Mintegy 10-15 újabb magyar roma érkezett a jobb élet reményében vasárnap reggel a svédországi Malmőbe, ahol a többség munkát próbál találni, de a Baranya-megyéből érkezett családok közül néhányan menedékjogot is kérnének a skandináv államtól.
A ferihegyi repülőtér vasárnap hajnalban szokatlanul élénknek bizonyult. Nem sokkal négy óra után az ébredező utasok között 2-3 fotós és operatőr próbálta lencsevégre kapni azokat a Malmőbe készülő cigánycsaládokat, amelyekről az előzetes hírek szerint sejteni lehetett, hogy a menetrend szerinti járattal vasárnap reggel indulnak Svédország harmadik legnagyobb városába.
A váróteremben az MTI tudósítója azt tapasztalta, hogy a gyermekes családok elutasítóak voltak az újságírókkal szemben, nem szívesen hagyták magukat fotóztatni. – „Nem tesznek jót nekünk az állandó kíváncsiskodásukkal” – fogalmazott egyikük.
Egy neve elhallgatását kérő, 45 év körüli, pécsi férfi az MTI-nek elmondta: mindenét – házát, adósságát, „szerény értékeit” – hátrahagyta, s az egész családjával együtt utazik most „örökre el Magyarországról”. Pécsről szombat reggel indultak el vonattal, este óta várták Ferihegyen a vasárnap reggeli indulást. A hat repülőjegyet két hete vette meg 135 000 forintból. Arra nem kívánt egyértelműen válaszolni, honnan kerített elő egyszerre ennyi összeget munkanélküliként. „Kimegyünk, megnézzük, mi van kinn. Dolgozni akarunk. Nekünk már nincs veszteni valónk” – fogalmazott, indulatosan megemlítve, hogy a megyei kisebbségi cigány érdekképviseletektől eddig semmilyen segítséget nem kaptak. „Elosztogatták a pénzt egymás rokonai között” – tette hozzá.
Arra a felvetésre, miként alakul első napjuk, azt felelte: „Megyünk a Park hotelba” – a menedékjogot kérők egyik ismert elszállásoló helye Malmö közelében -, aztán átvisznek minket valahova máshova. A férfi elmondta: vasárnap reggel is beszélt „Svédországgal, a kinti kapcsolatainkkal”, s biztos abban, hogy segíteni fognak rajtuk a korábban kiérkezettek. Róluk nem kívánt részletesebb felvilágosítást adni, de azt megjegyezte, hogy „ha minél többen leszünk kint, márpedig kétnaponta továbbra is újabbak érkeznek, hamarosan hallanak majd rólunk többet is”.
A váróteremben a családok – időközben érkeztek Mohácsról is – türelmetlenül készülődtek az induláshoz, a gyermekeken sem látszott a fáradtság: élénken virgonckodtak.
A rövid repülőúton a többség végre megpihenhetett. A kisebbek ugyan időnként ujjongtak egy-egy légi örvény, vagy a felkelő nap látványa okozta élményektől. Voltak olyanok is – láthatóan tehetősebb romák -, akik a fapados légitársaság gasztronómiai kínálatból is vásároltak, igaz, később hangosan fejezték ki nem tetszésüket a 600 forintos üdítő miatt.
