Élet-Stílus

Hetekre elveszett az Amazonasban, megette a kutyáját, hogy túléljen

Getty Images
Getty Images
A negyen napot a dzsungelben túlélő gyerekek esete nem egyedi, egy felfedező mondta el saját történetét és tanácsait.

Nemrégiben találtak rá arra a négy gyerekre – egy 11 hónaposra, egy 5, egy 9 és egy 13 évesre –, akiknek május elején zuhant le a repülőgépe az Amazonasban, majd heteket éltek túl felnőtt segítsége nélkül a dzsungelben. Felfoghatatlan, hogy sikerült ez nekik, ugyanakkor most kis bepillantást nyújtott a Daily Mailnek Benedict Allen, aki 1983-ban egy hónapon át bolyongott az esőerdőben.

Az akkor 22 éves Allen az Orinoco és az Amazon folyó torkolatai között akart átkenuzni, mikor a baleset történt, a kedvelt kutyáját is kénytelen volt leölni, hogy ne haljon éhen. De azóta is élete nagy részét elszigetelten, veszélyes körülmények között élte le, ami több sorozatának és könyvének alapja lett.

Azt tanácsolja, repülőszerencsétlenségnél mindig maradjunk a gép közelében, a gépnek jeladója is van, leadott útvonala, vagy roncsai, amikre könnyebb rátalálni. Ha netán mégis arrébb mennénk, akkor törjük le az ágakat vagy másképpen, de jelöljük, hova mentünk.

Az első és legfontosabb, hogy készítsünk magunknak egy tábort levelekből, hogy az esőtől és a hidegtől védjen. De ne csak tetőt, ágyat is készítsünk, mert az megóv a hangyáktól, skorpióktól, kígyóktól. A tábor ne egy vízparton legyen, mert ott veszélyes állatok támadhatnak ránk.

Ha mégsem maradhatunk a gép közelében a legjobb, ha találunk egy folyót és azon lecsorgunk az árral. Kell hozzá egy táska, amibe levegőt lehet szorítani, hogy az segítsen a felszínen maradni és kevésbé fáradjunk el. Persze így is veszélyes lehet a helyzet, állatok támadhatnak meg, zuhatagok jöhetnek, de Allen akkor is ezt a megoldást választaná.

Arról is beszélt, hogy a legfontosabb, hogy az ember ilyen helyzetben ne veszítse el a reményét és a motivációját.

A túlélés végső soron 80 százalékban az elmén múlik. Ha harcos a hozzáállásod, akkor elhiheted, hogy túléled. Akkor már megtetted az utad kétharmadát

– mondta, azzal kiegészítve, hogy a gyerekek megmutatták, milyen fontos a nyugodtság is. Ha a legnagyobb nem lett volna az, nem éli túl a legkisebb testvére.

Saját eltűnésével kapcsolatban azt mondja, ő végig arra gondolt, hogy nem hagyhatja cserben a szüleit, tovább kell sétálnia.

Útja közben aranybányászok támadtak rá, és éjszaka üldözőbe is vették, bár azt a mai napig nem tudja, miért. Talán részegek voltak, és azt hitték ellopott valamit, vagy hogy jelenti, hogy ott vannak.

„Éjszaka késekkel támadtak rám, én pedig beugrottam a kenumba és megszöktem. De a kenum felborult és mindenem elveszítettem.”

Út közben nem volt más választása, meg kellett ennie a befogadott kutyáját

Két maláriám volt és valahogy ki kellett jutnom az erdőből. Tudtam, a kutya haldoklik, én is haldoklom, az egyetlen lehetőség az volt, hogy megölöm a kutyát és így szerzek egy kis húst, szerzek egy kis élelmet, így éltem túl.

Az erdőből való kijutásában elengedhetetlen volt, hogy ne problémaként, hanem erőforrásként kellett rágondolnia.

A gyerekekkel kapcsolatban  elmondta, hogy szerencse, hogy volt maniókalisztjük. A gépnél lehetett benzin, és ha szikrát tudnak csiholni a benzinnel tüzet csinálhattak.

Egyébként az alapszabály az, hogy szinte minden bogyó ehető, szinte minden pálma gyümölcse ehető.

A csigák általában biztonságosak. A férgek is. Sok a kéregbogár, főleg, ha meg tudod főzni, a lárváik is jó. Hatalmas mennyiségű fehérjét és energiát lehet belőle szerezni.

Azt mondja az is a szerencséje volt neki, hogy volt egy kis túlélőkészlete: horgászhorog, damil, pengék. Nagyon hasznos tud még lenni a vízhatlan gyufa, moha vagy tampon (mert jól égnek), illetve az óvszer, mert nagy mennyiségű vizet lehet vele elraktározni.

Ugyanakkor sok tévés szakértő véleménye szerinte hibás, ő úgy gondolja, hogy minél kevesebb energia-befektetéssel kell a legtöbb élelmet szerezni, ezért például állatcsapdák felállítását nem javasolja.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik