Több forrás is nagyjából tíz százalékra becsüli Magyarországon az olvasási nehézségekkel küzdők arányát. Mennyire reális ez az adat? Mit tudunk az érintettek korosztálybeli megoszlásáról?
Dr. Honbolygó Ferenc: A diszlexiát gyerekkorban diagnosztizáljuk, de sajnos egész életen át tart. Nagyon sok olyan diszlexiás van, akiről jóval később, akár csak az egyetemen derül ki igazából, hogy komoly olvasási problémái vannak. Ha valaki intelligens, elég jól tud kompenzálni, és magától sok mindent megtanul – de csak egy adott pontig. És ez például az idegennyelv-tanulásnál ki szokott derülni. A tíz százalék nem tudom, mennyire megbízható adat, az biztos, hogy világszinten 5-7 százalékra teszi az érintettek arányát a szakirodalom. Valószínűleg országonként nézve is hasonló az arány – az egyes országokban az tér el, hogy miként lehet a diszlexiát detektálni, és milyen érzékenységgel reagál erre az ellátórendszer: tehát ki az, akit diszlexiásnak tekintenek, és egyáltalán foglalkoznak-e ezzel.
Érdekes, hogy nincs jelentős eltérés országonként, mert olvasni olyan megközelítésről, hogy az angol anyanyelvűek körében az írásrendszer szabálytalansága, a nem mindig következetes írásmód, kiejtés miatt több lehet a diszlexiás. Ahol pedig szimbólumalapú írásrendszert használnak – például Japánban vagy Kínában –, kevesebb.
Dr. Honbolygó Ferenc: A nyelv meghatározó valamennyire, de minden nyelvben vannak diszlexiások. És valóban furcsa, de a kínai, japán anyanyelvűeknél, ahol szóképeknek feleltetik meg a szavakat, szintén akadnak. Amiben igaza van egy ilyen megközelítésnek, az az, hogy az angol esetében sokkal tovább tart megtanulni a gyerekeknek ezeket a bonyolult betű-hang megfeleltetési szabályokat.
Abban mennyire van egyetértés a kutatók között, hogy mitől alakul ki a diszlexia?
Dr. Honbolygó Ferenc: Szerintem eléggé egyetért a kutatói közösség abban, hogy van genetikai háttere. Persze egy ilyen bonyolult jelenségnek, mint az olvasási zavar, nem egyszerű a genetikai háttérre, de vannak olyan gének, amelyeknek bizonyos változatai arra hajlamosítják az egyéneket, hogy az olvasási nehézséget mutassák.
Mivel magyarázható, hogy a diszlexiások egy része az átlagnál intelligensebb, esetleg bizonyos területen tehetségesebb?
Kertész Csaba: Ha valakinek magas az intelligenciája, sokkal jobban tud kompenzálni, és ezért is van, hogy sok esetben később derül ki ez a zavar. Például a már ismert szavakat szókép alapján megtanulja gyorsan beazonosítani, és ezzel kompenzál. Valóban gyakori, hogy az atipikus fejlődéssel éppen a kompenzáció miatt más területen kiemelkedő tehetség is jár.
Több kutatásban is a ritmusérzék és az olvasási készség, fonológiai tudatosság összefüggéseit vizsgálták – hogyan kerültek kapcsolatba a témával?
Kertész Csaba: Eredetileg zenepedagógus vagyok, és sokáig dolgoztam gitártanárként, emellett zenekarokban is játszottam és játszom, tehát van egy alapvető érdeklődésem. Pszichológiai tanulmányaimban pedig érdekelt minden olyan részterület, ami a zenének és a pszichológiának a határmezsgyéje – a zenepszichológia például ilyen. Már zenetanárként találkoztam azzal, hogy a ritmusérzék, és azon belül is a tempótartás olyan képesség, ami nagyon nehezen fejleszthető: lehet benne javulni, de akár még profi zenészeknél is lehet olykor érezni, hogy a tempóval, ritmussal gondok vannak.
