Csak jelentéktelen szereplői voltak Nagy Imre és mártírtársai újratemetési ceremóniájának a Belügyminisztérium állambiztonsági hálózatának tagjai 1989. június 16-án – mondta Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója.
Az akkori Belügyminisztérium “félelemből befolyásolni akarta” ezt a felemelő eseményt, pedig nem volt mitől félni, mert ez egy “katartikus rendezvény volt”, ahol nem kellett számolni rendzavarással. Az általuk a honlapra érintettként kirakott nevekkel kapcsolatban megjegyezte: ők nem az ügynöktörvény, hanem pontosan körülhatárolható történészi elvek alapján hozták nyilvánosságra neveiket, ami azt jelenti, hogy a hálózati szerepvállalásnál az esett perdöntően latba, hogy kerültek-e elő róluk “releváns iratok” – mondta.
Ungváry Krisztián történész elmondta: a beszervezettek feladata az volt, hogy az eseményt az “állambiztonság intuíciói” alapján megfelelően kontrollálják.
Bárándy is jelentett?
Az 1956-os Intézet által közzétett adatok szerint az újratemetéskor 182-en végeztek ügynöki munkát, többi között Bárándy György ügyvéd, Bereczki Vilmos a Független Kisgazdapárt egyik újjáalakítója, Bohó Róbert, a Nagy Imre-perben tanúként kihallgatott filmrendező, Droppa György környezetvédő, SZDSZ-es politikus, Érsek Iván újságíró és Győri Béla, a MIÉP szóvivője (aki a hálózati munkatársak legmagasabb rangjáig, a titkos munkatárs tisztségig jutott).
Rajtuk kívül szerepel a honlapon az ügynökök között Incze Miklós történész, Kenessei András író, művészettörténész, Kurucz János újságíró, SZDSZ-es sajtóreferens, utazásiiroda-tulajdonos, Lugossy Gyula író, Nógrádi György közgazdász, biztonságpolitikai szakértő, Papp Márió újságíró, Spánn Gábor, az MTV egykori gyártásvezetője, Tőke Péter újságíró, az egykori Reform című hetilap főszerkesztője, Vörös Vince, a Független Kisgazdapárt örökös tiszteletbeli elnöke, az Országgyűlés egykori alelnöke. Az 1989-ben ügynöki munkát végzők között említi a honlap Csongor Balázst, a Fidesz alapító tagját és Olajos Csabát, az MDF alapító tagját is.
Cáfolták a vádat
Droppa György közleményében cáfolta, hogy besúgóként dolgozott volna, egyúttal azt követelte az 1956-os Intézettől, hogy “mutassa be bizonyítékait (…), mutassák be a beszervezési okiratokat, (…) vagy számoljanak be egyetlen egy olyan esetről, mikor a titkosszolgálatok, vagy bármilyen más szerv könnyítette az életem”.
Kurucz János az index hírportálnak azt nyilatkozta: 1977-ben valóban aláírt a kémelhárításnak, majd átkerült a belső elhárításhoz, “de nem súgott be senkit, nem ártott senkinek”.
Bárándy György azt nyilatkozta: nem működött együtt az állambiztonsággal, de azt nem tagadta, hogy néha megkeresték “ezzel vagy azzal”. Egy példát is említett: “a francia nagykövet megkért, hogy kérdezzem meg, mi van az egyházügyi hivatalban”, amit teljesített is.
Fodor megdöbbent
Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője elmondta: a szocialisták annak idején is – és ma is – politikai célokra használták-használják a titkosszolgálatokat. Ezt mindenképp be kéne fejezniük.
Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke kijelentette: megdöbbenéssel hallotta, hogy egy Kakukk fedőnevű szabad demokrata politikus is ott volt, és érdeklődve várja, hogy kiderítsék, ki volt az. Mint mondta, fogalma sincs róla, hogy ki lehetett, de úgy érzi, tartoznak annyival a jelen generációknak és a múlt megismerése ügyének, hogy kiderüljön, kiről volt szó.
