Az iparűzési adó életben maradásának legfőbb oka az önkormányzati rendszer sajátossága. Ez a típusú adófajta az önkormányzatok saját bevételének minősül, önmaguk gazdálkodnak vele – és ebből finanszírozzák az önként vállalt feladatokat. Bátran kijelenthető, e nélkül valószínűleg több településnek súlyos gondjai lennének. Vagyis a településeknek jól jön, a helyi vállalkozások viszont legtöbbször súlyos tehernek találják.
Három lehetőség
A vállalkozások azokra a településekre kötelesek iparűzési adót fizetni, ahol állandó jelleggel végeznek munkát, de ettől függetlenül is oda, ahol a cégbíróságon bejegyezett székhellyel, telephellyel rendelkeznek. Ha a vállalkozás piacozóként vagy építőipari vállalkozásként több önkormányzat területén, de csak ideiglenesen – cégbíróságon be nem jegyzett telephelyen – végez vállalkozási tevékenységet, úgy azokon a településeken is kell iparűzési adót fizetnie.
Azonban ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell megosztania, mely megosztásra a törvény három lehetőséget ad (lásd keretes írások).
Ha a vállalkozás iparűzésiadó-alapja a tárgyévet megelőzően nem haladta meg 100 millió forintot, akkor választhatja, hogy a személyi jellegű ráfordítások arányosításával, vagy az eszközarányos módszerrel, vagy az úgynevezett vegyes módszerrel – az előbbi kettő együttes alkalmazása – osztja meg az adó alapját. Az a vállalkozás, amelynek iparűzésiadó-alapja a 100 millió forintot meghaladta, csak a vegyes módszert alkalmazhatja.
Fontos szabály, hogy a vállalkozás az adóalap megosztásának módszerét – az adóelőleg és az adó számításának menetét – ellenőrizhető módon dokumentálja, ami annál is inkább fontos, mivel az önkormányzatok egyre nagyobb hányada igyekszik nem csak kivetni és beszedni az adót, ellenőrizni is az adófizetőket. Sokan nem is tudják, hogy a helyi adók tekintetében az önkormányzat jegyzője minősül adóhatóságnak.
Ellenőrzési technikák
Első körben sokan azokat a vállalkozásokat ellenőrzik, amelyek bejelentkeztek az önkormányzathoz, és fizetnek is adót. Jellemző az a kiválasztási módszer, hogy összehasonlítják a két utolsó év településre jutó adóalapját, és ha jelentős eltérést találnak, ellenőrzik az adózót. Az ellenőrzésre kiválasztás másik módszere, hogy úgynevezett virilistát készítenek, és ez alapján a legnagyobb adófizetőket ellenőrzik.
Az ellenőrzéseket az önkormányzatok vagy saját apparátusukkal, vagy megbízott adótanácsadókkal végeztetik. Az ellenőrzés ugyanúgy, ahogy az APEH-ellenőrzés, a megbízólevél átadásával kezdődik. Az ellenőrzéskor be kell mutatni a vizsgált adóév beszámolóját, társasági adóbevallását, valamint az iparűzési adó alapjának levezetését, valamint az adóalap megosztásának módját és számítását. Tekintettel arra, hogy a közvetített szolgáltatások elszámolhatósága sokszor kérdéses, ez is kiemelt területe szokott lenni az ellenőrzésnek.
Ennek ellenőrzésekor általában bekérik a közvetített szolgáltatásról szóló beérkező számlát – a hozzá tartozó szerződéssel –, valamint vizsgálják a továbbszámlázás tényét és lehetőségét a kimenő számlák és a hozzájuk tartozó szerződések alapján. Sokszor kérnek olyan kimutatást, amelyen „összepárosítva” láthatják a beérkező és a kimenő számlákat.
A föld alól is
A nagyobb apparátussal, szakmai felkészültséggel rendelkező önkormányzatok olyan vállalkozásokat is megkeresnek ellenőrzés céljából, amelyek „elfelejtettek” bejelentkezni, és így adót fizetni a településen. Ezeket az adózókat az önkormányzat vagy szájhagyomány útján, vagy – pl. az építőipari vállalkozásokat – helyszíni ellenőrzés alkalmával, vagy a nyilvános cégadatbázisban találja meg. Az ilyen ellenőrzések általában nem annyira barátságosak, hiszen itt az önkormányzat egy vélt vagy valós mulasztást akar feltárni, és valljuk be, nem alaptalanul. Ritka az, hogy ez az ellenőrzés megállapítás nélkül végződjön. Ne feledjük, bejelentkezni akkor is kötelezettségünk, ha a cégbíróságon a telephelyet csak „biztonsági tartalékként” jelentettük be, és ott semmilyen munkát nem végzünk, nincs eszközérték, nincs személyi jellegű ráfordítás. Ilyenkor is meg kell osztani az adóalapot, igaz, a településre nulla forint fog jutni.
