Nagyvilág

A világ legrangosabb színházi díját zsűrizte egy magyar fiú

Szmokingot bérelt, 118 színházi előadást nézett meg egy év alatt, Kit Harington pedig meghívta legújabb londoni show-jára. Maruzs Pál egy londoni hotelben dolgozik és nemrég a világ legrangosabb színházi díjának zsűrijébe választották.

A magyar fiatalember az Olivier Awards kilenctagú színházi zsűrijének egyike volt az idén – az elmúlt egy év musicaljeiből, komédiáiból és drámáiból kellett megtalálniuk a legjobbakat tavaly február és ez év februárja között.

Csak januárban 24 előadást láttam, volt olyan nap, amikor három darabot néztem meg: délelőtt gyerekszínház, kettőkor egy matiné a Globe-ban, és este egy harmadik a West Enden. Az utolsó hónapokban naptárat kellett vezetnem, nem volt egyszerű összeegyeztetni a munkámmal.

Pál egy népszerű londoni hotelben dolgozik, ahol az úgynevezett concierge csapat tagja. A vendégeknek segít programokat foglalni, főnöke gyakran nevezi őt a hotel színházi szakértőjének.

A szegedi férfi öt éve él Angliában, előtte Szegeden dolgozott részmunkaidős népművelőként és óraadó főiskolai tanárként.

Valahogy nem volt ez jó, hogy több félállással sem jutok semmire. Azt gondoltam, hogy talán nem vagyok még annyira öreg, hogy ne próbáljam meg Angliát.

Úgy tűnik, megérte. Pált a szegedi színház statisztájaként mindig is szoros szálak fűzték ehhez a művészeti ághoz, így amikor az európai színházi élet fővárosába költözött, már első fizetéséből jegyet vásárolt.

A Priscilla, a sivatag királynője című musicalt láttam először. De ezután is rendszeresen jártam színházba, mert Londonban gyakorlatilag azok az előadások is fantasztikus színvonalúak, amiket nem néznék meg még egyszer. De a West End kegyetlen is, ha egy darab nem hozza a nézőszámot, gondolkodás nélkül leveszik a repertoárról.

IMG_3774
Maruzs Pál is a vörös szőnyegen vonult be a negyvenedik Olivier Awards díjátadó gálájára

Az Olivier Awards zsűrijébe is kritikus hangú nézőket várt a szervező Society of London Theatres, Pali pedig miután interneten meglátta a felhívást, nem fogta vissza magát a pályázatában, amelyben egy általa látott darabot kellett értékelnie.

A megújított Macskákról írtam kritikát, amelyet először Szegeden láttam Paudits Bélával 1991-ben. Azóta többször is megnéztem, nagyon szeretem és nagyon sok emlékem fűződik ehhez a darabhoz.

A brit fővárosban nem is akárkit hívtak meg a Webber-musical címszerepére.

Londonban Nicole Scherzinger játszotta a főszerepet, és bár ő kiemelkedő volt, nekem nem minden tetszett ebben a feldolgozásban. Ami pozitívum volt, hogy modernizálták, leporolták a darabot, és például a bajkeverő karaktert, amit nálunk Szerednyey Béla alakított, itt egy fekete rapper srác játszotta, ami szerintem nagyon izgalmas választás. Viszont teljesen megváltoztatták a dalainak a hangszerelését, ezért az eredeti dallamok teljesen elvesztek. Az első felvonás után kicsit meg is ijedtem, mi lesz így a többi számmal, de végül azért egy jó színházi élménnyel távoztam.

A londoni színházi szövetség végül egy rövid interjú után összesen kilenc jelentkezőt választott a zsűribe. A magyar fiatalemberen kívül volt köztük a BBC-nél dolgozó videó-elemző, nyugalmazott drámapedagógus, nővér, tanár, állatkerti alkalmazott és háziorvos is. A tagoknak ezután minden londoni premiert meg kellett nézniük.

Az utolsó pár hónap annyira sűrű volt, hogy programokat is le kellett mondanom emiatt. Például a lengyelországi kézilabda Eb-re sem sikerült eljutnom, pedig már le volt foglalva a hotel és a jegyek az első három meccsre. Ezt nagyon sajnáltam, mert nagy szurkolója vagyok a magyar válogatottnak.

Minden zsűritagnak ki kellett alakítani a saját módszerét a szelektálásra.