Az kezdett el érdekelni, hogy ha gyerekeknél észlelünk valamiféle ritmikával kapcsolatos problémát, nehézséget, az összefüggést mutat-e egyéb kognitív területekkel, esetleg előrejelezhet-e más területen nehézségeket. A zene és a nyelv összefüggéseinek komoly szakirodalma van, és lehet tudni azt is, hogy a gyerekeknél vannak korai jelei annak, hogy később olvasási vagy nyelvi nehézségeik jelennek meg, és az egyik ilyen prediktor éppen a ritmusérzék lehet. A ritmusérzéken belül próbáltam valami olyat keresni, ami lehetőleg nem függ annyira a tudástól, így találtam rá a szenzomotoros szinkronizációs feladatra: a zene tempójához alkalmazkodva egy nagyon egyszerű mozgásos feladatot kell végezni. Az esetemben egy számítógéphez kötött eszköz gumilapján kell kopognia a vizsgálati személynek. Ezt többféle ingeranyaggal is kipróbáltuk: metronóm hanggal és instrumentális zenével is. Egy kutatásban, amit Feriékkel végeztünk, iskolakezdő gyerekeknél vizsgáltuk, hogy ez a szinkronizációs (vagy entrainment) teljesítmény összefügg-e az olvasással, a hibázások számával.
Mi derült ki konkrétan?
Kertész Csaba: Az elsősöknél a tanév elején vizsgált entrainment-teljesítmények összefüggést mutatnak az év végén mért olvasással. Találtunk olyan tényezőket, amik előre jelzik a későbbi olvasási teljesítményt már azelőtt, hogy a gyerekek elkezdenének olvasni tanulni. Egyelőre ezek még kisebb mintás tanulmányok, de bizalomgerjesztők az eredményeink. Most pedig egy olyan kutatás adatait elemzem, amelyikben egy elsős évfolyam fejlődését követtük, és megnéztük, hogy harmadik évben is előrejelzi-e még az első évben mért szinkronizációs teljesítmény az olvasás színvonalát. De egyelőre nem áruljuk el az eredményeket.
Dr. Honbolygó Ferenc: Egy korábbi kutatásunkban is előkerült, hogy a zenei észlelésben, a zeneiségben lényeges lehet ez a bizonyos entrainment-jelenség. Ami nekünk mindig is érdekes volt, az a zene és a nyelv összefüggése, és egyre inkább úgy tűnik, hogy az entrainment egyfajta kapocs a zene és a nyelv között. Nagyon érdekesek azok az eredmények, amiket Csaba talált a gyerekeknél, azzal kapcsolatban, hogy mennyire komolyan összefügg a szinkronizációs képesség a fonológiai képességekkel, és azt szeretnénk most közelebbről megnézni, hogy e mögött vajon mi van.
És hogyan kapcsolódik ehhez a diszlexia?
Dr. Honbolygó Ferenc: Egyre több olyan eredmény van, ami azt mutatja, hogy a diszlexiás gyerekeknél az entrainment nehezebben működik, tehát nekik sokszor gondot okoz, hogy ezt az egyszerű ritmustartási feladatot megfelelően megcsinálják. Ez nagyon sok szempontból izgalmas, egyrészt mert benne van a korai felismerés lehetősége, azaz, hogy viszonylag kicsi kortól már előrejelezhető, hogy a gyerekeknek lesznek később olvasási zavarai, problémái. És közben kognitív pszichológiai szempontból is izgalmas, hogy hogyan kapcsolódnak ezek össze: tehát ha mondjuk fejlesztjük az entrainment képességet, az vajon húzza-e magával a nyelvi képességeket, és ezzel mondjuk az olvasást. Mostanában kezdjük ennek az agyi hátterét is megvizsgálni: azt próbáljuk majd feltárni, hogy a zenében és a nyelvben mutatott ritmustartási folyamatok mennyire fednek át egymással.
Tehát a ritmikai érzék fejlesztése esetén az olvasási készség is javul?
Dr. Honbolygó Ferenc: Ezt így korai még kimondani. Sok olyan tanulmány született, amely azt mutatja, hogy az olvasás fejlesztésében hatékonyak lehetnek a zenei tréningek. De nem teljesen világos, hogy ez miért van így: mi a kapcsolat aközött, hogy a gyerekek zenei foglalkozásokon vesznek részt és aközött, hogy elkezd javulni az olvasási képességük. Ez a kutatási irány az entrainmenttel kapcsolatban pont erre szeretne egy kicsit rámenni.
Korai még arról beszélni, hogy konkrét javaslatokkal lehetne ellátni a diszlexiások fejlesztésével foglalkozó szakembereket?
