Tisztelt BKV Zrt., Tisztelt Ügyfélszolgálat!
Rendszeres ügyfelükként az alábbi történettel, illetve az utána megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban szeretném kérni állásfoglalásukat!
A tegnapi nap (2008. február 12.) folyamán este 19:20 magasságában a Deák téri metrómegállóban jegyellenőr kollégáik (azonosító számuk nem volt megfigyelhető, egy középkorú, erős testfelépítésű úr illetve egy hölgy a történet főszereplői) ellenőrzést végeztek. Kolleginájuk már a metróról történő leszállást követő pillanatban elém állt, lehetőséget sem adva arra, hogy elővegyem a bérletemet. Gondolván nem jelent problémát, ha a három méterrel hátrébb álló kollegájának mutatom csak meg az érvényes bérletemet, továbbhaladtam, közben folytatva a mozdulatsort, amelynek célja a bérlet felmutatása volt. Ekkor legnagyobb meglepetésemre kolleginájuk utánam nyúlt, visszahúzott, és követelte a bérlet felmutatását, a karomat végig fogva. Ez nyilvánvalóan nem gátolt volna meg a továbbhaladásban, de civilizált ember lévén nem ráztam le magamról a hölgy kezét, még félő lett volna, hogy testi erőfölényem következtében elbotlik.
Ezt követően felmutattam az érvényes bérletigazolványomat, azonban szóban a hölgy tudomására hoztam, hogy sérelmezem az eljárását, nem tartom indokoltnak a ráncigálást, főleg úgy, hogy az a hatályos magyar jogszabályokba ütközik. Ekkor az előzőnél talán még nagyobb meglepetésemre az addig kb. 3 méter távolságra várakozó kollegájuk is hozzánk sietett, majd emelt hangon tudakolni kezdte a probléma mibenlétét. Ekkor neki is megpróbáltam értésére adni, hogy a BKV ellenőrök jogköre nem terjed ki a személyes szabadság korlátozására (erre különböző jogszabályok értelmében – amelyek ismertetésétől jelen helyütt eltekintenék, mivel a tisztelt BKV legalább olyan jól tisztában van ezek mibenlétével, mint jómagam – csak a közhatalmi és hatósági jogosítványokkal rendelkező szervezetek tagjainak van lehetősége).
Miután nem túl türelmesen végighallgatott, kollégájuk egyre emeltebb hangon közölte, hogy nemcsakhogy hozzámérni joga van, ha úgy tetszik, el is veheti a bérletemet és tetszőleges ideig magánál tarthatja azt. Mikor ismét ellentmondtam neki, valamint fenti jogszabályokra hivatkoztam, immár ordenáré stílusban az arcomba kiabálva tudakolta, hogy tudok-e olvasni. Miután közöltem vele az igenlő választ, tovább ordított, hogy „ha tudnál olvasni te nagyképű jogász” (egyébként nem kis megdöbbenésemre eddig a pillanatig bírta a magyar nyelv azon sajátosságát emberünk, hogy ismeretlenek a pertu elfogyasztásáig magázódni szoktak) akkor tudnám, hogy az utazási feltételeket elfogadva én feljogosítom őket erre az eljárásra, amikor a metró területére lépek. Mindeközben egyre fenyegetőbben viselkedett, a többi kollegájuk (az a másik 3 vagy 4 ember, aki eddig nem vett részt a szóváltásban) is megindult irányunkba.
Ekkor, agresszív és primitív viselkedését látva, valamint reálisan felmérve az erőviszonyokat, a távozás mellet döntöttem, ám eddig ordító kollegájuk utamat állta, és tovább ordítva tudakolta hogy mit képzelek magamról, illetve újfent arra a fixaideájára tért vissza, hogy tudok-e olvasni (feltételezem ennek ordítozásával próbálta e képesség önnön magában meglévő hiányának tudatát kompenzálni). Ekkor válaszra már nem méltatva, az arca előtt legyintve kikerültem és elindultam a mozgólépcsőn lefele a kettes metró irányába. Ekkor a hátam mögül még hallottam a különböző szidalmak tirádáját, ami egy nyelvkutatót is megszégyenített volna, és amelyek között a „megbaszhatod anyádat te kis tudálékos jogász fasz” még viszonylag finomnak számított. A fenti történettel kapcsolatosan a következő kérdéseimre szeretnék választ kapni:
1.Mit kívánnak tenni az ellen a gyakorlat ellen, hogy ellenőreik folyamatosan hozzányúlnak, rángatják, taszigálják, mozgásukban akadályoztatják az utasaikat? Ez nem csak etikailag, de jogilag is súlyosan megkérdőjelezhető helyzetet teremt, a következő ilyen eset előfordulásakor nem Önökhöz, hanem a rendőrséghez fogok fordulni.
2.Mit kívánnak az ellen tenni, hogy ellenőreik minősíthetetlen, ordenáré, trágár stílusban kommunikáljanak a fizető ügyfeleikkel? Hozzátenném, hogy 8250ft-os havi viteldíj ellenében az ember – azt gondolom teljes joggal – nem ilyen szolgáltatását vár, a minimum az udvariasság lenne.
3.Kívánnak-e, és ha igen, milyen retorziókat alkalmazni a konkrét ellenőrökkel kapcsolatban?
4.Miért tekintik fizető ügyfeleiket potenciális gonosztevőknek, csalóknak, tolvajoknak? Miért kell egy utazás alkalmával akár 4-szer is a metró területén ellenőrizni? (mozgólépcsőn le, a metrón, átszálláskor, a mozgólépcsőn fel) Miért nem lehet, ha már minden kötél szakad kettőre redukálni ezt a számot? (mozgólépcsőn fel és le) Mikor kívánja a BKV bevezetni a metróban a kapus rendszert?
5.Színvonaltalan, aránytalanul drága és utasbarátnak legkevésbé sem nevezhető szolgáltatásaik mellett hogyan kívánják megakadályozni, hogy nap mint nap autóba üljek (sok százezer utastársammal együtt), telepöfögjem szmoggal a várost és ezáltal indukáljam, hogy mindannyian (Önök is, a többi 2.000.000 budapesti között) biztosan tüdőrákban, rettentő kínok között pusztuljunk el?
Segítségüket előre is köszönöm, és várom megtisztelő válaszuk!
Budapest, 2008. február 13.
