Bár evidenciának tűnhet, hogy karácsonykor Jézus Krisztus hozza nekünk az ajándékokat, a Kisjézus vagy Jézuska mítoszát Luther Márton találta ki. Luther ugyanis a reformáció idején bevett ajándékozónak számító Szent Miklós hagyományát elítélte, azt szentimádásnak tartotta. A Kisjézus alakja idővel a katolikus egyház központjának is otthont adó Itáliában is elterjedt. Olaszországban a Kisjézus, Bambino Gesu – szó szerinti fordításban Baba Jézus – az egyik karácsonyi ajándékhozó figura. Rajta kívül a Mikulás (San Nicolo) és Babbo Natala (a Télapónak megfeleltethető Karácsonyapó vagy Karácsonyapu) hoznak ajándékokat egyes régiókban. Az ország nagy részében San Nicolo december 6-án jön, mint nálunk, de a csizma déli csücskébe sok családnál ő a karácsonyi ajándékozó, mivel a régióban található Bariban úgy tartják, ott van eltemetve Szent Miklós. Babbo Natala alakja pedig azokat az olasz családokat látogatja meg karácsonykor, akik ünneplik december 6-át, ám az ajándékokkal érkező Jézuskában nem hisznek.
Befana – ünnepi boszorkány az egyház központjában
Az olasz ünnepi időszak Szent Miklós napja után a faállítással indul, amit Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén, december 8-án szokás megtenni az olasz hagyományok szerint. Egyes régiókban ezután a harmadik századi keresztény mártír, Szent Lúcia december 13-i ünnepe következik, melynek előestéjén a jó gyerekek ajándékot kapnak.
Viszont az ünnepi időszak egészen vízkeresztig, azaz január 6-áig folytatódik, ami nemcsak Jézus megkeresztelkedésének, hanem első csodatételének és a három napkeleti bölcs betlehemi látogatásának is az ünnepe. Ezen a napon Olaszország-szerte megtelik a jó gyerekek zoknija ajándékokkal, amikért Befana – az epifánia néven is ismert keresztény ünnepről elnevezett – hóboszorkány a felelős, akinek a tisztelete vélhetően még a római időkből eredeztethető.
Három királyok és egy karácsonyi farönk
Európa másik nagy, katolikus hagyományokkal rendelkező félszigetén, az Ibériai-félszigeten is egészen vízkeresztig tart az ajándékozás, de ne szaladjunk el olyan gyorsan a karácsonyi ajándékok mellett, mert érdekes meglepetésekre bukkanhatunk Spanyolország különböző régióiban. Az ország sok helyen Papá Noel (Karácsonyapó) hozza a fa alá az ajándékokat, de Baszkföldön és Galíciában például két különböző szenesember Olentzero és Apalpador.
Utóbbi nemcsak azért furcsa, mert egyes helyeken december 24-én és 31-én is látogatást tesz, hanem azért is, mert (az érintésre utaló nevével összhangban) megfogja a gyerekek hasát, hogy kitapintsa, egészségesen táplálkoztak-e.
Katalóniában viszont egyes helyeken nem is egy antropomorf lény, hanem egy tárgy felel a karácsonyi ajándékokért. Mégpedig nem is akármilyen tárgy, hanem egy Tió de Nadal (azaz karácsonyi farönk) nevű, karácsonyi jelmezbe öltöztetett farönk, amit a Twin Peaks Tuskó Ladyje vagy az Ed, Edd és Eddy Köbjanija is biztosan megirigyelne.
És ha ez nem lenne elég, a vízkereszt előtti éjszakán, január 5-én a három király, vagy napkeleti bölcs – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – nemcsak az újszülött Jézusnak hoznak aranyat, tömjént és mirhát, hanem szuper ajándékokat is azoknak a jó gyerekeknek, akik rendesen kisikálják a cipőjüket a tiszteletükre.
Csillag vagy kecske
És akkor most tegyünk egy kis északi kitérőt, elvégre a Télapónak is ott van a főhadiszállása. Az izlandi hagyományok szerint például a Jólasveinar (karácsonyi csibészek) nevű, 13 testvérből álló csapat felelős a naponta a gyerekek lábbelijében landoló ajándékokért. Ezek a csibészek egyébként egy emberevő óriásnő, Grýla és a lusta férje, Leppalúði gyerekei, és a hagyományok szerint nem csak jó értelemben okoznak meglepetést. A gyerekek megajándékozása mellett ugyanis mindegyik egy-egy csibészség elkövetéséről is ismert: az egyik tejet lop a pajtákból, a másik húst tulajdonít el, a harmadik kieszi a maradékot a lábosból, de van ajtócsapkodó és falábú kecskezaklató is köztük.
Norvégiában és Svédországban sem a nálunk megszokott figurák hozzák hagyományosan a karácsonyi ajándékokat, hanem a karácsonyi csibészekhez hasonló fura szerzetek – a Julenissen és a Jultomten nevű karácsonyi gnómok, akik szintén hajlamosak csibészségre, ha nem kapnak ők is valami ajándékot a látogatásukért cserébe.
De térjünk vissza egy pillanatra a kecskékre: a sokak szemében az eredeti Mikulásnak vagy Télapónak számító finn Joulupukki (szó szerinti fordítása karácsonyi kecske vagy házikecske) egyes hagyományok szerint nem olyan értelemben kecskebőrbe bújt férfi, hogy kecskével bélelt a piros kabátja vagy kecskének van öltözve,
És, hogy még jobban összekuszáljuk a karácsonyi hagyományok eddig talán letisztultnak tűnő képét, vessünk egy pillantást Lengyelországra. Mivel az állam mai területe sok különböző birodalomhoz tartozott az elmúlt évszázadokban, ezért nagyon sokféle karácsonyi hagyomány is él egyszerre az ország különböző régióiban.
- Jézuska (Dzieciątko),
- Kisangyal,
- Mikulás (Święty Mikołaj)
- valamint a szláv és szovjet hatásra megjelenő Télapó (Dziadek Mróz)
számunkra is ismerős figurái mellett ugyanis az ajándékhozók egy újabb csoportjával találkozhatunk.
Gwiazdka (kiscsillag) a néphagyomány szerint egy fehérbe öltözött lány, aki egy karácsonyi kórusban énekel, de a köznyelvben a szó az eredeti, csillag jelentésére utalva a szenteste szinonimájaként is él. Gwiazdor (azaz csillag, csillagember) neve eredetileg a karácsonyi kórusok tagjai által viselt csillagra utal. De egyébként ő is a Mikuláshoz vagy a Télapóhoz hasonló, idős, szakállas, bár kevésbé kedves figura, aki mára gyakorlatilag a Németország egyes részein a karácsonyi ajándékokért felelős Weihnachtsmann (szó szerint karácsonyember, gyakorlatban a Télapó) lengyel megfelelőjévé vált.
