A szülőfalujáról Csezmicei János néven is emlegetett költő anyai ágon a Szilágyiak távoli rokona volt, nagybátyja pedig, Vitéz János irányította a váradi püspökséget. A fiatal János befolyásos rokona révén részesült humanista nevelésben, Ferrarában és Padova egyetemén tanult. A költő együtt nevelkedett a kor legokosabb fiataljaival, magába szívva a reneszánsz kornak nem csupán a tudását, de életérzését és filozófiáját is – írja a Rubicon.hu.
Epigrammákat, szonetteket írt latin nyelven, nevét pedig az antik művészek mintájára Janus Pannoniusra, azaz Pannóniai Jánosra változtatta. Hunyadi Mátyás megkoronázása után Budára hívta a művelt fiatalembert, hogy az államigazgatásban adjon neki állást, később megkapta a pécsi püspöki széket, és egyházfőként részt vett a király 1464-es jajcai törökellenes hadjáratában.
Ennek ellenére Vitéz János mellett mégis fő szervezője volt az 1471-es Mátyás elleni főúri összeesküvésnek, amit a nemesek megadóztatása váltott ki. A király ügyes politikájával leszerelte a lázadókat, irgalmat tanúsítva velük szemben, Janus azonban nem adta meg magát, hanem Pécsre menekült, hogy püspöksége falai között védhesse meg magát.
Végül mégis az ország elhagyása mellett döntött, Mátyás seregeivel nyomában Itália felé vonult, beteg teste azonban nem bírta a megpróbáltatásokat: még az 1464-es hadjáratban ugyanis súlyosan megbetegedett, két évvel később a tüdőbaj is megtámadta. Útban a vágyott Itália felé, 1472. március 27-én Medveváron, 37 éves korában elhunyt.