Jegyzeteket kellett készítenünk, így minden előadásra vittem magammal a noteszemet, és felírtam a szereplők és az alkotók nevét, akik szerintem jelölhetők voltak. A végén rendszeresen ott maradtam a büfében, hogy lejegyezzem a gondolataimat, érzéseimet az adott produkcióról, szereplőkről, díszletről vagy koreográfiáról, ahol aztán megjelentek a művészek is – érdekes volt azt is látni, hogyan élik az életüket.

 

A magyar fiatalember olyan színészeket zsűrizett a West Enden mint Nicole Kidman, Benedict Cumberbatch, Bradley Cooper, Ralph Fiennes, David Suchet, John Goodman vagy Keneth Branagh.

Palinak az egyik legemlékezetesebb élményt a Kevin Spacey-féle Clarence Darrow című előadás jelentette.

Ez egy olyan amerikai polgárjogi ügyvédről szólt, aki a ’20-as években egy csomó olyan dolog mellé állt, ami akkor nem volt szokványos. Egyszemélyes darab volt, Kevin Spacey ezzel búcsúzott a híres Old Vic színháztól mint igazgató. Magával ragadóan játszott, kvázi eljátszotta az egyik pert, bevonta a nézőket, például amikor a lutheránus esküdtet írta le, akkor rám mutatott. A legviccesebb, hogy én tényleg evangélikus vagyok.

Végül egy év színházba járás után idén február 16-án ült össze az Olivier Awards zsűrije – köztük Pállal – egy ötórás meetingre, ahol kiválasztották a legjobb színészeket, színésznőket, előadásokat. Minden kategóriában 10-12 jelöltet neveztek meg, ebből aztán a londoni színház szövetség 150 tagja és a zsűritagok egy online szavazással választották ki a döntőbe jutottakat – végül papíralapon voksoltak a 22 kategória győzteseire.

Az elmúlt év azért is különleges volt, mert ez volt a negyvenedik Olivier Awards. A díjátadót a hagyományokhoz híven a londoni operaházban tartották, és a gála csodálatos betetőzése volt az elmúlt egy évnek. Szmokingot béreltem, csokornyakkendőt viseltem és a zsűritagokkal együtt vonultunk be a vörös szőnyegen. A gála egyik fénypontja a True colors-t éneklő Cindy Lauper fellépése volt, utána pedig fogadást és egy after partyt is tartottak több emeleten.

Kit Haringtonnal a gála utáni fogadáson
Kit Haringtonnal a gála utáni fogadáson

Pali több hírességgel is beszélgetett.

A Trónok Harcából a Havas Jont alakító Kit Harington és a barátnője is ott volt. Megszólítottam, kéz- és lábtörést kívántam neki az új darabhoz, a Dr. Faustushoz, amelyben szerepel. Nagyon kedves volt, koccintottunk is, és amikor kiderült, hogy az Olivier Awards zsűrijében voltam, megkérdezte, hogy lenne-e kedvem megnézni az új előadását. Természetesen lett volna, de akkor már volt rá jegyem, ezen jót mosolyogtunk.

Kit Harington barátnőjével, Rose Leslie-vel, aki szintén a Trónok Harca egyik sztárja
Kit Harington barátnőjével, Rose Leslie-vel, aki szintén a Trónok Harca egyik sztárja

Pali azt mondja, az évad lezárulása óta nehezen szokik vissza a régi kerékvágásba, de ahogy előtte is, igyekszik megnézni a legújabb előadásokat és naprakésznek lenni.

Sokan mondják, hogy a londoni színházjegyek nagyon drágák, de ha az ember ismeri a fortélyokat, lehet olcsóbban is jegyet szerezni. Vannak olyan weboldalak, amik last minute jegyeket árulnak, és vannak olyan színházak is, ahol úgynevezett day seat-eket, vagyis napi jegyeket lehet venni jó áron, csak előre kell tervezni. Gyakran előfordul, hogy így 15-20 fontért megyek színházba, miközben két sorral mögöttem hatvan fontos helyről nézik az előadást.

Ugyan a zsűritagság önkéntes alapon működött, Palinak az, hogy több mint száz előadást ingyen láthatott a legjobb helyekről, ráadásul másodmagával, minden időt és energiát megért. Továbbra is próbál a tűz közelében maradni, nemrég jegyszedőként kezdett önkénteskedni az egyik dél-londoni színházban, és a Globe-ba is jelentkezett ugyanilyen pozícióra. És ki tudja? Az is lehet, hogy egy-két év múlva újra jelentkezik az Olivier Awards zsűrijébe, hogy olyan színészeket láthasson színpadon mint Kevin Spacey vagy Judy Dench.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik