Bruce Greyson több mint fél évszázada kutatja a halálközeli élményeket, ő a téma egyik leghíresebb szakértője. Az 1970-es évekig úgy nőtt fel, hogy minden, ami létezik, az anyagi világban létezik, de aztán a pszichiátriai képzésén olyan „páciensekkel szembesültem, akik arról beszéltek, hogy elhagyták a testüket, más szempontból láttak és hallottak dolgokat, amelyekre nem tudtam magyarázatot adni, nem volt semmi értelme”.
Érdekesnek találta a témát, úgyhogy ezt kezdte el kutatni, és most, 50 ével később is még ezen ügyködik.
Még gyakornok volt, mikor egy túladagolás miatt a kórházba került nőről kellett gondoskodnia.
Lementem a sürgősségire, hogy megnézzem, eszméletlen volt. Szóval nem tudtam beszélni vele, de beszéltem az egyik szobatársával, ezalatt az előtte a nyakkendőmre öntött spagettiszósz miatt begomboltam a köpenyemet
– mesélte, aztán a beteg másnapra az intenzív osztályra került. Itt már tudtak beszélni.
Elkezdtem bemutatkozni neki, de azt mondta: Tudom, ki maga, emlékszem magára tegnap estéről.
– idézi a Mirror.
Ez megdöbbentette Gresyson, mert a beteg egyértelműen eszméletlen állapotban feküdt akkor még az ágyán előző este. A páciens fel tudta idézni a szobatárssal való beszélgetést és a nyakkendő ételfoltját szintúgy.
Ez az eset vezette rá Greysont, hogy ma is a halálközeli élményekkel foglalkozik, amiről a napokban könyve (After) jelent meg az Egyesült Államokban.
Arra jutott, hogy ehhez hasonló élményei akkor lesznek az embernek, ha halálukon vannak, esetleg már halottnak is nyilvánítják őket. A beszámolók szerint a betegeknek ilyenkor azt érzik, gondolataik gyorsabbak és tisztábbak a szokásosnál, az idő pedig lelassul, majdnem megáll. Közben pedig nagyon erős érzelmeik vannak, általában pozitívak, szeretet és béke a legjellemzőbb.
Úgy érzik, elhagyják a testüket, néha mással való találkozásokkal számolnak be, mint elhunyt szeretteikkel vagy valamilyen isteni lényekkel. Van, akik áttekintik az életüket, és vagy ők döntenek úgy, hogy visszatérnek az életbe, vagy visszaküldik őket.
