A Szabad Európa és a Politico szerint a magyar kormány kilenc személyt mentesítene az orosz üzletembereket sújtó EU-szankciók alól. Szijjártó Péter külügyminiszter azt mondta, „semmilyen jogi vagy tartalmi oka nincs” az oligarchák elleni uniós szankciók meghosszabbításának, és az Európai Unió hitelessége miatt fontos, hogy levegyék őket a listáról. A napokban viszont a Budapestre akkreditált amerikai nagykövet is a magyar lépés okairól érdeklődött, és a Politico szerint Lengyelország képviselői a balti államok diplomatáival együtt hivatalos panaszt tettek emiatt az uniós nagykövetek egyeztetésén.
A szankciós listákon 1300 ember és 170 szervezet szerepel, közülük Magyarországnak ezúttal a hírek szerint kilencen voltak olyan fontosak, hogy kiálljon értük. Mint ismert, korábban az Orbán-kormány védte meg az uniós szankcióktól a háborúpárti orosz pátriárkát, Kirillt, akit olajbiznisz is gazdagított.
A mostani lépés azt bizonyítja, hogy – bár az Orbán-kormány folyamatosan a szankciók hatástalanságáról beszél – a brüsszeli szankciók igenis érzékenyen érintik Moszkvát, máskülönben aligha igyekeznének a büntetőintézkedéseket eltöröltetni.
A hírekben szereplők „kilencek” – Aliser Uszmanov, Pjotr Aven, Viktor Rasnyikov, Gulbahor Iszmailova, Mihail Fridman, Dmitrij és Nyikita Mazepin, Grigorij Berjozkin és Vjacseszlav Mose Kantor – nem olajmágnások és gázipari csúcsmenedzserek, mint akiket általában az oroszokat sújtó szankciós listák elején találni. Korábbi cikkünkben felsoroltunk néhány energiaipari vezetőt, akiket a szankciók első hulláma ért el. Értük most nem állt ki a magyar kormány, pedig ha valóban magyar érdek lenne az oligarchák mentesítése mögött, akkor esetlegesen az olaj- és gázipari kapcsolatok javítása lehetne a célja Orbánéknak. A most szóban forgó „kilencek” közül régebben Uszmanov és Dmitrij Mazepin is szerepet vállalt a Gazprom gázipari óriásvállalat környékén, ám a világ legnagyobb jachtját megépíttető Uszmanov ma már a fémiparra koncentrál, Mazepin pedig a műtrágyagyártásra állt rá.
Uszmanové – akiért nemcsak a magyar, hanem az üzbég kormány is lobbizik mostanában az EU-nál – a világ egyik legnagyobb rézlelőhelye az Udokan cég révén. Sajtóvállalkozásai és internetes cégei is vannak, illetve voltak. Ezt egészíti az orosz MegaFonban lévő tulajdona – ez a második legnagyobb mobiltelefoncég Oroszországban, és Uszmanov a cég fő részvényese volt tavaly tavaszi adatok szerint. Ezen túl volt korábban befektetése az Arsenal angol focicsapatban, és nem stratégiai invesztíciói a Facebookban, az Alibabában és a Twitterben is. Hogy éppen mekkora ezekben a cégekben az érdekeltsége, nem tudni, de a Facebookból minden bizonnyal már kiszállt az orosz oligarcha, óriási hasznot realizálva, akárcsak a kínai Alibabán, ahol 500 százalékos profitot ért el a részvényvásárlásaival.
A „kilencek”, akiket a magyar kormány mentesítene az orosz szankciók alól, alapvetően tehát nem az olajiparhoz kötődnek, hanem olyan stratégiai ágazatokhoz, amelyek révén Moszkva az egész világgazdaságot befolyásolni tudja. A fémiparról – azon belül is a vas- és acélgyártásról, illetve a rézbányászatról –, továbbá a műtrágyagyártásról, valamint az áramkereskedelemről van szó.
