Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vélhetően arra számított a legkevésbé, hogy a háborúban egyértelműen és feltételek nélkül őt és népét támogató Bukarestből kapja a legvehemensebb kritikát a kisebbségi törvény miatt.
Bogdan Aurescu román külügyminiszter, miután a kijevi törvényhozás december 13-án megszavazta a kisebbségi törvény módosításait, meg sem várta Zelenszkij államfő aláírását, december 22-én már hosszú és részletes közleményben fogalmazta meg éles kritikáit. Elsősorban azt dörgölte Zelenszkij orra alá, hogy habár Ukrajna júniusban megkapta az EU-tagjelölti státuszt, az Európai Bizottság pontosan megjelölte, milyen lépéseket vár el a kisebbségek jogainak kérdésében: azt kérte, hogy a Velencei Bizottság javaslatait építsék be a törvénybe, és azonnali hatállyal alkalmazzák is.
A román külügyminisztérium sajnálatosnak nevezte, hogy a Velencei Bizottság megkerülésével született meg a törvény. De azt is sajnálatosnak minősítette, hogy nem konzultáltak az ukrajnai román kisebbség képviselőivel, ahogyan azt korábban Bukarest határozottan kérte. Mivel a törvény csak hat hónap múlva lép érvénybe, felszólította Kijevet, hogy addig egyeztessen a Velencei Bizottsággal, és a módosításokat mielőbb építsék bele a törvénybe.
Egyébként Zelenszkij 2022. április 4-én lehetőséget kapott arra, hogy Kijevből kivetítőn keresztül beszéljen a román parlament alsó- és felsőházához, és ekkor nyitottságot, párbeszédet és támogatást ígért az ukrajnai románok jogaival kapcsolatban, amit azóta is emlegetnek a román politikusok. Megtoldva, hogy beszédében megígérte, az ukrajnai románok pont olyan elbánásban részesülnek majd, mint a romániai ukrán közösség.
A román külügy több konkrét kritikát is megfogalmazott a törvénnyel kapcsolatban. Ezek között a legfontosabbak, hogy nem egyértelmű, milyen kontrollt akar gyakorolni a központi vezetés a kisebbségek egyesületei fölött, nem engedi az anyanyelv használatát a törvényszéken, teljesen homályos, miként használhatják a kisebbségek az anyanyelvüket a helyi közigazgatásban olyan településeken, ahol nagy számban élnek, beleértve a helységnévtáblákat, hivatalok nevét, információs táblákat, szolgáltatásokat, állami tájékoztatást. Annak se örülnek Bukarestben, hogy hiányzik a törvényből a kisebbségek vallásgyakorlatának szabadsága – megnevezve a felekezeteket –, beseperték a problémát a „szabad véleménynyilvánítás” jogköre alá.
Kérik, hogy pontosan szabályozzák, melyek a kisebbségek reprezentatív képviseletei, amelyekkel központi szinten tárgyalnak, hiszen egy kisebbséget több civil szervezet vagy akár párt is képviselhet. Ugyanakkor hiányzik a törvényből a kisebbségek civil szervezeteinek finanszírozási módja, erről csak annyit építettek bele, hogy pályázati úton, a helyi költségvetés lehetőségeinek keretében igényelhetnek pénzt rendezvények, kiadványok stb. finanszírozására. Magyarán, ha nem akarnak, egy hrivnyát sem adnak nekik.
Az ügyből nem maradt ki Klaus Iohannis államfő sem, aki öt nappal azt követően, hogy Zelenszkij aláírta a kisebbségi törvényt, felhívta ukrán kollégáját. Aggodalmát fejezte ki a civil célpontokat és az infrastruktúrát sújtó orosz támadások miatt, majd elítélte Moszkvát, amiért sötétbe és fagyoskodásba küldi Ukrajnát. Az udvarias politikai kezdést követően aztán kifejtette elégedetlenségét a törvénnyel kapcsolatban. Azt kérte Zelenszkijtől, sürgősen találjon megoldást a helyzet javítására, és ennek érdekében mielőbb üljenek le tárgyalni a két ország külügyminiszterei.
Január 11-én Aurescu is telefonált Kijevbe, ő Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszerrel tárgyalt, akivel megegyezett, hogy konzultációt kezdenek az ügyben, de a román külügyminiszter még megfejelte az eddigi igényeket, és azt kérte, Kijev ne ismerje el a „moldovai nyelv” megnevezést. Ez régi történet, és arról szól, hogy a Szovjetunió szétesése után a Moldovai Köztársaságban hosszú évekre hatalmon maradt Moszkva-hű baloldali vezetés törvénybe iktatta, hogy az ország hivatalos nyelve nem a román, hanem a „moldovai”, miközben a többség természetesen ugyanúgy beszél, mint a románok. Ezzel is falat akartak húzni Bukarest közeledése elé. Azóta már a hivatalos nyelv ott is a román.
Aurica Bojescu korábbi parlament képviselő, az ukrajnai románok egyik képviselője az euronews.ro-nak adott interjúban decemberben emlékeztetett arra, hogy az ország alkotmánya garantálja a kisebbségeknek az anyanyelven való oktatást, és újabb törvénnyel ezt nem szabad korlátozni. Elmondta, hogy még a háború előtt is, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében tárgyaltak az ukrán oktatási minisztériumban, de óhajaik rendre süket fülekre találtak.
Tény, Bukarest a háború kirobbanása után feltételek nélkül segít, kezdve az ukrán gabonaexport logisztikai támogatásán a constantai kikötőben, a vasútvonalak, határátkelők felújításán át, addig, hogy a napokban, 17 évnyi szünet után újraindulhatott a személyvonatok közlekedése a Máramaros megyei Visóvölgy (Vales Viseului) és az ukrán Rahó (Rahov) között. Ami persze a menekülthullám emelkedéséhez vezet.
Romániában körülbelül 50 ezer ukrán kisebbségi lakos él, a legtöbben Máramaros, Suceava, Temes és Krassó-Szörény megyékben, a parlament alsóházában pedig szavazati joggal rendelkező képviselőjük van, akárcsak a többi 16 – a magyaron kívül – nemzeti kisebbségi képviselőnek.
Az ukrajnai románok a 2001-es népszámlálás alapján a második legnagyobb kisebbség az oroszok mögött, számuk 400 ezerre tehető, igaz, több mint felük moldvainak vallotta magát.
