Ikon. Híresség. Művész. Őrült. Zseni.
Ez mind Nicolas Cage, és akár imádja valaki, akár csak nevet rajta, egy valami biztos: számtalan filmje közül legalább egyet biztosan látott, és azonnal felismeri a nevét. De ki ő valójában, és hogyan forgatott több mint száz filmet négy évtizedes karrierje során?
Ez a magával ragadó életrajz az Oscar-díjas Nicolas Cage filmjeiről és magáról a színészről szól, valamint arról, hogyan alakult át Hollywood hosszú pályafutása alatt. Keith Phipps újságíró-kritikus Cage tekintélyes életművét vizsgálva rajzolja meg a talányos tehetség portréját. Miközben őszinte beleéléssel mesél Cage filmjeiről, a szerző a filmes médium átalakulását is bemutatja az 1980-as évek vígjátékaitól (Lány a völgyből; Előre a múltba; Holdkórosok), az 1990-es évek független produkcióin és kasszasikerein át (Veszett a világ; Las Vegas, végállomás; Ál/Arc; Con Air – A fegyencjárat) napjaink nyaktörő tempójú, kiszámíthatatlan, streamingközpontú világáig. A Nicolas Cage bensőséges portré egy szenvedélyes művészről, és hozzá hasonlóan meglepő, humoros és teljesen egyedi.
Dőljünk hátra, és élvezzük együtt Nicolas Cage, „a nemzet aranya” történetét!
A Kalifornia államban található Long Beach-ben született 1964-ben, nagybátyja Francis Ford Coppola filmrendező. A Beverly Hills High Schoolban tanult, a nyolcvanas években kezdett filmezni. A kilencvenes években már elismert színésznek számított, játszott a Rablóhal, az Előre a múltba, a Veszett a világ, A paradicsom foglyai, A szikla, a Con Air – A fegyencjárat, az Ál/Arc és az Angyalok városa című filmekben. Az 1996-os Las Vegas, végállomás című moziban nyújtott alakításáért Oscar- és Golden Globe-díjat nyert. Az új évezredben olyan alkotásokban tűnt fel, mint a Tolvajtempó, a Segítség, apa lettem!, A nemzet aranya, a Fegyvernepper, a World Trade Center, a Képlet, A szellemlovas és A varázslótanonc. Állandó magyar hangja Józsa Imre volt. Háromszor nősült, első felesége Patricia Arquette volt, két gyermek édesapja.