Korábban már kimutattuk, hogy Oroszország nem igazi olajállam, vagyis nem csak az olaj- és gázipari bevételektől függ az ország működése. Az orosz költségvetésnek ugyan jelentős része származik ezeknek az energiahordozóknak az exportjából, de gazdaságuk számos olyan iparág alap- és nyersanyagait állítja elő vagy termeli ki, melyek a világpiacot befolyásolni tudják. Így a globális élelmiszertermelési-láncokat nagyon súlyosan érintette például tavaly az, hogy az oroszok mesterségesen korlátozták a műtrágyaexportjukat, és mivel Ukrajnát támadták, az ottani műtrágyagyárak sem tudtak a külpiacokra szállítani.
Emiatt a magasba szöktek a világpiaci műtrágyaárak, miközben az európai uniós gyártókat a magas áron importált (orosz) földgáz is sújtotta. A nitrogén alapú műtrágyákat (például a Péten előállított termékek jelentős részét) földgázból szintetizálják, ami hosszú időre megnehezítette a cég működését. Ebből is fakadt az a globális élelmiszer-infláció, ami Magyarországot is sújtja. Mindennek tehát semmi köze a brüsszeli szankciókhoz, amelyeket a hazai kormánypropaganda bűnbakká próbál tenni, sokkal inkább okolhatók azok az orosz intézkedések, amelyeket az Ukrajna elleni orosz támadás után előtt és után hoztak, és amelyek felhajtották az energia-, az alapanyag-, a nyersanyag-, a műtrágya- és az élelmiszerárakat világszerte.
Vagyis úgymond a Kreml gazdasági fegyvereinek az „újraélesítéséről” lenne szó, jelenleg ugyanis korlátozott a mozgástere ezeknek az üzletembereknek a brüsszeli szankciók miatt.
Így a magyar kormány a hírek szerint fellép Dmitrij Mazepinért, a fehérorosz származású, de Oroszországban élő és tevékenykedő, orosz állampolgársággal is rendelkező műtrágyakirályért és fiáért, a botrányt botrányra halmozó volt Forma-1-es versenyzőért. Ugyancsak a műtrágya-bizniszben és így az egész világ élelmiszerpiacának befolyásolásában vesz részt Vjacseszlav Mose Kantor, aki Akron nevű cége révén a kálisó alapú műtrágyák szegmensében meghatározó. Az Akron gyártmányait nemcsak Európába, hanem Brazíliába és az USA-ba is szállítják – nem véletlen, hogy az oroszok korlátozták műtrágyakivitelüket, hiszen ezzel is sakkban tudják tartani a világpiacot, a globális élelmiszergazdaságot.
A globális beszállítói láncokat Moszkva tehát nem csak Ukrajna megtámadásával fenyegette és gyengítette, és nemcsak az ukrán műtrágyagyárak, hanem az ukrán gabona exportját is akadályozta.
Mazepinék korábban inkább a nitrogénalapú termékek gyártásában voltak meghatározóa az Uralchem révén, de a belarusz-orosz oligarcha 2013-ban bevásárolta magát a világ legnagyobb kálisó tartalmú műtrágya-gyártójába, az Uralkaliba is. Az Uralchem honlapja szerint 2019 körül már ennek a cégnek a 81 százalékát is birtokolták.
A szankciók miatt Dmitrij Mazepin 2022-ben kénytelen volt lemondani az Uralchem vezérigazgatói posztjáról, és csökkenteni tulajdonrészét is a holdingban. Nyilván ez óriási költségekkel járt, és ha strómanokat kellett esetleg szereznie, az kockázatokkal. Látható például, hogy az energiaiparban és más ágazatokban Oroszországban manapság gyakran esnek ki az ablakon menedzserek, ami mutatja, hogy enyhén szólva sincs bizalom az üzleti partnerek között.
A magyar kormány által a szankciók alól kimenteni próbált kilenc személy közül egyébként csak heten végeznek érdemi üzleti tevékenységet: nem csak az autóversenyző Mazepin fiú a kakukktojás a listán, Aliser Uszmanov lánytestvére, Gulbahor Iszmailova is csak azért szerepel a szankcionáltak között, mert az üzbég származású orosz üzletember a vagyona egy részét az ő nevére íratta. Így például a világ legnagyobb jachtja, a Dilbur, amit tavaly foglaltak le a német hatóságok, is Iszmailova nevén szerepel.
