„Az 1956-os forradalom és szabadságharc világtörténelmi esemény volt, hiszen először fordult elő a bolsevizmus történetében, hogy egy egész nép fellázadt a totalitarizmus ellen, és bár győzni nem tudott, gyógyíthatatlan sebet ejtett a kommunizmuson” – fogalmazott Schmidt Mária az 1956 – Európa ébredése című kétnapos nemzetközi tanácskozáson. 1956-ban nemcsak a rendszer ellenzői lázadtak fel a diktatúra ellen, hanem ezzel párhuzamosan a kommunista párton belül is erodálódási folyamat indult meg – mutatott rá.
1956 és az ahhoz fűződő viszony a magyar politika legitimitásának az alapja. „Amikor a kommunista rendszer megbukott 1989. június 16-án (…), akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar társadalom 1956-ot tekinti a demokrácia legitimitásának alapjának” – mondta. Emlékeztetett arra is, hogy a rendszerváltozás után elfogadott első törvénnyel a magyar parlament az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak állított emléket.
Hans-Peter Schwarz német történész a magyar forradalomnak a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) kiváltott hatásairól szóló előadásában azt mondta: az NSZK nyilvánosságában a Magyarországról alkotott kép nagyrészt apolitikus volt, ez azonban 1956 őszén egy csapásra megváltozott. „A magyar forradalom az NSZK-ban azt a nagy csodálatot és mélységes magyar szimpátiát hozta létre, amely attól kezdve tartósnak bizonyult, és amelyből még a Kádár-rendszer is profitált” – mondta. A szabadság szó az első, amely először a németek eszébe jut, mikor arra gondolnak, hogy mivel járult hozzá Magyarország Európa legújabb kori történelméhez – jelentette ki.
Balás-Piri László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, az egykori 1956-os elítélt előadásában elmondta: a forradalmárokat a közszellem mozgatta. A forradalomnak nem ideológiája, hanem programja volt, amely a kiutat jelentette a diktatúrából. Ehhez a programhoz csatlakozott az ország jelentős része – fűzte hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
