Sokan tisztában vannak vele, hogy az ásítás ragályos: ha környezetünkben ásítást látunk, hajlamossá válunk rá mi is. Érdekes módon a viselkedés nemcsak az embereknél, hanem sok más társas állatnál is megfigyelhető. A különös jelenséggel rengeteget foglalkoztak már a szakértők, Andrew Gallup, a New York-i Állami Egyetem Politechnikai Intézetének biológusa friss tanulmányában újabb magyarázattal áll elő – írja a ScienceAlert.
Sok más furcsa, légzéshez köthető reflexszel, így a csuklással ellentétben az ásításnak nincs egyértelmű funkciója. Egyes szakértők korábban úgy vélték, hogy az ásítás az oxigénutánpótlást segíti, napjainkban viszont a kutatók többsége szerint inkább a vér hőmérsékletének szabályzását és ezáltal az agy hűtését szolgálhatja.
Az ásítás az emberektől az egereken át a flamingókig rengeteg állatnál megfigyelhető, úgy tűnik, a reflex a távoli múltban, a közös ősnél fejlődött ki. De vajon miért ragályos a viselkedés, és miért képes esetenként akár fajok között is terjedni?
Gallup szerint a jelenség az egyedek éberségét támogathatja. Ásítás általában akkor alakul ki, amikor egyik aktivitási szintből átlépünk a másikba, például felébredünk egy hosszú alvást követően. Az ásítás emellett a figyelmet is javíthatja, amikor a környezet egyébként nem túl serkentő. Gallup úgy gondolja, ez a funkció különösen fontos, amikor egy csoportban egy vagy több egyed a változó éberség jeleit mutatja.
A kutató kísérletezéssel is megerősítette elméletét. A vizsgálatban olyan képeket mutattak az alanyoknak, amelyeken fenyegetés, egy kígyó, vagy egy nem fenyegető inger, egy béka volt látható. Miután a résztvevőknek ásító emberekről készült videókat mutattak, gyorsabban tudták felismerni és észlelni a kígyókat.