Uszmanov felesége is több annál, mint aminél látszik. Bár Irina Viner már elvált az oligarchától, de az orosz ritmikus gimnasztikát az ezredforduló óta szövetségi kapitányként, később szövetségi elnökként meghatározó exfeleség szerepe fontos lehet Vlagyimir Putyin környezetében. Az ő tanítványa volt az olimpiai bajnok Alina Kabajeva, akitől állítólag gyermekei is vannak Putyinnak. Kabajevát egyes hírek szerint Viner mutatta be Putyinnak.
Az orosz oligarchák ereje, így például Uszmanov befolyása ma már meg sem közelíti a kilencvenes évek „elsőgenerációs” oligarcháinak hatalmát, akik időnként az orosz állam funkcióit is „átvették” (erről korábban Sz. Bíró Zoltán történésszel beszélgettünk), ma már nekik sem megengedett az önálló fellépés, ha az ellentétes Putyin szándékaival.
A jelcini éra két megmaradt szuperbankára egyébként még mindig óriási vagyonnal és komoly befolyással rendelkezik, az övék ugyanis Oroszország egyik legnagyobb kereskedelmi bankja, az Alfa Bank. A két szóban forgó oligarcha nem más, mint a magyar kormány „pártfogoltjai” között megtalálható Mihail Fridman, illetve Pjotr Aven. Ez nem jelenti azt, hogy ne tanácskozna például Avennel néha Putyin, de már korántsem olyan meghatározó a befolyásuk, mint a kilencvenes években.
Még érdekesebb, hogy az Alfa Bank egyik „jótékonysági” projektjében, az Alfa-Endóban Putyin legidősebb lánya, Marija is szerepet vállalt. Fridmannak érdeke, hogy elkerülje a szankciókat, az ukrajnai Lvivben, – igaz, még a Szovjetunió fennállásakor – született vállalkozó ugyanis már eddig is sokat veszített az ellene hozott büntetőintézkedések miatt. Lemondani kényszerült például egy multinacionális telekommunikációs vállalatban, a Nasdaqon, az amerikai technológiai tőzsdén és Amszterdamban is jegyzett VEON-ban betöltött vezető posztjáról. A VEON ukrajnai érdekeltséggel is rendelkezett.
Aven, Uszmanov és Viktor Rasnyikov szankciók alóli mentesítését a Szabad Európa szerint nem először kezdeményezte Magyarország. Tavaly szeptemberben állítólag már megpróbálták „kimenteni” őket a magyar diplomaták Brüsszelben, de végül akkor az Orbán-kormány nem vétózott az érdekükben, és lehet, hogy most sem fog, a szankciós listát félévente, egyhangú jóváhagyással újítják meg, a következő határidő pedig március 15.
Rasnyikov is stratégiai cégek és még stratégiaibb nyersanyagkészlet fölött rendelkezik. A „Mágneshegy”, azaz Magnyitogorszk sztálini időkben kifejlesztett acélipari komplexumát irányítja, s így a világ egyik legnagyobb vas- és acélipari konglomerátumát tartja a kezében. Magnyitogorszkból származik, az ottani fémművek egyszerű dolgozójából küzdötte fel magát csúcsmenedzserré és nagyvállalkozóvá. Közben igyekszik a világ egyik legszennyezettebb iparvárosát élhetőbbé tenni, miközben persze skrupulusok nélkül kiszolgálja Putyin hatalmi érdekeit, hiszen egy olyan katonai erőre épülő országban, mint Oroszország a vas- és acélipar stratégiai ágazatnak számít.
A vállalkozók közül talán Grigorij Berjozkin a legkevésbé ismert. Ukrán kormányzati források szerint magántőkealapok mögé bújva halmozza fel a vagyonát, de feltehetően Putyin bizalmasaként is teszi ezt. Ő az elnöke a rejtélyes ESZN Csoportnak, amely az IT-szektorba, a médiába, az energiaiparba, természeti kincsekbe és petrolkémiai ágazatokba fektet be a többi között. Az ESZN az egyik legnagyobb orosz holdingtársaság az ukránok szerint.
Kiemelt képünkön Vlagyimir Putyin orosz elnök kitünteti Aliser Uszmanovot az állami díjátadó ünnepségen a Kremlben, 2018. november 27-én.
