Az első kérdése a legizgalmasabbat, a legaktuálisabbat veszi elő már a címben: „Maradhat?” Idézzük a válasz első bekezdését: „Az alábbiakban amellett érvelek, hogy Gyurcsány Ferencnek akkor is távoznia kell a hatalomból, ha a következő állítások mindegyike igaz: 1. Hazudnánk, ha azt mondanánk, nem tudtuk, hogy hazudott. 2. Semmivel sem hazudott többet, mint fő riválisa, Orbán Viktor, vagy amennyit általában a politikában hazudni szokás. 3. Egy általa jónak vélt cél megvalósítása érdekében hazudott. 4. Őszintén úgy gondolta, hogy a jónak vélt cél eléréséhez csak a hazugságon keresztül vezet út.”
A kérdések
A továbbiakban a szerző maximális jóindulatáról biztosítja az olvasót, s folytatja a kérdések nekünkszegezését. A legegyszerűbb, ha a kérdéseket, felvetéseket magukat vesszük szemügyre.
„Mi történt?”
„Igazolhatóan cselekedett-e Gyurcsány a Medgyessy távozásától a tavaszi választásig terjedő időszakban?”
„Felmenthető-e Gyurcsány azon az alapon, hogy nem rosszabb, mint mások?”
„Két ellenvetés és a válasz”
„A konkrét politikai valóságra hivatkozó ellenvetések”
A kérdésekből láthatjuk, hogy Rauschenberger helyzetelemzése természetesen a maga logikáját követi: az a szándéka, hogy a magának feltett kérdésekkel és az arra adott válaszokkal végignézze, mi történt a politikában 2002 óta máig Magyarországon, legalábbis azon a szemüvegen keresztül, amit a Gyurcsány-beszéd alapján magunkra veszünk. Ez az elemzés ugyan többoldalú, mégis oda lyukad ki, amit így fogalmaz meg cikkében:
Mi döntött tavasszal?
„Számomra intuitíve irreálisnak tűnik egy demokráciában két személynek (Orbán és Gyurcsány – a szerk.) ilyen jelentőséget tulajdonítani. Szeretnék hinni abban, hogy a közös sorsunk méltányos eljárásokban meghozott döntésekben dől el, intézmények alkalmasságán, és persze emberi minőségeken múlik, azokon az általános erkölcsi normákon, amelyek hiányában a legjobb intézmények sem működnek jól. Ahhoz, hogy elhiggyem, hogy két vezetőnek ilyen fantasztikus jelentősége lehet, a valóságérzékemen felül a demokráciába vetett hitemet is fel kéne adnom” – írja.
Majd később hozzáteszi: „Nem az döntött tavasszal, hogy ki hazudik a gazdaságról kevésbé nyilvánvalóan.”
(A cikk teljes terjedelmében a legfrissebb ÉS-ben olvasható!)
