Elégséges osztályzat az egészségügynek

Ha iskolai bizonyítvánnyal értékelni lehetne a hazai egészségügyet, akkor egy elégséges (2,38) osztályzatot érdemelne – derül ki az Union biztosító és a PSYMA Hungary felméréséből. A megkérdezettek fele (49,3 százalék) kifejezetten rossznak, illetve nagyon rossznak látja a helyzetet, de csak kevesebb, mint egytizednyien vannak azon a véleményen, hogy a magyar egészségügy jól működik.

A magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiók (Budapest és Pest-megye, Nyugat-Dunántúl, valamint Közép-Dunántúl) ennél is rosszabb képet festenek, míg az alacsonyabb GDP-vel rendelkező régiók (Dél-Dunántúl, Dél-alföld, Észak-alföld és Észak-Magyarország) osztályzatainak egyike sem éri el a 2,7-es átlagot. Az egyes régiókon belül is a nagyobb városok lakói tűnnek a legelégedetlenebbnek, amely városok közül is kiemelkedik Budapest a maga 2,25-ös átlagosztályzatával. A fővárosban a legkritikusabbak a 45-55 éves korosztály tagjai (2,1), valamint a nők (2,1).

Sorban állni

Az egészségügy legfőbb problémáiként a megkérdezettek elsősorban általános okokat (30,1 százalék), a várakozási időt (13,6 százalék), az orvos és ápolóhiányt (11,6 százalék), infrastrukturális hiányosságokat (9,9 százalék), és a beteggel való emberi törődés hiányát (9,4 százalék) említették. A további okok között szerepelt még a szervezetlenség, a betegszállítás problémái, a gyógyszerellátás problémái és a gyógyszerek magas ára, a megelőzés hiánya. Érdekes módon a kevesek által említett tényezők között szerepelt a hálapénz (4,3 százalék), amely úgy tűnik, mára társadalmilag elfogadott tényezővé vált.

Kiderül a kutatásból, hogy az alacsony színvonalúnak tartott egészségügyet ugyanakkor tömegek veszik gyakran igénybe. A megkérdezettek 27,6 százaléka volt az elmúlt két évben kórházban, sőt minden második beteg nem is egyszer, és legalább 6 napot kényszerült ott eltölteni. A megkérdezettek 72,4 százaléka járt az elmúlt két évben szakorvosnál, 51,7 százalék legalább kétszer, 36,4 százalék pedig legalább háromszor. A megkérdezettek 85,3 százaléka úgy nyilatkozott, hogy járt megelőző szűrésen az elmúlt két esztendőben. Akik nem vettek részt szűrővizsgálaton részben időhiánnyal (43,5 százalék), részben információ hiánnyal (45,6 százalék) indokolták távolmaradásukat.

Daganattól félünk

Az emberek egyaránt fontosnak tartják a megelőzést, a gyógyítás időszakát és az utógondozást. Leginkább a daganatos megbetegedésektől (62,5 százalék), a munkanélküliségtől (61,3 százalék), egy esetleges rokkantságtól (58,7 százalék), szív- és érrendszeri betegségektől (56,9 százalék), illetve közlekedési balesetektől (49,7 százalék) tartanak. Mindez azért érdekes, mert a leggyakoribb halálokok „ranglistája” másképp alakul.

Érdekes adat, hogy a munkanélküliségtől való félelem áll a 2. helyen. Mindez annak tükrében fontos, hogy a kutatás a válság begyűrűzése előtt készült, amikor a csoportos létszámleépítések és az erről szóló híradások még nem kezdődtek el. Minél alacsonyabb végzettségű valaki, annál nagyobb félelmet táplál benne a munkanélkülivé válás lehetőségének a gondolata. Régiós bontásban is jelentős eltérések tapasztalhatók ezen a téren: leginkább az Észak-alföldön (67,3 százalék) és Dél-Dunántúlon (67,1 százalék) tartanak a munkahely elvesztésétől, de ott, ahol a legkevésbé félnek ettől Közép-Dunántúlon is minden második ember (49,2) fejében megfordul az állástalanság gondolata.