A Jeges-tenger olvadó jege új kereskedelmi útvonalakat nyithat meg a nemzetközi vizeken, csökkentve a hajózási ágazat szénlábnyomát, és gyengítheti Oroszország ellenőrzését az Északi-sarkvidéken áthaladó kereskedelmi útvonalak felett – állapította meg egy, a Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban megjelent tanulmány.
Amerikai kutatók azt vizsgálták, hogy a Jeges-tenger jégolvadása miként befolyásolhatja a hajózási útvonalak szabályozását a következő néhány évtizedben. Előrejelzésük szerint 2065-re az északi-sarkvidék hajózhatósága annyira megnövekszik, hogy új kereskedelmi útvonalakat nyithat meg a nemzetközi vizeken, ami nemcsak a hajózási ágazat szénlábnyomát csökkenti, hanem Oroszország ellenőrzését is az északi-sarkvidéki kereskedelem felett.
„Nincs olyan forgatókönyv, amely szerint az északi-sarki jég olvadása az jó hír lenne” – mondta Amanda Lynch, a tanulmány vezető szerzője, a Brown professzora. „De a sajnálatos valóság az, hogy ha a jég már mindenképpen visszavonul, ezek az útvonalak megnyílnak, és el kell kezdenünk kritikusan gondolkodni a jogi, környezeti és geopolitikai következményeken.”
A kutatók előrejelzései azt mutatták, hogy ha a globális vezetők nem korlátozzák sikeresen a felmelegedést 1,5 Celsius-fokra a következő 43 évben, az éghajlatváltozás valószínűleg számos új kereskedelmi útvonalat nyit meg a nemzetközi vizeken az évszázad közepére. Ezek a változások jelentős hatással lehetnek a világkereskedelemre és globális politikára.
1982 óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye fokozott felhatalmazást ad a sarkvidéki part menti államoknak az elsődleges hajózási útvonalak felett. Az egyezmény 234. cikke kimondja, hogy „a hajók által okozott szennyezés megelőzése, csökkentése és ellenőrzése” céljából azok az országok, amelyek partvonalai az északi-sarkvidéki hajózási útvonalak közelében vannak, képesek szabályozni az útvonal tengeri forgalmát mindaddig, amíg a területen az év nagy részében megmarad a jég.
Oroszország évtizedek óta saját gazdasági és geopolitikai érdekeire használja a 234. cikkelyt. Egy orosz törvény például előírja, hogy az északi-tengeri útvonalon áthaladó összes hajót oroszok irányítsák. Az ország azt is megköveteli, hogy az áthaladó hajók fizessenek útdíjat, és előzetesen tájékoztassák az útvonalhasználati terveikről az oroszokat. A szigorú szabályozás az egyik ok a sok közül, amiért a nagy hajózási társaságok gyakran megkerülik az útvonalat szigorú szabályozása és a magas költségei miatt, és ehelyett a Szuezi- és a Panama-csatornákat használják – a hosszabb, de olcsóbb és könnyebb kereskedelmi megoldást.
A 234. cikkely azonban hatályát veszti, ha az év nagy részében nincs jéggel borított terület az ellenőrzött területen. A jég olvadásával a hajózás is kikerül az orosz felségvizekről a nemzetközi vizekre. Ha ez megtörténik, Oroszország nem tehet sokat, mert az eredményt az éghajlatváltozás és a hajózási gazdaságosság vezérli.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a sarkvidéki útvonalak 30-50%-kal rövidebbek, mint a Szuezi- és a Panama-csatorna útvonalai, és a tranzitidő becslések szerint 14-20 nappal csökken. Ez azt jelenti, hogy ha a nemzetközi sarkvidéki vizek eléggé felmelegednek ahhoz, hogy új utakat nyithassanak meg, a hajózási társaságok körülbelül 24%-kal csökkenthetik üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat, miközben pénzt és időt is megtakaríthatnak.