Dr. Honbolygó Ferenc: Ha valaki szenzációs következtetésre jut egy kutatásban, és azt felkapja a média, attól még nem biztos, hogy ez az eredmény később igazolást talál, és beépíthető valamilyen fejlesztésbe vagy tréningbe. Mi azon dolgozunk, és Csaba abból írja a PhD-jét, hogy ezekre a határterületen fekvő, eddig mások által nem vizsgált kérdésekre választ találjunk. De ezt kapásból áttenni egy tréningbe kicsit korai még – amíg több, az eredményeket alátámasztó kutatás nem jön ki, addig óvatosan kell bánni ezekkel az adatokkal.
A korábbi kutatásokban az elsősöket vizsgálták, majd a 9-11 évesekkel dolgoztak, most pedig alsó tagozatosokat keresnek egy új felméréshez. Milyen kortól releváns ezeket a készségeket vizsgálni? Akár már három-négy éves korban is van lehetőség valamiféle szűrésre?
Kertész Csaba: A feladat, amit csináltatunk a gyerekekkel, körülbelül ötéves kortól szokott jól menni, ez az az életkor, amikor a már könnyen tudnak külső ritmushoz igazodni. Más technikával már akár két és fél éves gyerekekkel is próbálkoznak, például videófelvétellel megnézik, hogy együtt mozognak-e a zenével, de az a módszer, amit mi használunk, az óvoda végétől érdekes. És azt is látni, hogy az a szenzitív periódus, amikor a ritmusérzéket különösen jól lehet fejleszteni, nagyjából az alsó tagozat végére zárul. Tehát ha a fejlesztésben gondolkozunk, akkor is az óvoda és alsó tagozat lenne az a fontos időszak, amikor célszerű lenne, hogy minél több ritmusos tevékenységgel találkozzanak a gyerekek.
Az olvasási problémákhoz kapcsolódhatnak egyéb fejlődési nehézségek: beszédzavar, figyelmi zavarok, de akár a társas interakcióra, kommunikációra is kihathat mindez, és onnantól már önértékelési problémákat is hozhat magával. Ha már ilyen fázisba jut a dolog, lehet egyáltalán fejlesztő módszerekkel orvosolni, csökkenteni a bajokat?
Dr. Honbolygó Ferenc: Azt gondoljuk, hogy ezek a zenei módszerek, és itt egy friss kutatásunkra is kitérnék, amelyikben a táncháztól a Kodály-módszerig sok mindent bevetünk, egy csomó mindent adnak, amik mondjuk egy számítógépes tréningben nincsenek meg. Azt szokták mondani, hogy attól működnek ilyen jól a zenei tréningek, mert nagyon erős érzelmi pluszt adnak. Jó csinálni, élvezetes, jó élményeket tudnak megélni a gyerekek. Ennek az is a hatása, hogy tovább benne maradnak a tréningben, és nagyobb kedvvel jönnek vissza. És az említett társas készségekre is jók mondjuk ezek a módszerek, hiszen az, hogy együtt kell énekelniük, tapsolniuk vagy körjátékokat csinálniuk, az a szociális készségeiket is valószínűleg fejleszti .
Egy másik kutatásban EEG-t és tekintetkövetéses módszert alkalmaznak, itt mit vizsgálnak, és hogy néz ez ki a gyakorlatban?
Ebben a diszlexia-kutatásban a gyerekek képességeinek a felmérésén túl arra is kíváncsiak vagyunk, hogy az agyi folyamatok szintjén mennyire jelentkeznek a különböző változások. A diszlexiás gyerekek zenei tréningben vesznek részt, mi pedig a tréning előtt és utána is felmérjük a képességeiket, és itt ez kiegészül az agyi folyamatok vizsgálatával is. Azt nézzük, hogy a különböző beszédjellemzők értelmezése vagy észlelése milyen agyi elektromos változásokat vált ki, emellett van egy olyan feladat is, amiben az olvasási folyamataikat követjük, és azt nézzük meg, hogy az olvasott szavakra adott korai vizuális válaszok hogyan alakulnak. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a diszlexiás illetve a tipikusan fejlődők gyerekeknél mennyiben térnek el a szemmozgások, illetve, hogy az agyi folyamatok szintjén mennyire térnek el – például hogy másképp reagál-e az agyuk a beszédhangokra. És ha arra jutunk, hogy az agyi folyamatok szintjén vannak eltérések a diszlexiás gyerekeknél, azt megint csak arra lehetne felhasználni, hogy esetleg előbb tudjuk detektálni a problémákat, és előbb el tudjuk kezdeni a gyerekek fejlesztését. Ez egy nagyon izgalmas dolog.
