiféle „tényállás”, magyarán, hogy nagyjából ki, kik, mit vagy miket tettek, egy félreértés kezdett elterjedni. De lássuk először, milyen történet került nyilvánosságra.
„Az egyik gyanúsított a 9 éves gyermeke felügyeletét rábízta a másik gyanúsítottra abból a célból, hogy Hidasnémeti külterületén vadászatot folytassanak. Ehhez a férfi az általa engedéllyel tartott vadászfegyverét a kisfiú rendelkezésére bocsátotta. Miközben a gyerek felügyeletét a másik gyanúsított látta el, a gyermek lelőtte a 250 ezer forint értékű farkast. Ezt követően az állat tetemét egy kocsiba tették, a négyezer euró értékű jeladóját levágták és a folyóba dobták” – mondta el a Borsod Vármegyei Főügyészség sajtószóvivője. A Miskolci Törvényszék szóvivőjétől pedig a 24.hu. megtudta, hogy az ügyben eljáró nyomozási bíró mindkét gyanúsított letartóztatását harminc napra elrendelte. A törvény szerint első lépésként ennyi időre szól az előzetes, amit az esettől függően utána vagy meghosszabbítanak, vagy megszüntetnek.
De miért is foglalkozunk ismét a svájci farkas ügyével? Mi az a félreértés, ami ezt indokolja? Az a tévhit kezdett elterjedni, hogy azért „találták ki”, hogy a gyerek lőtte le a farkast, mert a 9 éves kisfiú nem büntethető. Vagyis így akarják „elsikálni” az ügyet: ha egyszer a gyerek a „tettes”, akkor nincs is ügy, mindenki megúszhatja.
Csalódást kell okoznom mindazoknak, akik ez esetben valamiféle fondorlatra vagy kamura gyanakodnak.
Amikor még sem a közvélemény, sem a rendőrség egyetlen részletet sem tudott arról, hogy mi és hogyan történt, mindössze annyit, hogy a jeladó nem ad jelet, azaz valami történt a farkassal, akkor természetkárosítás miatt rendelték el a nyomozást. Ezt a Büntető törvénykönyv alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.
Akkor azonban, amikor az apa a vadászként engedéllyel tartott vadászpuskáját odaadta a 9 éves gyerekének, ezzel a mozdulattal egyszerre több bűncselekményt is megvalósított. Talán nem is kell nagyon indokolni, hogy egyfelől – a gyanú szerint – elkövette a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, amiért alapesetben egytől öt évig terjedő szabadságvesztés jár. Emellett az, aki engedéllyel tartott lőfegyverét engedéllyel nem rendelkező személynek átadja, bűntett miatt kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a nyomozás eddigi adatai szerint az apánál jóval több lőfegyvert és lőszert találtak, mint ez az engedéllyel tartott puska.
Az nem derül ki az eddig hézagosan ismertetett történetből, vajon az apa jelen volt-e akkor, amikor a gyerek kilőtte a farkast. Annyit lehet csak tudni, hogy az ő kocsijával vitték el a megölt védett állat tetemét. Ha jelen volt, bűnös a természetkárostásban is, amit „közvetett tettesként” követhetett el. A közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény tényállását a gyermekkora miatt nem büntethető személy felhasználásával valósítja meg. (Vannak a közvetett tettességnek más esetei is, de itt most csak erről lehet szó.) A hivatalos közleményben viszont az is szerepel, hogy az apa a másik férfira bízta a gyerek felügyeletét, ebből következően lehetséges az is, hogy ő csak utóbb érkezett a helyszínre. Ettől függetlenül a farkas szállításával is megvalósíthatta a természetkárosítást: az is elkövető, aki a védett egyedet „jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, onnan kiviszi, azon átszállítja, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja”.
Noha már többet tudunk a történtekről, mint áprilisban, amikor a svájci farkas eltűnt, még mindig csak feltételes módban mondhatunk bármit arról, hogy ki milyen bűncselekménnyel gyanúsítható. Egyelőre ugyanis kevés információt hoztak nyilvánosságra, és feltételezésem szerint a nyomozás érdekében még egy ideig be kell érnünk ennyivel. Jelenleg még azt sem tudjuk, hogy mi történt a farkas tetemével.
Azt viszont az eddig közöltekből már tudhatjuk: a kilőtt farkast „feltették az apa tulajdonát képező autóra, és az apa ezt követően levágta a tetemről a 4000 euró értékű jeladót, amelyet a Hernádba dobtak”. Ebből pedig az következik, hogy az apa a gyanú szerint elkövette a jelentős kárt okozó rongálás bűntettét is, ami egytől öt évig terjedő szabadságvesztésbe kerül.
Arról sem tudunk pontosan semmit, vajon a kisfiú apja tudta-e előre, hogy milyen vadászatra indul a fia és az a személy, akire rábízta a kisfiú felügyeletét. Pedig a büntetőjogi minősítés szempontjából ez sem közömbös.
E sok bizonytalanság mellett annyit állíthatunk, hogy az apa sokkal több és súlyosabb bűntettel gyanúsítható, mintha ő maga lőtte volna le a farkast.
Hasonló a helyzet azzal a gyanúsítottal is, akire a kisfiút rábízták. Ő bizonyosan jelen volt, amikor a gyerek lelőtte a farkast, és mert ő volt megbízva a gyerek felügyeletével, ő is elkövette a kiskorú veszélyeztetését amellett, hogy nagy valószínűséggel közvetett tettese a természetkárosítás bűntettének is. Mint ahogy nem kizárt, hogy a jelentős értékű rongálás is felróható neki, akár mint társtettes, esetleg bűnsegéd, de erről sem tudunk még részleteket. Márpedig az ő majdani büntetése szempontjából ennek nem csekély jelentősége lesz.
Mindebből jól látszik, hogy mindkét gyanúsított jogilag rosszabb helyzetbe került amiatt, hogy a gyerek húzta meg a ravaszt. Ha a gyanúsításban szereplő bűncselekményeket egy bizonyított tényállás alapján megállapítja majd a bíróság, mindkettőjükre úgynevezett halmazati büntetést kell kiszabni. Méghozzá úgy, hogy a büntetési tételek közül a legsúlyosabbat kell alapul venni, és annak a felső határa a felével emelkedik, ám nem lehet mechanikusan összeadni a halmazatban lévő büntetéseket. Nem bonyolítanám tovább, elég ehhez annyi, hogy
Ha az ő terhére „csak” a kiskorú veszélyeztetését és a természetkárosítást lehet megállapítani, halmazati büntetésének maximuma akár hét és fél év is lehet.
Ezeket a lehetséges büntetéseket csak azért írtam le, hogy eloszlassam a korábbiakban említett tévhiteket. A gyanúsítottak nemhogy megúsznák a felelősségre vonást azért, mert a gyerek nem büntethető, ellenkezőleg, sokkal több súlyos bűncselekménnyel lettek gyanúsíthatók. Ha nem ez lett volna a célom, felelőtlenség lenne egy nyomozás kezdeti szakaszában büntetésekről beszélni anélkül, hogy ismernénk a bizonyítékokat, a pontos tényállást, a gyanúsítottak előéletét, személyi körülményeit, indítékait és még oly sok egyéb tényezőt, amit majd a bírónak figyelembe kell vennie.
